A HVG értesülése szerint Varga Zoltán, a többek között a 24.hu-t, az nlc-t, a Startlapot és a Nők Lapját is kiadó Central Médiacsoport tulajdonosa érdeklődik a Nemzeti Sport és a Mandiner megvásárlása iránt. A Central Médiacsoport a HVG megkeresésére nem cáfolta az értesüléseket, de a társaság mindössze annyit közölt:
„Döntéseinket minden esetben megalapozott üzleti szempontok, hosszú távú értékteremtés és a szerkesztőségi függetlenség vezérli.”
A HVG szerint ugyanakkor konkrét ajánlat egyelőre nem született, ami összefügghet azzal, hogy az MTVA új, végleges vezetésének kinevezése várhatóan csak ősszel történik meg. (A Nemzeti Sportot kiadó MTVA élére épp ma szavazott meg egy ideiglenes új vezérigazgatót az Országgyűlés Művelődési Bizottsága dr. Horváth P. András jogász, egyetemi oktató személyében, de ő csak a pályázati eljárás végéig, az új vezető érkezéséig kap megbízást.)
Különös ügylet lenne
Az esetleges tranzakció több szempontból is különös lenne. Mint arról a Media1 beszámolt, a Central Médiacsoportnál nemrég nagyszabású leépítések kezdődtek: a 24.hu és más lapok közös kiadójától több kiváló szakember és vezető is távozott: a távozók között volt két magazin közös főszerkesztője vagy például a 24.hu egyik több díjjal is elismert munkatársa.
A Media1 korábban arról is írt, hogy a Central Médiacsoport az állami hirdetési piac átrendeződése miatt jelentős bevételek kiesésével is szembenézhet: a Central Médiacsoport ugyanis tavaly a Kantar Media Adex adatbázisa szerint, listaáron számítva 626 millió forint értékű hirdetést értékesített állami szereplőknek (a tényleges, netnet bevétel a kedvezmények miatt ettől eltérhet), az új kormány viszont az állami reklámok megszüntetését ígér.
Az állam előfizetésekkel dotálta a Nemzeti Sportot
Ebben a helyzetben különösen nehezen érthető, miért éppen két olyan termék kerülhetne a Central érdeklődésének középpontjába, amelyeket az elmúlt években erős állami háttér segített. A Nemzeti Sport esetében régóta kérdéses, hogy piaci alapon mennyire lenne fenntartható a működés. A sportnapilapot 2022-ben vásárolta meg az állam a Mediaworkstől, az Átlátszó pedig később pereskedés után derítette ki, hogy az adásvétel 3,5 milliárd forintba került az adófizetőknek.
A lap fenntartása nem tűnt tisztán piaci történetnek: korábban a Media1 is beszámolt arról, hogy a 2024-es költségvetés alapján az állam 10 ezer példányban fizette elő a nyomtatott Nemzeti Sportot, és az N.S. Média működésének biztosítására több mint 1,3 milliárd forint állt rendelkezésre. Vagyis az állam lényegében dotálta a lapot, ami később az állami MTVA-hoz került, így közpénzből működött.
Ez önmagában is felveti a kérdést, hogy egy piaci szereplő pontosan mit tudna kezdeni egy olyan napilappal, amelynek fennmaradását az elmúlt években erőteljes állami háttér segítette. Ráadásul a nyomtatott napilappiac egészében is súlyos válságtünetek látszanak: csökkenő példányszámok, dráguló előállítási és terjesztési költségek, valamint egyre nehezebben fenntartható üzleti modell jellemzi a szegmenst, amit jól mutat a Magyar Nemzet napilapként történő megszűnése, a Népszava terjesztésének megszűnése, valamint a megyei napilapok közül 12 hetilappá alakítása, illetve több lap megszűnése.
Hogyan illeszthető be egy NER-es propagandalap a 24.hu mellé?
A Mandiner felvásárlása más típusú kihívást jelentene. A lap az elmúlt években a kormányközeli médiarendszer egyik fontos politikai-közéleti termékévé vált, erősen karakteres, ideológiailag jól körülhatárolható márkával, először a KESMA, majd az MCC részeként, és nem egyszer buktak le, hogy álhíreket terjesztettek, ami a márka hitelességének jelentősen ártott. Egy ilyen termék beillesztése egy olyan médiacsoportba, amelynek portfóliójában a 24.hu, a Nők Lapja, az nlc, a Startlap és más, eltérő célközönségű, piaci logikával működő termékek találhatók, komoly stratégiai kérdéseket vetne fel.
Az egyik legfontosabb kérdés az lenne, hogy a Central változatlanul vinné-e tovább ezeket a márkákat, vagy átalakítaná őket. Előbbi esetben nehezen látszik, hogyan illeszkedne a Mandiner jelenlegi profilja, a Fidesz-kompatibilis híradás a kiadó arculatába, utóbbi esetben viszont az merülne fel, hogy mennyi maradna meg abból az olvasói bázisból, amely eddig éppen a lap politikai karaktere miatt kötődött hozzá.
A Nemzeti Sportnál hasonló dilemma adódna: ha a lapot piaci alapon kellene működtetni, akkor a korábbi állami konstrukciók nélkül új bevételi modellre lenne szükség. Ha viszont az üzlet feltételezné valamilyen állami előfizetési, hirdetési vagy más támogatási háttér fennmaradását, az újabb kérdéseket vetne fel arról, hogy valójában mennyire lenne piaci tranzakció az esetleges adásvétel – ráadásul a TISZA-kormány korábban még az állami reklámozás lecsavarását, a pénzszórás megszüntetését ígérte.
A HVG cikkében említett lehetséges ügylet, azaz a Nemzeti Sport és a Mandiner esetleges Centralhoz kerülése a magyar médiapiac egyik legfurcsább üzleti mozgása lenne: két, erős állami háttérrel működtetett, nem túlságosan sikeres, bár kétségkívül jelentős múlttal rendelkező, NER-es termék kerülhetne egy olyan kiadóhoz, amelynek eddigi működése kereskedelmi médiamárkákra (például Nők Lapja, Story, Best) épült.
A történet azért is különös, mert a Central Médiacsoport a közelmúltban egyszerre volt érintett leépítésekben, dolgozói elégedetlenségben és az állami hirdetési rendszer körüli vitákban: a választások után indultak az elbocsátások a cégnél. Ehhez képest a Mandiner és a Nemzeti Sport megszerzése nem egyszerű portfólióbővítés lenne, hanem olyan lépés, amelynek üzleti logikája első ránézésre nehezen megfejthető, és első ránézésre inkább átgondolatlan ötletnek tűnik.
Hivatalos bejelentés egyelőre nincs az ügyben. Ha azonban valóban napirenden van a két lap megszerzése, az nemcsak tulajdonosi, hanem stratégiai kérdés is lenne: mit lehet kezdeni a piacon két olyan médiatermékkel, amelyeket eddig jelentős részben nem a piac, hanem az állami háttér tartott életben?
Az esetleges ügylet azért is érdekes, hiszen Varga Zoltánnal és négy másik személlyel szemben épp 280 milliós büntetőper zajlik a bíróságon: Vargával szemben (aki tagadja az ellene felhozott vádakat) két és fél év börtönt, valamint közügyektől való eltiltást kért az ügyészség: különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettével vádolják őt és társait.
Az ügy érdekessége, hogy Varga akkor egy nógrádi vegyipari céget Orbán Viktor barátjához, Garancsi Istvánhoz köthető üzletembernek (Telek Csabának) értékesített, ami arra utal, hogy a milliárdos vállalkozó üzleti kapcsolatban állt az elmúlt években NER-es vállalkozókkal is.
A MÚOSZ elnöke szerint Magyar Péteréknek nem kormánylapként kellene továbbvinniük a Mandinert
Nagy elbocsátások indultak a magyar médiában, és nem csak a NER-nél
Még több hír érhető el a Media1-en. Megtalálhat minket Facebookon is. Feliratkozhat napi hírlevelünkre is.
