Vendégszerzőnk, Sükösd Miklós médiakutató, a Koppenhágai Egyetem Kommunikáció Tanszékének docense a Media1 számára írt elemzést arról, milyen újságírást kellene támogatnia egy demokratikusan működő magyar Sajtóalapnak. A cikk a szerző álláspontját tükrözi, és nem feltétlenül esik egybe a Media1 álláspontjával.
A nyilvánosságot, nem a médiacégeket kell támogatni
Magyarországon a közmédia és a sajtótámogatás megalkotása nem egyszerű jogalkotási rutinfeladat, hanem demokratikus alapkérdés. A 2026 utáni új magyar köztársaság újjáépítése nem merülhet ki az intézményi romeltakarításban. Újra kell építeni azokat a nyilvános tereket, amelyekben polgárokként ellenőrizhetjük a hatalmat, megérthetjük a reális életfeltételeinket, és vitázhatunk az ország jövőjéről. Mindebben az új médiatörvény – a médiavilág alkotmánya – és benne egy demokratikus Sajtóalap fontos eszköz lehet.
A fő kérdés az: támogathatja-e az állam közpénzből a közmédia mellett a független, közérdekű újságírást is? A válasz: igen, de csak szigorú feltételekkel.
A Sajtóalapnak nem médiacégeket, vállalatokat, kiadókat kell eltartania, hanem közérdekű nyilvánossági funkciókat kellene segítenie. Tehát konkrét újságírói, illetve újságírókat támogató munkát, amely demokratikus szempontból nélkülözhetetlen, de piaci alapon nem, vagy csak részlegesen maradna fenn.
A demokratikus Sajtóalap nem lehet vállalatmentő adományozó, nem lehet újrafestett állami hirdetési kassza, politikai kegyosztás vagy a kormánypropaganda finanszírozó rendszere sem. Az adófizetői támogatás kedvezményezettje nem a tulajdonos, nem a márkanév, nem a politikai vonalasság, nem a pártérdem és nem a kapcsolati tőke. A támogatás tárgya a közfeladat: helyi ellenőrzés, tényfeltárás, közpénzfigyelés, kisebbségi nyilvánosság, szakmai közösségi fórum, bírósági tudósítás, külpolitikai áttekintés, közérthető szakpolitikai magyarázat, újságírói jogvédelem vagy a szerkesztőségi infrastruktúra digitális védelme.
Magyarországon mindez különösen fontos az Orbán-rendszer 16 éves propagandaállami működése után.
Az elmúlt másfél évtizedben a magyar médiarendszer politikailag torzult. A közmédiát orbánista gyűlöletgyárrá silányították, erősödött a tulajdonosi koncentráció, az állami hirdetések jelentős része a rezsim propagandistáinak zsebébe áramlott, a megyei és helyi sajtó nagy része elvesztette ellenőrző szerepét. A megmaradt független szerkesztőségek pedig gazdasági, jogi, politikai és titkosszolgálati nyomás alatt működtek.
Ezt a folyamatot hazai és nemzetközi szakmai jelentések évek óta dokumentálják. A Mérték Médiaelemző Műhely az állami hirdetések torzító szerepére, a „puha cenzúra” eszközeire, a médiapiac politikai átrendezésére és a független szerkesztőségek kiszorítására hívta fel a figyelmet. Hasonló képet rajzolnak a Reporters Without Borders (RSF), a Human Rights Watch és az Európai Bizottság jogállamisági jelentései is.
A sajtótámogatás nem idegen a demokráciáktól
A sajtóalap gondolata nem új, és nem idegen a demokratikus médiarendszerektől. Sok demokráciában régóta létezik közvetlen és közvetett állami sajtótámogatás. Különbségeik ellenére közös bennük az alapgondolat: a közérdekű újságírás társadalmi haszna nagyobb annál, mint amit a piac közvetlenül megfizet.
Franciaországban a közvetett támogatás gyökerei egészen a 18. századi forradalmi korszak kedvezményes postai tarifáiig nyúlnak vissza, míg a mai stratégiai sajtófejlesztési alap 2012-ben jött létre. Olaszországban az állami sajtótámogatás 1971-ben indult, Ausztriában 1975-ben, Luxemburgban 1976-ban, Hollandiában pedig 1974-ben jelent meg a sajtóalap. A skandináv országokban a rendszer szintén az 1960–70-es években épült ki, a piacon gyengébb, de a politikai és területi pluralizmus szempontjából fontos lapok megőrzésére.
A skandináv országokban a rendszer az 1960-as és 1970-es években épült ki, elsősorban a piacon gyengébb, de politikai és területi pluralizmus szempontjából fontos lapok megőrzésére. Norvégiában 1969 óta működik sajtótámogatási rendszer; a modell történeti célja a politikai és regionális sokszínűség védelme volt. A rendszer ma már nemcsak a nyomtatott sajtót, hanem a digitális hírgyártást, technológiai innovációkat, a számi kisebbségi médiát és a vidéki lapok terjesztését is támogatja.
Svédországban 1971 óta létezik állami sajtótámogatás. Eredetileg a sérülékenyebb piaci helyzetű lapokat védték, mára azonban a rendszer a helyi és regionális újságírás, a terjesztés, a digitális szolgáltatások és a platformfüggetlen hírmédia irányába mozdult el. A svéd példa is megmutatja: a sajtótámogatás lehet normatív, jogszabályi alapon működő szakmai rendszer, nem pedig politikai kegy.
Dániában a jelenlegi médiatámogatási rendszer 2014-ben váltotta fel a korábbi, főként nyomtatott terjesztési támogatást. A támogatás alapja a konkrét szerkesztőségi újságírói munka. A feltételek között szerepel a függetlenség és a jelentős arányú közéleti tartalom. Ez fontos tanulság Magyarország számára is: nem az számít, hogy papíron vagy digitális felületen jelenik-e meg a tartalom, hanem az, hogy közérdekű szerkesztőségi munkáról van-e szó.
Finnországban a mai támogatás szűkebb körű, a kisebbségi nyilvánosságra irányul. A svéd, számi, karéliai, roma és jelnyelvi tartalmak támogatása a nyelvi és kulturális sokszínűség védelméhez kapcsolódik. Izlandon (403 ezres lakosság) az állami médiatámogatás a covid-járvány és a médiapiaci válság hatására erősödött meg. Az északi országok közös tanulsága, hogy a sajtótámogatás a jóléti állam és a demokratikus nyilvánosságpolitika része. Célja a sokféle, helyi, kisebbségi és független hírforrás fennmaradásának segítése.
Franciaországban a sajtótámogatás hosszú hagyományra visszatekintő, összetett rendszer. Az állam közvetlen támogatások mellett terjesztési és postai kedvezményekkel, adókedvezményekkel, fejlesztési és korszerűsítési alapokkal segíti a sajtót. A francia kulturális minisztérium nyilvános táblázatokban közli a támogatott sajtócímeket és támogatási jogcímeket. A francia modell ugyanakkor figyelmeztetés is: minél nagyobb és összetettebb a támogatási rendszer, annál nagyobb szükség van átláthatóságra, ellenőrzésre és nyilvános adatokra.
Ausztria jogilag szabályozott sajtótámogatási rendszert működtet, amelyben a KommAustria és a Sajtótámogatási Bizottság is szerepet kap. A támogatási célok között a terjesztés, a sokféleség, a minőség, az újságíróképzés, az olvasásnépszerűsítés és az önszabályozás segítése szerepel. Ausztria ugyanakkor szintén figyelmeztető példa: az állami hirdetések és a nagy bulvárlapok támogatása körüli viták mutatják, hogy a közpénz és a sajtó kapcsolata csak akkor védhető demokratikusan, ha a forráselosztás nem válik politikai vagy piaci befolyásolási eszközzé.
Olaszországban a sajtótámogatás régi, többször átalakított rendszer. Az elmúlt évek reformjai a támogatásokat a szövetkezeti, nonprofit, kisebbségi kiadványok és más különleges kiadói formák irányába szűkítették a nagy eltartóképességű médiapiacon.
Hollandia inkább innovációs, fejlesztési és átmeneti támogatásokat működtet. A Stimuleringsfonds voor de Journalistiek a minőségi, sokszínű, független újságírás erősítését és az újságírói infrastruktúra megújítását szolgálja. Kanada Local Journalism Initiative nevű programja az információval kevésbé ellátott közösségek helyi újságírását támogatja. Új-Zélandon a Public Interest Journalism Fund a covid-járvány okozta médiapiaci válságra adott időszakos válaszként működött.
Az Európai Unió is több programmal támogatja a médiapluralizmust, a médiaszabadságot, az újságírói együttműködést és a határokon átnyúló projekteket. A Creative Europe Journalism Partnerships például közös európai újságírói projekteket, képzéseket és a pluralizmust erősítő kezdeményezéseket finanszíroz.
A nemzetközi példák tanulsága világos: a sajtótámogatás demokratikus országokban megszokott jelenség. Akkor működik demokratikusan, ha átlátható, normatív, ellenőrizhető, és nem sérti a szerkesztőségek függetlenségét. A cél nem a sajtó politikai megszelídítése, hanem a nyilvánosság hiányainak pótlása.
Mit tanulhat ebből Magyarország?
Magyarország számára mindebből nem az következik, hogy egyszerűen át kell venni a skandináv, francia vagy osztrák modellt. A magyar médiarendszer sebei mélyek és sajátosak. A sajtópiac nemcsak gazdasági okok – a hirdetési piac és a tartalomfogyasztási szokások átalakulása – miatt gyengült meg, hanem a független médiával szemben ellenséges politikai akarat, a tulajdonosi átrendeződés, a torz forráselosztás és az állami hirdetési függés miatt is.
Ezért a magyar Sajtóalapnak nem csupán a nyugati demokráciákban érzékelt piaci hiányokat kellene pótolnia, hanem a demokratikus nyilvánosság szándékosan meggyengített vagy mélyen roncsolt részeinek újjáépítésében is segítenie kellene.
Fontos iránytű ehhez az Európai Médiaszabadság Rendelet, vagyis az EMFA. Ez nem puszta ajánlás: Magyarország mint EU-tagállam számára kötelező, közvetlenül alkalmazandó uniós jogszabály, de az Orbán-rezsim folyamatosan megszegte. A rendelet a szerkesztői függetlenséget, a médiatulajdon átláthatóságát, az állami hirdetések igazságosabb és átláthatóbb elosztását, valamint az újságírói forrásvédelem erősítését állítja középpontba.
Egy demokratikus magyar Sajtóalapnak három alapelvre kellene épülnie.
Először: a sajtó közérdekű demokratikus intézmény, amelynek függetlenségét tiszteletben kell tartani. Másodszor: közpénzt csak előre rögzített, pártpolitikától mentes, nyilvános és ellenőrizhető feltételek mellett szabad adni. Harmadszor: az adófizetői támogatásnak oda kell mennie, ahol közérdekű újságírói munka piaci alapon nem, vagy csak részben jönne létre.
Milyen újságírást támogasson a magyar Sajtóalap?
Az alábbi területek közérdekű nyilvánossági funkciókat jelölnek, nem médiatípusokat. A támogatás tehát nem járna automatikusan egy lapnak, portálnak vagy vállalkozásnak. Mindig azt kellene vizsgálni, hogy az adott pályázat milyen közfeladatot lát el, milyen szakmai garanciákkal és milyen átláthatóság mellett.
1. Helyi és regionális nyilvánosság
A magyar Sajtóalap első számú feladata a helyi és regionális nyilvánosság újjáépítése lenne. A demokrácia nemcsak az országos pártpolitika színterein működik. Ugyanilyen fontos terepei az önkormányzati ülések, a helyi közbeszerzések, az iskolák, kórházak és utak ügyei, valamint az ipari beruházások, környezeti konfliktusok és szociális intézmények körüli viták.
Ha nincs helyi újságírás, a helyi hatalom láthatatlanná és számonkérhetetlenné válik. A polgárok ilyenkor legfeljebb önkormányzati lapokból, a polgármester megnyilvánulásaiból, pártkommunikációból vagy helyi pletykákból tájékozódnak. Ez nem demokratikus nyilvánosság, hanem információs kiszolgáltatottság.
A helyi és regionális sajtó gyengesége Magyarországon nemcsak az Orbán-rendszer következménye, hanem mélyebb történeti örökség is. A budapesti és a Budapesten kívüli sajtó szabadsága között már a Monarchia korában jelentős különbség alakult ki. A megyei napilaprendszer később az állampárti nyilvánosság egyik szerkezeti alapja lett, majd a rendszerváltás utáni privatizáció sem törte meg igazán a megyei monopóliumokat.
Ezt az örökséget politikailag újrahasznosította az Orbán-rendszer. A nyugati tulajdonosoktól megszerzett megyei lapokat beolvasztották a KESMA propagandabirodalomba. A régi megyei monopólium így újra állampárti funkciót kapott. A Mediaworks-lapok megszűnésével most a propagandahálózat egy része omlik össze, de vele együtt eltűnhetnek azok a maradék helyi szerkesztőségi kapacitások is, amelyekből a demokratikus helyi sajtó újjáépíthető lenne.
A feladat tehát nem egyszerűen az, hogy pótoljuk a megszűnő megyei lapokat. A budapesti és a Budapesten kívüli sajtószabadság közötti történeti különbséget, az állampárti megyei laphálózat örökségét, a rendszerváltás után megmaradt monopóliumokat és az Orbán-korszak propagandává alakított megyei sajtóját is magunk mögött kell hagyni. Az új helyi sajtónak nem a régi megyei napilaprendszer felmelegített változatának kell lennie, hanem sokszereplős, digitális, közösségi alapú helyi nyilvánosságnak.
A Sajtóalap támogathatná önkormányzati ülések rendszeres követését, helyi közbeszerzések feldolgozását, helyi fórumok működését, tudósítói hálózatokat, adatbázisokat, regionális oknyomozó együttműködéseket és a kis szerkesztőségek közös technikai hátterét.
2. Tényfeltáró újságírás
Az oknyomozás drága, lassú és kockázatos munka. Egy korrupciós ügy, oligarchikus cégháló, állami beruházás vagy nemzetközi pénzmozgás feltárása hónapokig, akár évekig tarthat. A publikálás után pedig per, lejáratás vagy gazdasági nyomás következhet. A Sajtóalapnak ezért hosszú távú tényfeltáró projekteket, közös szerkesztőségi nyomozásokat, adatbeszerzést, jogi előkészítést, fordítást és nemzetközi együttműködést is támogatnia kellene.
3. Adatújságírás és közpénz-ellenőrzés
A közpénz útja gyakran szerződésekben, közbeszerzési adatbázisokban, cégiratokban, költségvetési forrásokban, vagyonnyilatkozatokban és önkormányzati határozatokban követhető. A támogatás ezért közbeszerzési adatbázisok, önkormányzati szerződéstárak, állami támogatási térképek, cégkapcsolati hálók, kampányköltési adatbázisok és uniós forrásfigyelő rendszerek létrehozására is irányulhatna.
4. Kisebbségi, roma, nemzetiségi és határon túli magyar nyilvánosság
A kisebbségi nyilvánosság támogatása az állampolgári egyenlőség elvét erősíti. A roma közösségek, a nemzetiségek, a fogyatékkal élők, a mélyszegénységben élők és a határon túli magyar közösségek gyakran csak tárgyai a többségi médiabeszédnek. A Sajtóalapnak olyan nyilvánosságot is támogatnia kellene, amelyben ezek a közösségek saját hangjukkal, saját újságírókkal, szerkesztőkkel és helyi tudósítókkal jelennek meg.
5. Szakmai közösségi nyilvánosság
A pedagógusok, orvosok, ápolók, szociális munkások, gyermekvédelmi szakemberek, bírák, ügyvédek, kutatók, kulturális menedzserek, környezetvédelmi, mezőgazdasági és vízügyi szakemberek gyakran pontosan látják a területükön a rendszerhibákat, de nincs elég nyilvános fórumuk. A Sajtóalap támogathatna olyan szakmai fórumokat, amelyek a szélesebb társadalom számára érthetővé teszik a közérdekű szakmai vitákat és dilemmákat.
6. Környezeti, kulturális, tudományos és egészségügyi újságírás
A társadalom önismeretéhez szükség van minőségi környezeti, kulturális, tudományos és egészségügyi újságírásra is. Ezek a területek piaci alapon sokszor háttérbe szorulnak, mert nem mindig hoznak sok kattintást, miközben komoly szakmai tudást igényelnek. A Sajtóalap tematikus rovatokat, szakújságírói ösztöndíjakat, környezeti elemzéseket, egészségügyi adatfeldolgozást, tudományos magyarázó anyagokat és kulturális tudósítói hálózatokat is támogathatna.
7. Külpolitikai újságírás és külföldi tudósítói munka
Magyarország helyzetét nem lehet megérteni az európai és globális folyamatok nélkül. Az EU és tagállamai, Ukrajna, Oroszország, Kína, az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, valamint a szomszédos és délkelet-európai országok döntései közvetlenül hatnak Magyarországra. A külpolitikai újságírás azonban drága: utazás, helyi források, tudósítók és szakértők kellenek hozzá. A Sajtóalap támogathatna brüsszeli, kijevi, berlini, bécsi, pozsonyi, bukaresti, belgrádi, varsói vagy washingtoni tudósítói projekteket is. A munkát a külföldön élő magyarok is segíthetnék. Helyismeretük és folyamatos jelenlétük növeli a tudósítások hitelességét, képzésükkel pedig közvetlen utánpótlást biztosíthatnak a szerkesztőségeknek.
8. Megoldásközpontú szakpolitikai újságírás
Az újságírás nem csak rossz hírek közvetítéséből, a közélet pedig nem kizárólag botrányokból és pártpolitikai üzenetekből áll. A megoldásközpontú, konstruktív szakpolitikai újságírás szakpolitikai újságírás azt vizsgálja, hogy a társadalmi problémákra milyen működő vagy vitatható megoldások léteznek. Hogyan lehet csökkenteni a várólistákat? Milyen lakhatási modellek működtek máshol? Hogyan szervezhető jobb gyermekvédelem? Milyen oktatási reformok vezettek sikerre más országokban? A támogatás ilyen összehasonlító, közérthető szakújságírói munkára is irányulhatna.
9. Bírósági, jogállami és alapjogi tudósítás
A jogállam működése nem elvont fogalom, hanem mindennapi intézményi gyakorlat. A bíróságok, ügyészségek, rendőrség, választási szervek, adatvédelmi hatóságok, ombudsmani intézmények és közigazgatási eljárások működése közvetlenül érinti az állampolgárokat. A Sajtóalap támogathatna bírósági tudósítói hálózatot, jogállami rovatokat, közérdekű perek követését, alapjogi magyarázó anyagokat és jogi újságírói képzést.
Különösen fontos lenne a nagy port kavaró ügyek követése. Gyakori, hogy botrányok, perek és bűnügyek követése egy idő után elhal a médiában, így a nyilvánosság nem szerez tudomást a fontos ügyek végkifejletéről.
10. Digitális közösségi és részvételi újságírás
A digitális újságírás közönsége rendszeresen küldhet adatokat, híreket, dokumentumokat és tapasztalatokat a szerkesztőségeknek. Az olvasók dokumentálhatnak iskolai problémákat, környezeti károkat, egészségügyi tapasztalatokat, önkormányzati visszásságokat vagy munkajogi sérelmeket. A szerkesztőség feladata nem az ellenőrizetlen közlés, hanem a közösségi tudás újságírói feldolgozása. A támogatás közösségi adatgyűjtő felületekre, olvasói bejelentőrendszerekre és a részvételi újságírás infrastruktúrájára is mehetne.
11. Nemzetközi szakmai együttműködés
A magyar szerkesztőségeknek nemcsak pénzre, hanem nemzetközi szakmai kapcsolatokra is szükségük van. Adatfeldolgozás, vizualizáció, videóanyagok, forrásvédelem, digitális biztonság, mesterséges intelligencia, nemzetközi adatbázisok kezelése: a kis szerkesztőségek ezekben gyakran magukra maradnak. A Sajtóalap támogathatna tartalomcserét, közös cikksorozatokat, videóprojekteket, szerkesztőségi látogatásokat, továbbképzéseket és európai újságírói hálózatokban való részvételt.
12. Újságíróképzés, műhelyek és ösztöndíjak
Ha nincs képzés és utánpótlás, nincs minőségi sajtó sem. A Sajtóalap támogathatna pályakezdő programokat, kisebbségi újságírók képzését, adatújságírói, jogi, egészségügyi, környezeti, gazdasági és külpolitikai szakújságírói műhelyeket, valamint szakmai továbbképzést újságíróknak, szerkesztőknek, fotósoknak, videósoknak, adatelemzőknek, jogászoknak, IT-fejlesztőknek és helyi tudósítóknak.
13. Újságírói jogvédelem, digitális biztonság és forrásvédelem
A Sajtóalapnak nemcsak tartalom-előállítást, hanem az újságírói munka védelmét is támogatnia kellene.
Ha az újságíró egyedül marad perekkel, fenyegetésekkel, digitális támadásokkal, lehallgatással, forrásvédelmi kockázatokkal és lejárató kampányokkal szemben, akkor előbb-utóbb öncenzúrára kényszerülhet.
Az Európai Unió 2024-ben fogadta el a közéleti részvételt elhallgattatni próbáló visszaélésszerű perek (SLAPP-perek) elleni irányelvet. Az Európa Tanács is külön ajánlást fogadott el az ilyen perek elleni fellépésről. Magyarországon közös sajtójogi alapokra, gyors jogi tanácsadásra, digitális biztonsági képzésre, titkosított kommunikációs eszközökre és forrásvédelmi oktatásra lenne szükség.
14. Szerkesztőségi infrastruktúra és közös technikai rendszerek
Sok kis és közepes szerkesztőség nem tud önállóan adatbázisokra előfizetni, fejlesztőt alkalmazni, archívumot digitalizálni, biztonságos dokumentumtárat fenntartani vagy saját hírlevélrendszert építeni. Ezek ma már a modern újságírás alapfeltételei. Közös cégadat-kereső, közbeszerzési figyelő, önkormányzati dokumentumtár, sajtóarchívum, bírósági ügyfigyelő, térképes adatfelület, biztonságos szerkesztőségi tárhely vagy közös fotóarchívum egyszerre több szerkesztőséget szolgálhatna.
Ez különösen hatékony támogatási forma lenne, mert nem egyik vagy másik elszigetelt médiakiadót erősítené, hanem közös szakmai kapacitást teremtene.
A fenti területek persze csak szakmai javaslatok és lehetséges irányok. A konkrét pályázati kiírások kialakításakor figyelembe kellene venni egy országos kutatás, a szerkesztőségi és közönségoldali igényfelmérések, valamint egy széles körű szakmai konzultáció eredményeit. Így a Sajtóalap nemcsak normatív feltevésekre és felvetésekre, hanem a magyar nyilvánosság tényleges hiányaira is válaszolna..
Milyen ne legyen a Sajtóalap?
A demokratikusan működő Sajtóalap határait világosan meg kell húzni. Nem támogathat kormányzati vagy önkormányzati sikerkommunikációt, antidemokratikus, illetve átláthatatlan tulajdonú médiumokat, dezinformációt terjesztő felületeket, propagandát, gyűlöletkampányokat, burkolt politikai hirdetést vagy olyan tartalomgyártást, amelynek nincs közérdekű újságírói funkciója.
Nem lehet automatikus mentőöv rosszul gazdálkodó, átláthatatlan vagy pártpolitikai médiavállalkozásoknak sem. A Sajtóalap nem vállalatmentő pénzeszsák, hanem a demokratikus nyilvánosság kiteljesítésének támogatója. Az adófizetők finanszírozzák a saját érdekükben.
Intézményi garanciák nélkül nem működhet
A támogatási célok csak akkor védhetők, ha a Sajtóalap intézményi szerkezete demokratikus, működése pedig átlátható. A nemzetközi példák közös tanulsága világos: a közpénzek elosztásához erős függetlenségi garanciák kellenek. A támogatási szempontokat rögzíteni kell, a döntések előkészítését és meghozatalát pedig szakmai összetételű, független közéleti személyiségeket is magukban foglaló testületekre, bíráló kollégiumokra kell bízni.
A pályázatokat nyilvánosan kell meghirdetni, a nyerteseket, az összegeket, a támogatási célokat, az értékeléseket és a beszámolókat pedig kereshető adatbázisban kell közzétenni. Szükség van szigorú összeférhetetlenségi szabályokra, érdemi jogorvoslatra, külső ellenőrzésre és rendszeres hatásvizsgálatra.
A szerkesztőségi függetlenségnek alapvető támogatási feltételnek kell lennie. A támogatott médiumoknak nyilvánossá kell tenniük tulajdonosi hátterüket, szerkesztőségi alapelveiket, fő bevételi forrásaikat és éves beszámolójukat. A támogatott projektek esetében világosan el kell különülnie a közpénzből támogatott közérdekű munkának és a szerkesztőség egyéb tevékenységének.
Az állami hirdetéseket szigorúan el kell választani a Sajtóalaptól. Az állami reklám nem lehet burkolt médiatámogatás, és nem szolgálhat politikai jutalmazásra vagy büntetésre. Ebben is az Európai Médiaszabadság Rendelet, az EMFA mutat irányt, amely az állami hirdetések átlátható, arányos, tárgyilagos és megkülönböztetésmentes elosztását írja elő.
Nem a sajtót kell eltartani, hanem a hiteles információ útját kell biztosítani
A 2026-os demokratikus rendszerváltás után egy magyar Sajtóalap értelme nem általában „a sajtó megmentése”. Célja inkább annak biztosítása, hogy a társadalom ne maradjon helyi információ, tényfeltárás, kisebbségi hangok, szakmai tudás, jogi esetek elemzése, színvonalas külpolitikai tájékozódás és alapos közpénz-ellenőrzés nélkül. És annak segítése, hogy az újságírók se maradjanak jogi és technológiai védelem nélkül.
A sajtót nem eltartani kell. Azt kell garantálni, hogy hiteles információ akkor is eljusson a nyilvánossághoz, amikor a piaci működés ezt önmagában nem biztosítja, a politikai és gazdasági hatalom pedig szívesen maradna láthatatlan és számonkérhetetlen.
Egy jól megtervezett magyar Sajtóalap természetesen nem oldaná meg önmagában a magyar nyilvánosság minden baját. Nem pótolja a közmédia reformját, nem szünteti meg automatikusan a tulajdonosi koncentrációt, és nem tud egyik napról a másikra közbizalmat teremteni. De fontos része lehet a demokratikus médiarendszer újjáépítésének.
Sükösd Miklós
médiakutató, a Koppenhágai Egyetem Kommunikáció Tanszékének docense
Kapcsolódó további cikkeink:
A MÚOSZ szerint is javítani kell a médiatörvény-módosítást, különben maradhat a politikai befolyás
Még több hír érhető el a Media1-en. Megtalálhat minket Facebookon is. Feliratkozhat napi hírlevelünkre is.Benyújtotta a TISZA a közmédiát átalakító médiatörvény-módosítást (BŐVÍTETT)
