– Támadtak már női mivoltodban?
– Az újságírói pályám elején a Dunántúli Napló című nyomtatott napilapnál kezdtem, ahol az akkori gyakornokok közül egyedül én maradtam a lapnál. Nem értették, hogyan kerültem oda, amikor szinte csak „kihalásos alapon” lehetett bejutni.
Az akkor mellettem ülő kolléga már az első nap kijelentette, hogy „napilapnál a nők nem lesznek újságírók”, mert szerinte a háztartás és a gyereknevelés nem összeegyeztethető ezzel a munkával. Akkor rajtam kívül valóban csak egy nő volt a szerkesztőségben, neki viszont három gyereke is volt. Mindenesetre rácáfoltam a kijelentésére, mivel kilenc évig maradtam a lapnál.
Persze elterjedt az a beszéd is, hogy lefeküdtem a főszerkesztő-helyettessel, azért vagyok ott, nem a cikkeim és a munkám miatt. Ez nagyon rosszul esett. Pedig csak annyi történt, hogy a főszerkesztő-helyettes is abban a városban lakott, ahol én, és ő is szerette a kézilabdát. Egyébként jókor voltam jó helyen, mert akkor halt meg az egyik tudósító, tehát volt egy üres pozíció az újságnál.
Nőként egyébként sokáig nem vettek komolyan, kezdőként pedig főleg nem. Ez akkor változott meg először, amikor egy rendőr lett a párom és ez egy olyan hátteret, státuszváltást jelentett, aminek köszönhetően a politikusok és cégvezetők komolyan vettek. A civilek persze erről nem tudtak, de soha nem tartottak tőlem, hiszen alacsony vagyok, szőke és mosolygós nő, ezért mindig szívesen megnyíltak nekem. Bátrabban meséltek akkor is és most is. Ennek viszont az a hátránya, hogy idegen terepen a férfi kollégám simán bemegy egyedül is a kocsmába információt szerezni, míg rám igencsak furán néznek, méregetnek. A boltokban viszont mindig sikerül beszélgetnem a helyiekkel, nekem ez jobban bevált.
Viszont kaptam olyan beszólást egy-egy polgármestertől, hogy buta vagyok és az ősi női mesterséget is emlegette, de ha férfi lennék, akkor meg a nemiszervet mondta volna. Ez inkább annak szólt, amit írtam, nem pedig nekem.
– Milyen veszélyes helyzetekkel találkoztál eddig és hogyan kezelted ezeket?
– Volt, amikor egyedül kellett kimennem terepre és már előre tartottam tőle egy kicsit. Ilyen volt például, amikor a helyszínről az a hír járta, hogy oda a rendőr se megy ki egyedül. Amikor megérkeztem a komfort nélküli barakkokhoz, ami előtt férfiak kisbaltával és nagykéssel aprították a húst, kissé elbizonytalanodtam. Viszont muszáj volt tőlük kérdeztem, merre találom az interjúalanyomat, aki, mint kiderült, a mögöttük lévő épületben tartózkodott. A barakk olyan volt, akár egy istálló, semmi fény nem volt a hosszú folyosón, és egyedül kellett bemennem a sötétbe. Nem láttam, hogy van-e ott bárki, kicsit parás helyzet volt Szerencsére hamar felbukkant az, akit kerestem.
A munkám során több hasonló helyszínen jártam, ahol a kutya se jár. Aki ilyen helyen felbukkan, azt megcsodálják, körbejárják, de nekem eddig az a tapasztalatom, hogy jó szándék esetén nem lépnek fel támadólag. Viszont volt olyan, amikor egy férfi kollégámat vasvillával kergették el az egyik helyszínről. Rám eddig csak rendőrt akartak hívni, illetve meghívni egy italra.
– Előfordult már, hogy valamilyen új lehetőséget kerestél és a női mivoltod miatt hátrány ért?
– Alapvetően nem kerültem ilyen helyzetbe. Újságíróként rugalmas munkaidőben dolgozom, a lényeg, hogy teljesítsem a feladatokat. De voltam magyartanár is egy alapítványi iskolában. A Dunántúli Napló után könyvtárban, könyvesboltban is megpróbáltam elhelyezkedni. Előbbit a szakmai végzettség, a másikat pedig a tapasztalat hiánya miatt utasították el. A nőiségemnek egyikhez se volt köze. Utána dolgoztam vállalkozóként, majd ezután álltam munkába az Átlátszónál. Egyiknél sem számított, hogy nő vagyok.
Mivel sokat dolgoztam férfiak között, ezért nem is tekintettem magamra női újságíróként, de olyan nőinek mondott témák se nagyon érdekeltek, mint a divat vagy a sztárok világa. Újságírás szempontjából a közéleti témák foglalkoztattak jobban, ezért mindig arra törekedtem, hogy újságíróként megfeleljek. Az egyik példaképem Rádi Antónia, aki profi oknyomozó újságíró volt, és Pulitzer-emlékdíjat is kapott.
Vidéki vagyok, első generációs diplomás – ezek inkább jelentettek (és jelentenek a mai napig) nehézséget, mint az, hogy nő vagyok. Emiatt sokszor éreztem, hogy nem tartozom sehova.
– Tapasztaltál vagy tudsz bérezésbeli eltérésekről férfiak és nők között?
– Az Átlátszónál nem tesznek ilyen különbséget, nincs különbség férfiak és nők között, erre nagyon figyelnek nálunk. Vállalkozóként az számított, mennyi cikket adtam le, ehhez viszont szükséges egy jó kapcsolati rendszer, és tapasztalat, ami a jó fizetéshez vezethet. Én úgy látom, az online újságok miatt ma már mindenkinek több lehetősége van, könnyebb elhelyezkedni a szakmában, mint régen.
– Hogyan tudod összeegyeztetni az oknyomozói újságírói munkát a magánélettel, családdal?
– Családon belüli döntés, ki hogyan kezeli az ilyen helyzeteket. Van, aki ezt nagyon jól össze tudja hangolni, más kevésbé. A rugalmas és a kötött munkaidőnek is vannak előnyei, hátrányai. Az újságírói pályán viszont muszáj felmérni, milyen hátulütői vannak a dolognak.
A szakmában akkor igazán szabad egy nő, ha nincs senki, akivel érzelmileg vagy anyagilag meg tudják zsarolni. Kihívás témát választani, mivel mindenki félti a családtagjait az esetleges retorzióktól, kirúgástól. Ez viszont öncenzúrához vezethet: tehát vagy nem írod meg a cikket, vagy megírod és vállalod a következményeket is. A megoldás az lehet, ha a szűk környezetünket érintő dolgokba nem mászunk bele, inkább átadjuk egy másik, távolabb élő kollégának.
– Mik a tapasztalataitok a sértő megjegyzésekkel, beszólásokkal kapcsolatban?
– Sokat számít, milyen médiumnál, újságnál dolgozik valaki, mert ez megszabhatja az olvasóközönséget is. Az Átlátszó olvasói inkább az értelmiségiek, fővárosiak köréből kerülnek ki, talán ez az oka, hogy nincsenek rasszista vagy a nőiséget érintő megjegyzések. Akik nem értenek egyet, inkább hazugnak neveznek minket. Csak két helyzetben jött elő eddig a nem kérdése. Nemrég készítettünk bemutatkozó videókat, ahol kaptunk nőiségünket érintő, sértő beszólásokat, illetve az egyik közéleti vitaműsorban fordul elő, hogy a nézőknek fontosabb az éppen megvitatott témánál az, hogy hogyan nézünk ki, milyen ruha van rajtunk, milyen a külsőnk. A férfi vendégeknél ez ritka. Őket legfeljebb a rövidnadrág, vagy az előbukkanó mellszőrzet miatt szólják csak meg.
– Hogyan reagál a szerkesztőség a sértő megjegyzésekre, esetleges online zaklatásra?
– Mivel közszereplők vagyunk, többet kell tűrnünk, és vállalnunk kell azt is, ha éppen rosszul nézünk ki. Az újságírók ma már jobban szem előtt vannak, mint régen. Már nem elég egy jól megírt cikk, a témát el is kell adni, ehhez pedig gyakran szerepelni is kell.
Ugyanakkor alapvetően mindegy, hogy valaki férfi vagy nő, mivel adatbázisokból dolgozunk, azt pedig nem érdekli, ki elemzi az adatait. A személyes jelenlétet igénylő feladatoknál, az interjúknál persze ma is befolyásoló tényező lehet, hogy férfi vagy nő van jelen.
A moderálási alapelvünk az, hogy csak a sértő, bántó megjegyzéseket mérsékeljük, ha szükséges, de ezek viszonylag ritkák. Tartunk értekezleteket, kibeszélős alkalmakat, de külön erre a problémára nincsen se irányelvünk, se gyakorlatunk. Különösebben nincs is rá igényünk. Inkább a szakmát érintő problémák megoldására van szükségünk, mivel újságírói mivoltunkban bántanak minket, ezeket viszont jól kezelik cégen belül. Az oknyomozói újságírás rengeteg feszültséggel jár. Vannak lejárató kampányok ellenünk, és sokszor neveznek hazaárulónak is, de ez mind a szakmáról szól, nem az újságíró neméről. Mivel nagyobb kihívással járó munkát végzünk, néha mindannyian „drámázunk” kicsit. Van, amikor ezt jobban, máskor rosszabbul kezeljük, de mindig megbeszéljük a problémákat.
Sorozatunkat a női médiások helyzetéről hamarosan folytatjuk, addig is olvasóink figyelmébe ajánljuk az alábbi kapcsolódó írásokat.
Csatlakoznak a Ringier magyar újságjai az EqualVoice kezdeményezéshez
Bocsánatot kér az RTL Klub Ördög Nórától, egykori műsorvezetőjétől
A koronavírus tovább növelte a médiában dolgozók közti nemi egyenlőtlenségeket
Kitiltja a nőket egy jégkrémreklám miatt a reklámokból az iráni iránymutatási minisztérium
**
Még több tartalom található a Media1.hu oldalon! Iratkozzon fel napi hírlevelünkre, RSS-feedünkre, kövessen bennünket Facebookon, valamint csatlakozzon folyamatosan frissülő Telegram hírcsatornánkhoz, hogy ne maradjon le a legújabb tartalmakról!
