A Thomson Reuters Alapítvány a Columbia Egyetem Tow Center for Digital Journalism nevű központjával együttműködve csütörtökön eljuttatta a Media1.hu-nak új kutatása eredményét „A jog fegyverként való használata: A médiaszabadság elleni támadások” címmel.
A nemzeti jogszabályok, kormányrendeletek és bírósági határozatok, valamint a média és a civil társadalmi csoportok jelentései szisztematikus áttekintését követően az Alapítvány kiterjedt újságírói hálózatának közel 500 tagja válaszolt a felmérésre kérdéseire, amely a független sajtót fenyegető legsúlyosabb jogi fenyegetésekkel kapcsolatos tapasztalataikról szólt.
A 37 neves médiaszabadság-szakértő véleményével együtt, az ő meglátásaikból derült fény az újságírók elleni támadások világszerte egyre növekvő hullámára, és azonosították az elkövetők által leggyakrabban alkalmazott legfontosabb jogi taktikákat.
Jogállamiság vs jogi hadviselés
Miközben a jogállamiság világszerte a szabad véleménynyilvánítás, a sajtószabadság és az újságírók jogainak védelmét szolgálja, az újságírók ellen egyre gyakrabban indítanak jogi támadásokat – ezt gyakran „lawfarenek” (jogi hadviselés) is nevezik –, amelyek célja az újságírók biztonságának veszélyeztetése, a közérdekű tudósítások elhallgattatása és az újságírásba vetett bizalom aláásása.
Az olyan közelmúltbeli események mint a világjárvány és az ukrajnai invázió, számtalan módon felhasználhatók a médiaszakemberek ellenőrzésére és kriminalizálására, azért hogy az egyes szereplők megszerezzék a hatalmat és elfojtsák az ellenőrzést a narratívák felett.
Az Alapítvány hálózatában 106 országot képviselő válaszadók közel fele (47,6%) mondta azt, hogy őt vagy médiaszervezetét jogi fenyegetés fenyegeti, ami jól mutatja a független újságírás elleni háború mértékét.
A 8 kritikus veszély
A jelentés nyolc, az újságírókat világszerte fenyegető kritikus jogi veszélyt azonosít és elemez, amelyeket globális esettanulmányokkal illusztrál, és tíz kulcsfontosságú ajánlást tesz kézzelfogható intézkedésekre a negatív jogalkotási tendenciák megfékezésére, a jogi támogatás bővítésére és az ágazatközi együttműködés fokozására.
A legfontosabb fenyegetések a következők:
- Rágalmazás és sértegetés: visszaélésszerűen használják a nyílt nyilvános vita megakadályozására és a befolyásos személyek védelmére a jogos kritikával szemben.
- Stratégiai perek a közszereplés ellen: definíció szerint megalapozatlanok és nem érdemiek. Elsődleges céljuk a kritikus hangok elhallgattatása zaklatás, megfélemlítés és költséges jogi eljárások révén.
- Kémkedés, hazaárulás és külföldi befolyás: nemzetbiztonsági törvények, amelyek felhasználhatók a véleménynyilvánítás szabadságának szankcionálására és a médiaszabadság korlátozására.
- Kiberbűnözés és egyéb kiberbűncselekmények: az önkényuralmi rendszerekben és a hanyatló demokráciákban sokat használt, átfogó bűncselekmények, amelyeket a független és kritikus újságírás ellen használnak.
- Álhírek: a hamis információk terjedésének korlátozására hivatkozva számos ország használja az „álhírekre” vonatkozó törvényeket a kritikus tudósítások cenzúrázására.
- Terrorizmus és szélsőségesség elleni küzdelem: Az elmúlt néhány évben számos ország szigorította a büntetéseket, és új, homályosan megfogalmazott terrorizmus vagy szélsőségesség elleni bűncselekményeket hozott létre, amelyeket a másként gondolkodók visszaszorítására használnak.
- Pénzügyi bűncselekmények: hosszú távú börtönbüntetést, súlyos bírságokat vagy kifizethetetlen adószámlákat eredményezhetnek, amelyek csődbe juttathatják a médiát és a független újságírókat.
- „Felségsértésről” szóló törvények és felbujtó rágalmazás: börtönnel vagy pénzbírsággal fenyegetik azokat, akik bírálják a közhivatalnokokat vagy beszámolnak róluk. A büntetőjogi szankcióktól való félelem szükségszerűen visszatartja a polgárokat attól, hogy kifejtsék véleményüket a közérdekű kérdésekben.
Magyarország is szóba kerül a jelentésben
A tanulmány annál a fejezetnél említi meg hazánkat, melyben azt taglalják, a kormányok hogyan cenzúrázzák a kritikus tudósításokat az „álhírekre” vonatkozó jogszabályok segítségével. Azt írják, számos ország használja az „álhírekre” a már létező törvényeket, hogy megbüntessék és elhallgattassák a sajtót.
Sok ilyen „anti-fake news” rendelkezés a COVID-19 járvány csúcspontján lépett életbe, hogy büntetni lehessen az egészségügyi vonatkozású hamis információkat. Ám ezek hatása az volt, hogy súlyosan korlátozták az egészségügyi információk szabad áramlását a pandémia kritikus időszakában.
Jogerős: jogtalanul tiltotta ki a minisztérium a sajtót a kórházakból a járvány idejére
Magyarország ennek kapcsán olyan országok közé került a jelentésben mint Puerto Rico, a Fülöp-szigetek, Tajvan, Thaiföld, Dél-Afrika, Botswana és Lesotho.
Nem engedték be Orbán Viktor Kormányinfójára a Media1 két munkatársát és több más médiumot (VIDEÓ)
25 év börtönt kapott egy orosz újságíró, mert felszólalt Putyin agressziója ellen
További hírek érhetők el a Media1-en. Követhet minket Facebookon is.
