fbpx
Shabi Michaeli, a Brit Media 50 százalékos tulajdonosa

„Rogán Antal tíz éve a barátom, de soha nem volt közös üzleti ügyünk” – Interjú a 168 Óra kiadójának új társtulajdonosával, Shabi Michaeli izraeli-grúz üzletemberrel

Exkluzív interjút adott a Media1.hu-nak Shabi Michaeli izraeli-grúz állampolgár, aki a napokban 50 százalékos tulajdonossá vált a 168 Órát és az ELLE Magazint kiadó Brit Mediában. Az üzletember, akinek ez az első médiabefektetése, megerősítette lapunknak, hogy barátja Rogán Antalnak, a kormányzati hirdetésekért is felelős fideszes politikusnak, de elmondása szerint a médiavállalatba történő befektetésnek ehhez nincs köze. Az interjúban Michaeli azt is állította, hogy a sajtó valótlanul hozta összefüggésbe korábban a letelepedésikötvény-üzlettel. Elmondta azt is, hogy milyen fejlesztésekkel készül a vállalat: rádióban és televízióban is gondolkodnak, de a Klubrádió semmilyen szerepet sem tölt be a terveik között, függetlenül az abban lévő részesedésüktől. Egyebek mellett megkérdeztük az üzletembert arról is, baloldali lap marad-e a 168 Óra, és számítanak-e állami hirdetésekre, de szó esett arról is, milyen időtávon tervezi tartani a vállalatot.

– Néhány éve egy rejtett kamerás felvételen láthattuk önt, most viszont, mint arról a elsőként a Media1 beszámolt, a Brit Media – a 168 Óra és az ELLE magazin kiadójának – 50 százalékos tulajdonosává vált. Nagy változás. Mi vette rá erre a nagy lépésre, hogy médiatulajdonossá váljon és ezáltal kilépjen a fényre?

– Eddig sem rejtőzködtem. Nemrég döntöttem úgy, hogy társtulajdonos leszek Pállal (Milkovics Pál a Brit Media másik tulajdonosa – megj: a szerk.). A zsinagógában közös ismerősünk, Bodnár Dániel (aki annak a külföldi támogatói csoportnak a képviselője, akik a Brit Mediába is befektettek az elmúlt években) mutatott be minket egymásnak. Az így létrejött kapcsolat vezetett a befektetéshez. (Bodnár Dániel a Milton Friedmann Egyetem elnöke, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség / EMIH vezetőségi tagja – megj.: a szerk.).  Pál elmondta, hogy mivel foglalkozik a vállalat, mi az elképzelése egy nagy médiacégről, én pedig ezt nagyon izgalmasnak találtam, a tárgyalások pedig odavezettek, hogy úgy döntöttem, szeretném ha ez a vállalkozás az érdekkörömbe tartozna. Ez egy izgalmas terület, szívesen adom hozzá a nevemet.

– Több más vállalkozása is van. Mit tart ezek közül a legfontosabbnak?

– Közel három évtizede vállalkozom: a Princess Pékséggel kezdődött, ez volt az első gyermekem. A mai napig családi kézben van, hosszú ideje sikeres vállalkozás. Az egyik fordulópont az életemben 2005-ben volt, amikor összeálltam egy nagy izraeli vállalattal, az építőipari GDC-vel: együtt több mint 300 ezer négyzetméternyi lakást és irodát építettünk Budapesten. A 2008-as nagy ingatlanválság idején szálltam ki belőle, szerencsére éppen jókor, de a mai napig is vannak olyan projektek, amelyeken együtt dolgozunk.

Később SGS néven alapítottam egy fogászati implantátum-gyártó vállalatot. A nullából indultunk, ma viszont benne vagyunk a világ tíz legnagyobb fogászati implantátumgyára között, európai viszonylatban pedig a top5-be tartozunk. Az újpesti gyáramból 45 országba exportálunk termékeket. Ez most az egyik legjobban működő befektetésem, de ezzel is foglalkozom a legtöbbet. Jelen vagyunk a legnagyobb nemzetközi kiállításokon, fantasztikus csapatunk van, és nagyon szép eredményeket termel a vállalat. Magyarország egyik jelentős egészségipari gyártócége lett. És ez bizonyult a leginkább COVID-álló vállalkozásomnak is.

Ezek mellett jelentős ingatlanbefektetéseimet kezelem, szeretek alkotni, építkezni, felújítani. Tehát nem unatkozom.

Shabi Michaeli izraeli-grúz üzletember, a Brit Media 50 százalékos tulajdonosa
Shabi Michaeli izraeli-grúz üzletember, a Brit Media 50 százalékos tulajdonosa

– Izraeli-grúz állampolgár. Hogy került Magyarországra?

– 1988 decemberében érkeztem Magyarországra a SOTE hallgatójaként. Gyógyszerész szakon végeztem – ez volt az első angol nyelvű tagozat a rendszerváltás után. Az egyetem elvégzése után nem akartam egy pult mögött ülni egy patikában, de már ekkor biztos voltam benne, hogy az orvosi egyetemen megszerzett tudás mindenképpen kísérni fog egy életen át.

Ekkor lett vége Magyarországon a kommunizmusnak, rengeteg lehetőség nyílt. Ekkor találtam meg azt a piaci rést, amiből a Princess Pékség lett, és ez egy jó kiindulópontnak bizonyult.

– Grúzia nem vonzotta vissza utána?

– Grúziában születtem, de ’82-ben már a szüleim Izraelbe emigráltak. Épp ezért számomra olyan nagy érzelmi kötődés nem volt Grúziához, hiszen az egész család, a teljes rokonság Izraelbe költözött. Budapestre valójában már Izraelből érkeztem az egyik unokatestvéremmel együtt – vele együtt végeztük el az egyetemet. Ő is, és én is úgy döntöttünk, hogy Magyarországon maradunk.

– Nem említette a vállalkozásai között a MikroCredit Zrt. néven pár éve létrehozott gyorskölcsönös cégét, ami nemrég megszűnt.

– A COVID-kapcsán elrendelt kormányzati hitelmoratórium nagyon rosszul érintett minket: a piac a mi szempontunkból kilátástalanná vált. Ez egy közepes pénzügyi vállalkozás volt, nem állt mögöttünk olyan anyacég, mint mondjuk az Unicredit vagy a CIB Bank esetében, akik könnyen helyeznek tízmillió eurókat a cégeikbe, ha ilyen váratlan helyzet áll elő. Fájó döntés volt, de úgy döntöttem, hogy ebben a helyzetben nem folytathatjuk tovább a működést.

– Azt gondolnánk, hogy a COVID épp abba az irányba visz, hogy emberek egy részének pénzre van szüksége, kell a hitel, amíg az átmeneti nehézségekein túllendülnek.

– Igen, de ezt az időszakot, bevételek nélkül, nekünk kellett volna finanszírozni amellett, hogy komoly hitelállományom volt már kint, amit az embereknek a moratórium miatt nem kellett visszafizetniük. Ha nem folynak be a kamatok, díjak, akkor pillanatok alatt veszteségessé válik egy ilyen vállalkozás. Nem akartam további több tízmillió eurót befektetni csak azért, hogy fenntartsunk egy kilátástalan állapotot. Néha az üzletben nehéz, kellemetlen döntéseket kell hozni. Ez az volt.

– A vállalkozásainak van köze Habony Árpád és Rogán Antal köreihez?

– Nincs.

– Egyiknek sem?

– Egyiknek sem.

– Pedig ön is látható volt az Index 2016-os rejtett kamerás videófelvételén, amelyen Rogán Antal bizalmasával, Kertész Balázs ügyvéd irodájánál grúz politikusokkal és üzletemberekkel találkoztak. A sajtó szerint Habony Árpáddal is feltűnt a pesti éjszakában. Azt is írták, hogy a letelepedési kötvényeket közvetítő hét cég egyikének is dolgozott. Utóbbi programot Rogán Antal találta ki még 2012-ben.

– Az én grúz barátaim jelen voltak a tárgyaláson, de se Habony, se más nem volt ott. A sajtó számára, mondjuk úgy, kényelmes volt fiktív sztorikat kitalálni.

– Elárulhatja, mi volt a találkozó témája?

– Nem egyedül voltam ott: ott volt a volt grúz miniszterelnök, és egy másik közös barátunk. Nem hiszem, hogy a találkozó tárgyáról illő volna most beszélni, mert ez rájuk tartozik.

– A Direkt36 mégis azt írta, önnek köze lehet a letelepedési kötvényekhez. Ez hatalmas üzlet volt bizonyos kormányközeli köröknek. Volt-e érintettsége?

– Semmilyen szinten sem voltam érintett, az egyetlen kapcsolódási pont az volt, hogy a cég, mely Oroszországban és néhány más területen értékesítette a letelepedési kötvényeket, tőlem bérelt irodát.

– Tehát azt állítja, hogy csak bérlőként kivették öntől a helyet. De azt is olvastam, hogy sajtópereket indított a Válasz.hu ellen.

– Olyan dolgokat írtak, amelyeknek nem volt semmiféle valóságalapja.

– De a sajtó elleni pereket ön elvesztette.

– Ez egy komplexebb jogi ügy, de se akkor, se azóta senki nem bizonyította be, hogy közöm lett volna ehhez az ügylethez. A feltételezés alaptalan.

– Tehát akkor fönntartja, hogy nem volt valós, ami megjelent, és továbbra is azt mondja, hogy nincs kapcsolódása ehhez az ügyhöz.

– Nincs, és nem is volt.

– Nem is találkozott velük?

– Kikkel?

– Habony, Rogán, Kertész…

–  Rogán Antal már több mint tíz éves barátom.

– Magánbarátságról van szó, üzleti szálak nélkül?

– Ez egy magánemberi kapcsolat, soha semmilyen közös üzleti ügyünk nem volt.

Shabi Michaeli, a Brit Media (168 Óra, ELLE) társtulajdonosa

– Visszatérve a Brit Mediába történő beszállásra, a befektetésre. Említette, hogy a zsinagógában ismerkedtek meg Milkovics Pállal. Hogyan képzeljük ezt el? A liturgia közben odament önhöz Milkovics, hogy befektető kellene a laphoz, vagy már távozóban voltak?

– A zsinagóga a legjobb közösségi helyek egyike egy zsidó ember számára, nem csak imádkozni járok oda, hanem kapcsolatokat ápolni és építeni. A család és az üzlet is szóba kerülhet, nem tiltja ezt a vallásunk. A zsinagóga után elmentünk egy kávézóba, leültünk, és elkezdtünk beszélgetni. Nem mi vagyunk az elsők és az utolsók, akik ilyen témákról beszélgetnek ott egymással.

– Ki vetette fel, hogy mi lenne, ha beszállna a cégbe?

– Bodnár Dániel ötlete volt és Pál nagyon nyitottan fogadta.

– Mivel győzte meg, hogy ez érdekes lehet, hogy ez egy jó biznisz?

– Nézze, engem a számok érdekelnek, az üzleti terv, és az azt alátámasztó meglévő eredmények, ezek meggyőztek. Bízom a megérzésemben, majd kiderül.

– Miért pont a médiaszektorba fektet be? Elég távol esik a terület attól, ahol eddig jelen volt: az ingatlan, a pénzügyek, az implantátum.

– Mindig keresek újabb és újabb lehetőségeket. Továbbra is fektetek ingatlanokba, például épp a Paulay Ede utcában most nyitunk egy szállodát. Emellett vannak más online vállalkozások is, amelyekben szintén nagy potenciált látok: még nem beszélhetek róla, de talán az év végére már lezárul néhány tranzakció. Több lábon szeretnék állni: a COVID is azt bizonyította, hogy nem szabad csak egy területre koncentrálni. Ha valamelyik üzlet épp kevésbé sikeres, talán a másik pont virágzik.

A média mindig is egy érdekes terület volt, az emberiség információéhsége örök. Nézzük meg, hány ember él most a világon, hány ember tud olvasni, írni, hány ember érdeklődik minden nap a hírek iránt, hogy mi jelenik meg a divatról, építészetről stb. Ha ezt az információéhséget egy médiavállalat sikeresen ki tudja elégíteni, márpedig a mienk kitudja, akkor abból nem szeretnék kimaradni.

– Nem tart attól, hogy az önt Rogánnal, Habonnyal összekötő írások miatt a 168 Órában pánik tör ki, amikor megtudják, hogy beszáll a cégbe? (Az interjút még a beszállásról szóló pénteki hír megjelenése előtt néhány órával rögzítettük.)

– A kollégák már értesültek a tranzakcióról.

– Tényleg? És hogy fogadták? Mi volt a reakciójuk?

– Erről főleg Pál tudna mesélni, de úgy tapasztalom, hogy jól fogadtak.

– Mennyi ideig akarja megtartani a vállalkozást? Egy év, öt év, tíz év?

– 80 éves apám mindig azt mondja nekem, hogy fiam, nincsen olyan nap, amikor nem gondolok a halálra, de úgy élek, mintha soha nem halnék meg. Egy vállalkozást úgy kell vinni, mintha soha nem szállnál ki belőle, vagy soha nem adnád el, de ha holnap jön valaki, és azt mondja, hogy tízszeresét adja annak, amennyi nekem benne van, miért ne? Mindennek megvan az ára.

– Bárki is mondjon nagyon jó vételárat, viheti a részvényeket?

– Persze, hiszen nekem ez egy pénzügyi befektetés.

– Tehát befektetésnek tekinti a mostani részesedésszerzést, és itt is azért benne van az, hogy majd egyszer eljön az exit.

– Mindenben benne van az exit. Nem hiszek abban, hogy vállalkozásokat az alapítóknak át kell adniuk a gyerekeknek, és a gyerekeknek kell azt tovább vinnie. Három lányom van, de mindháromnak teljesen más az érdeklődési köre. Nem akarok senkit sem kényszeríteni, hogy fogászati implantátumokat gyártson, szállodát építsen, vagy a médiaiparral foglalkozzon. Úgy gondolom, hogy haladni kell az élettel, a vállalkozásból addig kihozni a maximumot, amíg lehet.

– Beszélt a befektetése előtt erről Rogánékkal, Habonyékkkal, Kertész Balázzsal?

– Tegyük rendbe a dolgokat! Habony Árpádot ismerem, de azt nem lehet mondani, hogy a barátom. Szerintem utoljára úgy két éve találkoztam vele. Rogán Antallal baráti kapcsolatom van, de mint bármelyik más vállalkozásom esetében, ebbe sem szól bele. Nem kérek tőle tanácsokat, magam hozom meg a döntéseket. Ha rossz számokat, jövőt mutatott volna Pál, akkor nincs az az indok a világon, amibe akár egyetlen forintot is beteszek. Azonban úgy látom, hogy ez megéri és érdemes.

– De csak elmondta neki, hogy készül ez a lépés.

– Nem, nem osztottam még meg vele, de ha módomban lesz, el fogom mondani, ahogy azt barátok teszik.

– Számít arra, hogy állami reklámok jönnek azáltal, hogy ön megjelenik ebben a cégben?

– Nem azáltal, hogy beszálltam ebbe a vállalatba, hanem azáltal, hogy eljutunk arra a szintre, hogy akarjon nálunk hirdetni az állam, ahogy azt teszi például az RTL Klubnál, a Népszavánál, az ATV-nél. Értelemszerűen mint tulajdonosnak az a legfontosabb, hogy eredményt termeljen a vállalat és minél kisebb tulajdonosi forrásra legyen szükség.

– Tulajdonosi forrásra most még szükség van?

– Hogyne.

– Mekkora befektetésre, mekkora tőkepótlásra van szükség?

– Értem az érdeklődését, de ez üzleti titok. De visszatérve az állami támogatásra, ha valaki más kap, akkor mi miért mondjunk le róla? Az ellenzéki médiumok is fogadnak be állami pénzeket. Miért legyünk mi kivétel? Ami a bevételt eredményez, annak mindig is örülni fogunk.

– Bármilyen állami hirdetést befogadnának? Ha például a most induló homofób kampánnyal megkeresnék önöket, akkor azt is befogadnák?

– Mi még nem láttunk olyan hirdetést, amiről ön beszél. Általánosságban ugyanakkor nem hiszem, hogy nekünk állást kellene foglalnunk a hirdetésekben lévő politikai üzenetekről, ahogy más hirdető termékéről sem tesszük.

– Lesz önnek valamilyen pozíciója a cégnél?

– Az igazgatótanácsban benne vagyok. A többit Pálra bízom, aki vezérigazgató is, és aki rendelkezik a kellő szakértelemmel és egy kiváló csapattal.

– Önnek még nincs médiapiaci tapasztalata.

– Ne féltsen!

– Tervezi, hogy elmélyül jobban a médiapiacban?

– A médiának van kreatív és tartalmi oldala, és van a pénzügyi része. Én a pénzügyekkel szeretnék foglalkozni, semmi mással.

– A tartalomba nem akar beleszólni semmilyen formában?

– Nem.

– Hogyha a szerkesztőség szeretne oknyomozó cikket írni Rogánék letelepedési kötvényes ügyéről, akkor ezt is engedni fogja?

– Mégegyszer a nyomatékosság kedvéért álljon itt: tartalmi kérdésekbe nem szólok bele.

– Elárulhatja, hogy mekkora befektetésről van szó? Ugye a kiadó 50 százaléka került önhöz. Felvásárlásról van szó?

– Ez egy befektetés a vállalat további működésének, növekedésének fenntartása érdekében.

– Több évig kell finanszírozni majd ezt a milliárdos éves összeget?

– A milliárdost ön mondta, és a több évet is… Szerintem nem kell több évet finanszírozni, bízom benne, hogy hamarosan pozitív eredményünk lesz, de most még finanszírozni kell, valóban.

– Mennyi időt jelent ez a „nagyon hamar”?

– Azt gondolom, maximum három év az az idő, amikorra már eredményeket kell termelnünk. Az én szerepem, hogy ezt minél hatékonyabban és minél gyorsabban elérjük nagyon sok más, a cégnél dolgozó ember segítségével.

– Egyes printlapok példányszáma, így a 168 Óra hetilapé is eléggé lent van, és a trend lefelé mutat.

– Eközben a Brit Mediához tartozó ELLE magazint meg várhatóan után kell nyomni, mert annyira sikeres. Tény, hogy a közéleti tartalmak esetében az emberek többsége online tájékozódik, de a nyomtatott sajtónak komoly szerepe van. Ha a hírek érdekelnek, már én sem megyek be az újságoshoz öt-tíz éve. Ugyanakkor egy divat- vagy dizájnújságot az ember inkább szeretné kézbe venni, lapozgatni. A nyomtatott sajtó nem tűnik el teljesen, nagyon sokáig itt lesz velünk, a szerepe funkciója változik, amivel lépést kell tudni tartani. Egyébként mi inkább portfólióbővítést tervezünk ezen a területen is, mint csökkenést.

Shabi Michaeli

– Mitől lesz nyereség a Brit Mediánál, ha eddig nem volt az?

– Hirdetésekből és értékesítésből élünk. Ha mindent jól csinálunk, akkor nagyobb lesz az értékesített példányszám, online esetében pedig a látogatószám, ezzel egyenesarányban pedig nő a bevételünk, ez nem bonyolult.

Politikailag hogy kell elképzelni a 168 Órát a jövőben: marad baloldali, vagy milyen irányba fordítják?

– Nem érdemes fantáziálni. Nem akarunk egyik vagy másik oldaliak lenni. Ahogy azt már többször elmondtuk objektív, kiegyensúlyozott médiumokat működtetünk.

– Kritikusai lesznek a kormánynak, és például Rogán Antalnak?

-–Természetesen.

– Egy pillanatra hadd térjünk vissza oda, amikor a befektetésről döntött a zsinagógázás után, amikor leültek kávézni… Milyen hosszú folyamat volt ez? Hány alkalom alatt született meg a döntés, és mikor kezdődtek a tárgyalások?

– Több mint nyolc hónapon át egyeztettünk. Ez egy komplikált folyamat.

– Miket vizsgált az alatt a nyolc hónap alatt, mire tető alá hozták a befektetést?

– Nekem nagyon új volt az egész. Szeretek tájékozódni, megnézni, megérteni a számokat – nem szeretem a hirtelen döntéseket. Leültem több tanácsadóval is, megnéztük mi volt két éve, COVID előtt, COVID alatt és így tovább… Át kellett gondolni a jövőt, azt, hogy merre kell növekednünk, hogyan tudunk egy minél változatosabb portfóliót felépíteni, legyen az tévé, rádió, de fontos volt az is, hogy új „lábakat” növesszünk, akár a klasszikus tartalomgyártás mellett is.

– Tévé, rádió. Ez mit jelent? Rádiót indítanának, vagy megvennének egyet?

– Terjeszkedni akarunk a média különböző ágaiban, legyen ez rádió, legyen ez tévé. Nem egy új hírportált tervezünk, hanem azt, hogy lefedjük a teljes médiaspektrumot és, igen, ebbe beletartozik a televízió és rádió is. Azt szeretnénk, hogy legyenek további új márkáink, vagy új üzletágaink, például a közterületi hirdetési piacon.

Az én megjelenésem a növekedésről és a diverzifikációról szól. A cégben pár éve még csak 168 óra volt, azóta van már ELLE, van Pesti Hírlap, a 168.hu a hírek mellett milliókat ért el az elmúlt félévben az audiovizuális tartalmaival. Exkluzív partnerségben vagyunk a Bloomberggel, és ez még csak az év első fele.

– De akkor ezt ki lehet jelenteni, hogy lesz tévé, lesz rádió?

– Kijelenteni nem akarok ilyet, de azt biztosan mondhatom, hogy ez a terv. Nyilvánvaló, hogy ezek egymást segítik mind tartalmi mind, hirdetés, értékesítési szempontból, egyaránt. Szerintem ettől erős egy nagy médiavállalat.

– És ez a tévé és ez a rádió ez közéleti témájú lenne, vagy más típusú?

– Közéleti.

– Országos médiumban gondolkodnak, vagy megelégednek helyi, például fővárosi rádióval is?

– Attól függ, milyen lehetőségünk lesz. Senki nem úgy indul neki, hogy kicsiben gondolkodik. Meglátjuk.

– Pályázattal vagy felvásárlással?

– Amikor ott tartunk, elsők között tudni fogja.

– A Brit Media kisebbségi tulajdonosa a Klubrádió Zrt.-nek is. Mit terveznek a Klubrádióval?

– A Klubrádió – függetlenül a részesedésünktől – semmilyen szerepet nem tölt be a terveinkben. Nincs és nem is tervezünk semmilyen kapcsolatot velük.

– Charles de Gaulle-nek tulajdonítják azt a mondást, hogy ha nem tudsz valamit megakadályozni, állj az élére. A média eléggé kritikus volt önnel az elmúlt pár évben. Benne van ez abban, hogy ön beszáll a Brit Mediába tulajdonosnak?

– Őszintén szólva nem tulajdonítok annak nagy jelentőséget, hogy mit írtak évekkel ezelőtt a lapok. Egyébként ha megkeres száz üzletembert akivel kapcsolatban álltam valaha, hogy ki az a Shabi Michaeli, biztosan csak pozitívakat fognak mondani, mert korrektül vállalkozom, jó a hírnevem nekem és a vállalataimnak is. Több száz ember dolgozik velünk, sokaknak adunk munkát Magyarországon. Ezért sem gondolom, hogy a médiának bármilyen baja kellene, hogy legyen velem. A beszállásom egyébként nem azt jelenti, hogy szerepelni akarok. Eddig is, amit csináltam, szépen szolidan tettem, most is erre készülök.

– Annak idején még Köves Slomóékkal is kellett egyeztetni a Brit Mediába való beszállásáról, vagy ő már addigra teljesen kivonult a cégből?

– A Bodnár Dániel által képviselt támogatói csoport maximálisan megbízik Pálban, így napi szinten vele folytak az egyeztetések, annak ellenére, hogy áttételesen továbbra is kisebbségi tulajdonosok maradtak a cégben.

– Említette, hogy vannak baloldali barátai is. Politikailag hová helyezné el saját magát?

– A barátaimat nem politikai hovatartozás alapján válogatom. A magam részéről mindig a középutat választottam.

– Mondhatjuk úgy, hogy centrista?

– Ha ez azt jelenti, hogy se nem baloldali, se nem jobboldali, akkor igen. Vannak dolgok, amivel kapcsolatban a baloldallal értek egyet, más ügyekben a jobboldallal értek egyet. Nem lehet eltéríteni az elveimtől. Ha a világ is így működne, szerintem jobb lenne.

– Pillanatra visszatérnénk a Rogán Antalhoz fűződő barátsághoz. Milyen gyakran ülnek le beszélgetni?

– Amikor még csak polgármester volt, akkor sokkal többet találkoztunk. Most már egyre ritkábban, mert nem ér rá.

– De azért bízik benne, hogy lesz ennek a barátságnak pozitív hatása az állami hirdetésekből származó bevételeikre?

– Nem benne bízom, hanem a vállalatban, amibe befektettem.

– Ön a saját vagyonát teszi ebbe a befektetésbe, vagy áll ön mögött még valaki?

– Minden befektetésem a sajátom, ez is.

– Mit gondol a pár évvel ezelőtti állampolgársági bizniszről, a letelepedési kötvényről? Tiszta történet volt ön szerint?

– Erről nem engem kell kérdeznie, hiszen mint említettem, abszolút semmi közöm nem volt hozzá. Inkább jöjjön el a gyáramba Újpestre, ahol szívesen megmutatom milyen forradalmi technológiákat fejlesztettünk. Velem kapcsolatban inkább erről beszéljünk, és ne arról, hogy ki milyen állampolgárságot, vagy letelepedést árult. Még egyszer elmondom, nem voltam a része.

– Megmarad a 168 óra?

– Minden olyan márkát megtartunk, amiről úgy hisszük, hogy Magyarországon már valamit jelent. A 168 óra ilyen. Van egy olvasói bázisa, és úgy kell működnünk, hogy ez a bázis tovább növekedjen.

– Lesz önnek irodája a szerkesztőség közelében, a kiadóban?

– Öt nagy vállalkozásom van. Egyikben sincs irodám, csak itt, az Andrássy úton dolgozom. Kifejezetten ragaszkodom ahhoz, hogy ez így legyen: bármelyik más vállalkozásomból ide jönnek, itt tartok heti meetingeket, itt számolnak be. Szeretek nyugodtan dolgozni a saját szobámban, és nem egyik helyről a másikra járkálni. Természetesen bemegyek, ha kell, ahogy minden más vállalkozásomhoz, de irodám nem lesz.

– Hogy működnek mostanában a vállalkozásai? Jól megy minden?

– Alapvetően jól, de a Princesst azért eléggé rosszul érintette a járvány, hiszen az értékesítési pontjaink a metróban vannak, ahová egy éven át szinte alig jártak le az emberek, a diákok sem jártak iskolába, a benzinkutakon is alig volt élet, így oda is hiába szállítottunk. Bár 350 szállodának is szállítunk, azok is bezártak. Most már látjuk az emelkedést, a legnehezebb időszakon talán már túl vagyunk.

Az ingatlanpiacon egyébként, meglepő módon, bár nem volt annyi tranzakció, de az értékük szerencsére nem csökkent, legalábbis Budapest belvárosában.

A fogászati üzletágunkban is volt lassulás, de itt csak három hónap volt nehezebb időszak, és sokat segített, hogy 45 országba szállítjuk a termékeket, így ha valahol épp gond volt, a többi szerencsére felfelé húzta.

Összességében a 2020-at pozitívan zártam, és 2021 várhatóan már újra jó lesz. Nagyon remélem, hogy előbb-utóbb ez a válság eltűnik az életünkből.

– Marad örökre Magyarországon?

– 32 éve itt élek, három lányom van: 15, 18 és 23 évesek. Az egyik lányom Londonban dolgozik, a másik Izraelben jár egyetemre, a harmadik itt él, amikor viszont elvégzi az egyetemet, akkor ő is azt tervezi, hogy elmegy egy időre. Én viszont nem tervezek máshova menni. Nagyon jól érzem magamat itt. Úgy gondolom, már komoly alapokat tettem le itt ahhoz, hogy ne gondolkozzak változtatni ezen.

Még fiatal vagyok, rengeteg új dolgot szeretnék csinálni, Magyarország egy itt élő izraeli számára nagyon jó hely. Beszélek magyarul, ami sokat segít, és a gyermekeim is itt nőttek föl.

– Mit csinál, amikor nem dolgozik?

– Pihenek.

– Golfozik, vitorlázik, mint a legtöbb vagyonos ember?

– Egyik sem. A pihenés nálam főleg olvasást és kerékpározást, néha teniszezést jelent, és azt, hogy amikor tehetem, a barátaimmal vagyok.

Még több tartalom érhető el a Media1-en! Iratkozzon fel napi hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a legújabb tartalmakról! Csatlakozzon hozzánk Facebookon is!

Borító: Shabi Michaeli (Shabtai Michaeli), a Brit Media 50 százalékos tulajdonosa
Szóljon hozzá!

Értesüljön azonnal a legfontosabb médiás hírekről!

Lájkolja Facebook oldalunkat!


Kérje ingyenesen napi hírlevelünket!

Adatvédelmi beállítások