Aki nem tanul a múltból, arra kényszerül, hogy megismételje azt. A magyar médiaszabályozás történetét áttekintve azonban felvetődik a kérdés: mi történik akkor, ha már harmadszor vagy negyedszer követjük el ugyanazokat a hibákat? Egy 2009-ben készült, végül el nem fogadott állásfoglalás-tervezet ma is figyelmeztet arra, hogy tartós közmédia-reform csak szakmai és társadalmi részvétellel, politikai befolyástól védett intézményekkel és kiszámítható finanszírozással valósítható meg.
Eredetileg csupán egy, a közmédiáról és a médiaszabályozásról 2009-ben készült dokumentumot szerettem volna közreadni, rövid magyarázattal. Úgy érzem azonban, hogy a szöveg elé kívánkozik néhány személyes gondolat is.
A régi marxista szótár szerint az intuíció nem isteni sugallat, hanem a felhalmozott tapasztalatok villanásszerű összegzése. Amit az alábbiakban megfogalmazok, azt ennek szellemében teszem. Nem tudósként, hanem kortársként, aki több évtizeden keresztül figyelhette és bizonyos pontokon alakíthatta is a magyar közélet és média történetét.
A független, kiszámítható és normatív módon finanszírozott nemzeti közszolgálati média nem pusztán szakpolitikai kérdés. Az ország demokratikus működésének, kulturális önazonosságának és jövőjének egyik legfontosabb feltétele. Ezért különösen lényeges, hogy az átalakításáról ne kizárólag a mindenkori parlamenti többség, hanem a szakma, az érintett társadalmi csoportok és a nyilvánosság bevonásával szülessenek döntések.
Mi lesz az alulról szerveződő közösségekkel?
Tagja voltam a reformköri mozgalomnak, ezért személyes tapasztalataim vannak arról, mi történhet az alulról szerveződő politikai és társadalmi közösségekkel, amikor az általuk támogatott politikai erő intézményesül és kormányzati pozícióba kerül. A reformkörök jelentős szerepet játszottak a rendszerváltás folyamatában, később azonban fokozatosan elveszítették közvetlen befolyásukat a döntéshozatalra.
Hasonló folyamatokat véltem felfedezni később a polgári körök történetében is. Ezek a közösségek fontos mozgósító erőt képviseltek, de önállóságuk és közvetlen politikai befolyásuk idővel jelentősen csökkent.
A TISZA Szigetek jövőjét természetesen még nem lehet lezárt történetként értékelni. A kérdés most az, hogy ezek a helyi közösségek a választási győzelem és a kormányváltás után is képesek lesznek-e érdemi kapcsolatot fenntartani a döntéshozókkal, és megőrizni valamennyit eredeti, alulról szerveződő jellegükből. Különösen fontos lenne, hogy a választókerületek közösségei a választások között se veszítsék el minden befolyásukat az általuk megválasztott országgyűlési képviselőkre.
Mindez a médiaszabályozás szempontjából azért lényeges, mert a közszolgálati média függetlensége sem biztosítható kizárólag a hatalmi központ jó szándékával. Olyan intézményi garanciákra van szükség, amelyek akkor is működnek, amikor megváltoznak a politikai érdekek és erőviszonyok.
Újabb médiatörvény készülhet
A TISZA Párt hatalomra kerülése után az Országgyűlés 2026 júniusában már elfogadta a médiatörvény módosítását, amely többek között a közmédia intézményi rendszerét is átalakítja. A kormány ugyanakkor őszre egy átfogó, új médiatörvény megalkotását is kilátásba helyezte. A szabályozás kialakítása tehát még nem tekinthető lezárt folyamatnak: éppen most lenne szükség valódi szakmai és társadalmi párbeszédre arról, milyen közmédiára és milyen médiarendszerre van szüksége Magyarországnak.
Ehhez a vitához szeretnék hozzájárulni egy ma már avíttnak, helyenként technológiailag meghaladottnak látszó, mégis számos tanulságot hordozó dokumentummal. A szöveg tizenhét évvel ezelőtt, 2009-ben született.
A Nemzeti Média Kerekasztal története
Az őszödi beszédet követő politikai válság idején a kormányzati médiapolitika irányítása és a médiaszabályozás előkészítésének folyamata is átrendeződött. A digitális átállásról és az új médiaszabályozásról folyó egyeztetésekben egyre nagyobb szerepet kaptak a pártpolitikai alkuk és a külső jogi szakértők. A minisztériumi szakapparátus és a nyilvános szakmai egyeztetés jelentősége eközben megítélésem szerint csökkent.
A később, 2010-ben elfogadott médiaszabályozás számos előzménye már a 2008-2009-es vitákban megjelent. A korszak történéseinek és háttéralkuinak teljes feltárása természetesen külön történeti kutatást igényelne. Kortársként azonban azt tapasztaltam, hogy a nyilvános szakmai vita és a tényleges politikai döntéshozatal között egyre nagyobb távolság alakult ki.
Ebben a helyzetben kezdeményeztem – a területileg illetékes Postai és Hírközlési Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének biztatásával – a Nemzeti Média Kerekasztal létrehozását.
A Kerekasztal munkájában részt vettek a rádiósok, a helyi televíziók, a tartalomgyártók, a kábelszolgáltatók és más médiaszolgáltatók képviselői, valamint médiaszakértők. Érdemi szakmai munka folyt, és több állásfoglalás is született. A munka dokumentumainak jelentős része azonban mára nem vagy csak nehezen hozzáférhető; az egykori honlapok sem érhetők el eredeti formájukban.
A részvétel megszervezésében segítséget jelentett, hogy akkorra már több mint egy évtizede a Médiahajó házigazdája voltam, korábban pedig a Tárcatükör és a Próbavoks kezdeményezésekben is részt vettem, valamint a Magyarország Médiaévkönyve főszerkesztőjeként és kiadójaként dolgoztam. Mindez lehetővé tette, hogy különböző területekről hívjak szakembereket egy asztalhoz.
Az alább hozzáférhetővé tett dokumentum azonban nem vált a Nemzeti Média Kerekasztal hivatalosan elfogadott állásfoglalásává. A testület már nem tudta határozatképes ülésen megszavazni. Ezért pontosan kell fogalmaznunk: egy 2009-ben elkészült állásfoglalás-tervezetről van szó, amelynek nincs hivatalos testületi jogállása.
Az eredeti, 2009-es dokumentum:
A Nemzeti Média Kerekasztal el nem fogadott állásfoglalás-tervezetének letöltése (Word-dokumentum)
Mi maradt aktuális tizenhét év után?
A dokumentum természetesen magán viseli saját korának jegyeit. Akkoriban még egészen más szerepet töltött be az internet, nem létezett TikTok, és a Facebook sem rendelkezett a mai társadalmi és politikai befolyásával. A tervezet technológiai megállapításainak egy része ezért elavult, az alapvető kérdései azonban ma is érvényesek.
Hogyan lehet a közmédiát valóban függetleníteni a mindenkori politikai hatalomtól? Miként teremthető meg a kiszámítható, normatív finanszírozás? Hogyan kaphatnak szerepet az országos közmédia mellett a helyi és regionális közösségek? Milyen intézmények biztosíthatják, hogy a közmédia ne a kormány, valamely párt vagy gazdasági érdekcsoport eszköze, hanem a társadalom szolgáltatása legyen?
A közösségi média későbbi térnyerése alapvetően átalakította a politikai nyilvánosságot. Meggyőződésem szerint jelentős szerepet játszott abban is, hogy a NER hagyományos médiarendszere elveszítette korábbi politikai erejének és befolyásának egy részét, végül pedig már nem tudta megakadályozni a kormányváltást. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a közösségi platformok önmagukban megoldották volna a demokratikus nyilvánosság problémáit. Új függőségeket, manipulációs lehetőségeket és szabályozási kérdéseket is teremtettek.
A 2009-es tervezetet ezért nem kész megoldásként és nem valamiféle ma is változtatás nélkül alkalmazható programként ajánlom. Történeti dokumentumként teszem közzé: annak bizonyítékaként, hogy a politikai befolyástól védett, társadalmi ellenőrzés alatt álló és normatív módon finanszírozott közszolgálati média követelményei már a 2010-es médiarendszer megszületése előtt világosan megfogalmazódtak.
A tervezet legfontosabb gondolatai között szerepelt a nyilvános és ellenőrizhető jogalkotás, a tényleges társadalmi és szakmai egyeztetés, a politikai váltógazdálkodástól független közmédia, a regionális és helyi nyilvánosság megerősítése, a tulajdonosi koncentráció korlátozása, valamint a kiszámítható finanszírozás. Ezek közül több ma is megfontolásra érdemes.
Értő és felelős újraolvasásra ajánlom tehát a dokumentumot szakértőknek, médiamunkásoknak, törvényhozóknak és állampolgároknak. Megtisztelő lenne, ha a közreadása szakmai hozzászólásokat és vitát váltana ki, vagy akár olyan gondolatokat adna a mostani törvényhozásnak, amelyek segítségével elkerülhetők lennének a korábbi médiaszabályozások hibái.
Az eredeti, 2009-es dokumentum:
A Nemzeti Média Kerekasztal el nem fogadott állásfoglalás-tervezetének letöltése (Word-dokumentum)
***
Még több hír érhető el a Media1-en. Megtalálhat minket Facebookon is. Feliratkozhat napi hírlevelünkre is.
