fbpx
A MÚOSZ által szervezett kerekasztal-beszélgetés egy pillanata.

Vissza kellene csábítani a médiabefektetőket Magyarországra! A magyar médiahelyzetről beszélgettek a Szabad Sajtó Napja alkalmából a MÚOSZ kerekasztal-beszélgetésén

Sajtófórumot szervezett a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ), melyen több hazai médium képviselői, valamint szakértők is megjelentek.

Rózsa Péter újságíró, a rendezvény moderátora a beszélgetés nyitányaként leszögezte, hogy a független sajtónak nehéz dolga van jelenleg, ugyanis élesedik a kampány, de példaként említette az orosz-ukrán háborút is.

Vásárhelyi Mária: egyenlőtlen harc, sajátos nyelvi eszközökkel

Az első megszólaló Vásárhelyi Mária szociológus volt, aki tiszteletét fejezte ki a magyar demokratikus sajtónak. Mint mondta, az elmúlt bő 10 évben sok esetben emberfeletti küzdelmet vívtak annak képviselői egy teljesen egyenlőtlen harcban, ugyanis sokat változott a demokratikus média ez alatt az  időszak alatt. A problémák közé sorolta azonban, hogy a magyar sajtó nem tudta kialakítani a saját nyelvét – fogalmi, nyelvi kereteket, melyekkel valamilyen módon keretezni tudná a mondanivalóját.

Úgy vélte, ez azért baj, mert a Fidesz ebben sikeres a 2000-es évek eleje óta.

Nem csak óvakodni kéne a Fidesz fogalmi kereteinek átvételétől, hanem törekedni kellene a demokratikus sajtó nyelvének kialakítására. Az emberek azokat az információkat fogadják be, amelyek a saját meggyőződésüket erősítik. Ez az újrakeretezés, ami a Fidesz nyelvi technikáiban is megjelenik. Szerinte a közvélemény manipulálásának legújabb eszköze a közvélemény-kutatási adatok. Első feladata kellene, hogy legyen a demokratikus médiának annak a szabályozása, mik azok a paraméterek, amelyeket minden kutatásnál közölni kell, és hogy az eredményeknek az eredete átlátható legyen. Legyen egy szakmai etikai bizottság, amelyik elkérheti az adatok forrását.

Vita bontakozott ki a sajtókamara kapcsán

Vásárhelyi Mária hangsúlyozta a szakmai szolidaritást és a szakmai normákat is. Szerinte alulról szerveződő sajtókamara kell, szükség van olyan szakmai minimumok elfogadására, amelyekben a szakma tisztességes része meg tud állapodni. Legyen számonkérhető, és legyenek következmények – fogalmazott. Elfogadhatatlannak nevezte, hogy sajtóeseményekről kitiltanak egyes szerkesztőségeket, eközben mások bemennek és végighallgatják azt – a szociológus szolidaritást szeretne ezen a téren. Ha rendszeresen nem megy el a média egy sajtótájékoztatóra, akkor vagy nem tartanak többet, vagy elgondolkodnak azon, hogy mindenkit be kéne engedni.

Rózsa Péter azt mondta, a Fideszt valóban egy saját nyelv jellemzi, amit három kifejezéssel kereteznek; ezek a „béke”, a „biztonság” és a „nem engedjük”.

Ezzel szemben – fogalmazott – az ellenzékiek 15 percig beszélnek, és a média munkatársai nem értik, hogy mit is akarnak mondani. A dilemma az, hogy ez a közeg nem akar ilyen leegyszerűsített nyelvezetre váltani.

Kocsi Ilona, a MÚOSZ elnöke a sajtókamarával nem értett egyet; szerinte azt kell elérni, hogy az aktív újságírók többsége náluk, a MÚOSZ-ban legyen. És bár az állami túlhatalommal szemben gyengék, kardinális kérdés, hogy mi lesz, ha a soron következő választások után is a jelenlegi kormány marad hatalmon. Szerinte a MÚOSZ-t kell erősíteni, és szakmai normák szerint kell működni.

Domány András szerint kifejezetten „életveszélyes” lenne az újságírói kamara, ugyanis ha abból valakit kitiltanak, az nem tudja a szakmáját gyakorolni. Úgy vélekedett, a fiatalokat is be kell csábítani a MÚOSZ-ba. Egy esetleges kormányváltás kapcsán leszögezte: nagyon fontos, hogy a független média továbbra is független legyen.

Haraszti Miklós úgy látja, a világon máshol nincs olyan médiahelyzet, mint nálunk. Nem tartunk ugyan ott, mint az oroszok, de a modell hasonló. Itt még van független sajtó, ám a média világa kettészakadt: van a hagyományos média, ami  néhány kivételtől eltekintve teljesen a kormány irányítása alatt áll, ugyanis a köreikbe tartozik a legtöbb tévé, rádió és a print sajtó.

Független média többnyire csak az online térben létezik

– szögezte le. Haraszti hozzátette: kettévált a „vidék” és a „főváros” is, előbbinél már gyakorlatilag megszűnt a független sajtó. „Pull média”: annak van, aki letölti, keresi és megfizeti. Ezzel szemben van a „Push média”, melyhez csak egy gombot kell megnyomni (ez a hagyományos média), és vidéken utóbbi a jellemzőbb. Az újságírói szabadság kapcsán kifejtette: a „propaganda” oldalon ilyen nincs, viszont a „másik”, független oldalon létezik ilyen.

Etikai vagy magatartási kódex?

Hardy Mihály, a Klubrádió főszerkesztője szerint észnél kell lenni a kormány szóhasználatának az átvétele kapcsán. Példaként hozta, hogy a „migráns” szó is sértés lett az országban. A sajtókamara kapcsán elmondta: a mai helyzetben egy szakszervezet tud a legtöbbet nyújtani a tagoknak, más országokban is a szakszervezet a legnagyobb erő. Ezek az olaszoknál és a franciáknál jól működnek.

A Klubrádió főszerkesztője fontos problémának nevezte, hogy a hagyományos médiának szinte nincs is közönsége a 30 év alattiaknál.

Semmilyen sajtó nem éri el őket, pedig egy sérülékeny rétegről van szó, akik csak a különféle közösségi platformokról tájékozódnak – vélekedett Hardy.

Azt mondta, az etikai kódex szó nem szerencsés, mivel meglátása szerint annak mindig van egy ideológiai kérdése. Ezzel szemben a magatartási kódexet támogatna, mely azt határozhatná meg, hogy hogyan kell viselkednie egy újságírónak.

Elzárt közadatok

Hardy felhozta a közérdekű adatokhoz való hozzáférés problémáját is. A svédeknél – néhány hadi, rendőrségi, stb. adatot leszámítva – mindent kötelezően ki kell adni; ezzel szemben Magyarországon szinte semmi sem elérhető, vagy csak körülményesen, pereskedve – tette szóvá.

Beszélt a közmédiáról is, mely szerinte a háború kitörésekor „csődöt mondott”, nem töltötte be a funkcióját.

Fizetős tartalom és a fiatalok

Lukács Csaba, a Magyar Hang lapigazgatója szerint a közönség hajlandó fizetni a tartalomért. Példákkal reagált Hardy gondolataira is, ugyanis náluk az olvasók 4,3 százaléka 25 év alatti, míg ez az arány a 26 és 40 év közöttiek esetében 24 százalékos. És bár gyengül a nyomtatott sajtó, de megemlítette, hogy „sikk” lett Magyar Hangot olvasni az egyetemisták körében. Azt is megemlítette, hogy míg egy 25 fős szerkesztőséggel kezdték, ma már 32-es dolgoznak a lapnál.

Az viszont probléma, hogy a vidéki falvakban nem lehet beszerezni az újságot.

Mint mondta, vannak, akik attól félnek, hogy amennyiben előfizetnek a lapra, akkor arról tudomást szerez a helyi városvezető, vagy a Fidesz. Hozzátette: a „szabadeladásos” értékesítés a legmagasabb, a legtöbb újságot az élelmiszerboltok adják el. Ezzel szemben az összes bevételük mindössze 5 százalékát adja az online jelenleg.

A Magyar Hang lapigazgatója azt mondta, kormányváltás esetére a piaci viszonyok visszarendeződését szeretné, és azt, hogy az olvasó döntsön arról, hogy mely lapokat vásárolja.

A beszélgetés egy későbbi pontján Lukács az összefogás erejét is hangsúlyozta, és példaként azt a 28 szerkesztőség (köztük a Media1) által aláírt nyílt levelet hozta, amelyben egyebek mellett azt is kérték a médiumok, hogy engedélyezzék, hogy forgathassanak a kórházakban. Szerinte a levélnek volt hatása, hiszen a nyílt levélre a kormányfő is kénytelen volt reagálni, így a hír, hogy a kórházakba nem engedik be a média munkatársait, a közönséghez is jobban eljutott.

Vidéki nyilvánosság

Roznár Gyöngyi, a Nyugat.hu főszerkesztője hangsúlyozta: a vidéki nyilvánosság nem szűnt meg teljesen, van még rá példa, de gondolkodni is kell arról, és figyelembe venni azt. Ő úgy vélekedett, a vidéki média esetében nem lehet fizetőkapus (paywall) megoldások bevezetésén gondolkodni, mert ezzel csak rosszat tenne az olvasóval. Ha már kivívták, hogy ők lettek a fő információforrás, nem vágják ezt el az olvasótól a fizetős megoldással.

Babos Attila, a Szabad Pécs ügyvezető-főszerkesztője is egyetértett abban, hogy nem a paywall a jó irány. Mint elmondta, olvasói támogatásokból és pályázatokból élnek – az egyik utóbbi esetében van egy olyan kitétel, hogy 2 éven belül meg kell próbálniuk saját lábra állniuk, ám fogalma sincs, mi lesz.

Babos Attila az esetleges újabb kétharmados győzelem utáni világot sötéten látja, szerinte nem fog minden ugyanúgy, ugyanebben a mederben folyni. Úgy vélte, egy „harcosabb”, erősebb MÚOSZ jó lenne.

A beszélgetés későbbi pontján arra a kérdésre, hogy van-e olvasói nyomás rajtuk, Babos úgy felelt: vannak olvasóik a jobb- és baloldalról is, mely azért fontos, mert segít nekik abban, hogy kilépjenek a véleménybuborékokból. Ugyanakkor, mint mondta, nehéz is, mert mindkét oldalról kapják a „pofonokat”.

Kivonultak a külföldi befektetők, vissza kellene csábítani őket

László József szerint a hazai média állapota kapcsán külföldön sokszor elcsodálkoznak azon, hogy mennyire beletörődtek már a magyarok abba, hogy például valamennyi megyei lap ugyanazzal a címlappal jelenik meg.

A média tulajdoni szerkezetének átalakulása kapcsán elmondta: Magyarországon az RTL-en kívül nem nagyon maradt komoly külföldi befektető, több fontos szereplő kivonult.

László József hangsúlyozta: szerinte meg kellene vizsgálni, hogy hogyan lehetne visszahozni a külföldi befektetőket az országba, akik a rendszerváltás után azért jöttek, hogy legyen Magyarországon sajtószabadság – majd mára távoztak.

A MÚOSZ által szervezett Sajtófórum beszélgetés teljes egészében megtekinthető itt.

Nemrég a Media1 podcastjának vendége volt Kocsi Ilona, a MÚOSZ elnöke – a beszélgetés elérhető itt.

További híreket talál a Media1-en! Csatlakozzon hozzánk a Facebookona Twitteren és a Telegramon, valamint iratkozzon fel a hírlevelünkre is!

Kiemelt fotó: MÚOSZ / YouTube.com
Szóljon hozzá!

Értesüljön azonnal a legfontosabb médiás hírekről!

Lájkolja Facebook oldalunkat!


Kérje ingyenesen napi hírlevelünket!

/** * andre clever */