A Klubrádió jelenlegi és régi frekvenciáját népszerűsítő reklám a rádió épülete előtt Budapesten

Csúnyán félrevezette a magyar médiát a 873 millió forintot elpazarló médiahatóság

Kutatási adatokat közölt a múlt héten a magyarországi rádiós piacról az NMHH, több szerkesztőség pedig szó szerint átvette az erről kiadott közleményt. Pedig rápillantva észrevehető, hogy az adatközlés igencsak hiányos, ezáltal az egész megtévesztő.
Share on facebook
Share on twitter
Share on tumblr
Share on linkedin

Sajtóanyagot (saját megfogalmazása szerint: háttéranyagot) adott ki a múlt héten a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) arról, hogy mely rádiók a leghallgatottabbak a mérése szerint.

Ezt ezután több online és nyomtatott médiatermék  – például a vg.hu, a Magyar Nemzet, a 24.hu, a figyelo.hu, a hirado.hu, a gondola.hu, a profitline.hu, a kamaraonline.hu, de több médiapiaci szakújság is – bármilyen, az adatok hiányosságára, megtévesztő jellegére utaló figyelmeztetés nélkül, az NMHH közleményét szó szerint, vagy csak egészen minimális szerkesztéssel felhasználva publikálta.

Ezeket az adatokat közölte az NMHH

Az NMHH közleményében az állt, hogy „országosan egy átlagos napot alapul véve a Retro Rádió a leghallgatottabb rádió 1,5 millió fővel, amelyet a Petőfi Rádió (1,3 millió fő), majd a Kossuth Rádió követ (1,1 millió fő). A dobogóról épp leszorult Rádió 1 átlag napi közönsége 949 ezer fő. Az ötödik helyen a Dankó Rádió áll (284 ezer fő), amelyet a Bartók Rádió követ napi 80 ezer fős hallgatószámmal. Az InfoRádiónak 55 ezres közönségtábora van, a Jazzy Rádió 31 ezer, a Duna World 11 ezer hallgatót tudhat magáénak, csakúgy, mint a Tilos Rádió.”

Az NMHH adatsora kitért a budapesti rádiós helyzetre is: Budapesten a 15 éves vagy idősebb lakosság 62 százaléka naponta, míg 84 százaléka heti rendszerességgel hallgat valamilyen rádiót. A fővárosban a legnagyobb átlagos napi hallgatószám szerint a Rádió 1 (190 ezer fő) és a Retro Rádió (szintén 190 ezer fő) vezet, harmadik helyen áll a Kossuth Rádió (173 ezer fő), a negyedik pedig a Petőfi Rádió (121 ezer fő). Az InfoRádió napi elérése 34 ezer fő, a Dankó Rádióé 28 ezer fő, a Jazzy Rádióé 20 ezer fő. Napi 15 ezer hallgatóhoz szól a Bartók Rádió, a Tilos Rádió pedig hatezerhez.”

Csakhogy az NMHH közleménye félrevezető, adatai hiányosak.

Sok rádió nem szerepel, mert azt kérték

Budapesten az NMHH adatai között nem szerepelt a korábban, a nem állami mérések idején még piacvezetőként ismert, és feltehetőleg továbbra is jól teljesítő Sláger FM, de nincs ott a Klubrádió, nincs benne a Trend FM, a Mária Rádió, a Katolikus Rádió, a Civil Rádió, de ugyancsak kimaradt a Manna FM, a Karc FM, ahogy nem szerepel az NMHH közlésében a Klasszik Rádió sem.

A nevek között az NMHH-s lista elején még rangsor szerepel, aztán egyszer csak nem, mégis azt az összbenyomást kelti a közlemény, mintha az Inforádió a 4. leghallgatottabb rádió lenne a fővárosban. Pedig közte és a Petőfi Rádió között több, nem említett szereplő is szerepelne, ha az érintettek adatait is publikálták volna.

Az országos mérésben pedig az NMHH úgy állítja be, mintha a Dankó Rádió lenne az ötödik lehallgatottabb rádió, holott a Sláger FM-mel együtt aligha az ötödik helyet kapta volna a Dankó.

A Sláger FM épülethálója a Rock FM eddigi frekvenciájára való áthangolásra buzdítja a hallgatókat
A Sláger FM budapesti épülethálója

Felvetődik az is, hogy ha ennyi rádióról nincs adatközlés a közleményben, és abból kimarad például Budapest egyik legnagyobb kereskedelmi rádiója, akkor hogyan tekintheti ezeket az adatokat bárki elfogadhatónak, miért adja ki a sajtónak?

873 millió forint egy furcsa kutatásra

A válasz nagyon egyszerű: mert így talán nem érzékelik az állampolgárok, hogy az adóforintjaikból az NMHH egy jelenleg teljesen értelmetlen kutatásra költ.

Bruttó 873 millió forint.

Ennyi közpénzt fordít rádióhallgatottsági adatok vásárlására 2020-ig a NMHH, mivel korábban a médiahatósághoz került a Magyarországon fogható rádiók hallgatottságának mérése, vagyis nem a rádiók vagy az azok szövetsége, hanem az állam fizeti a hallgatottságkutatás elkészítését.

Több rádió azonban – részben épp azért, mert nem tartották hitelesnek az adatokat – már a mérés állami ernyő alá kerülésekor, mások csak néhány hónappal később, a méréssel kapcsolatos botrányok hatására – úgy döntött, nem járul hozzá a rádióhallgatottsági adatainak közléséhez.

Károkat okoz az érintett rádióknak

Nem nehéz belátni, hogy egy olyan kutatásnak, amelynek célja annak bemutatása lenne, hogy mely rádiók a leghallgatottabbak, ám többek között a piac egyik legjelentősebb szereplőjére vonatkozó adatok sincsenek benne, gyakorlatilag semmi értelme, sőt kifejezetten félrevezető. Márpedig ez történik, és mostanra, ahogy az említett példák is mutatják, a sajtó egy része is felül ennek.

Az NMHH gyakorlatilag elkölti az adófizetők 873 millió forintját egy olyan kutatásra, amiből épp csak a lényeget nem tudjuk meg: a piacon kinek mekkora a hallgatottsága. Ártalmas ez a piac szereplői számára is, hiszen a hirdetők elvben ezen adatok alapján is vásárolnak médiafelületeket maguknak.

A bírósági gyakorlat alapján egyébként kijelenthető, hogy egy közpénzből elvégzett kutatás eredményeinek teljes egészében nyilvánosnak kellene lennie, de az NMHH, amikor korábban megpróbáltam elkérni a kutatási eredményeket, nem adta ki azokat, az érintett rádiók üzleti érdekeire hivatkozva, ami nyilván nonszensz, hisz a hatóságnak nem a rádiók üzleti érdekeit kellene néznie, hanem azt, hogy ezek az adófizetők pénzén összerakott kutatások, és a benne szereplő információk közérdekű adatok-e vagy sem.

Ha meg nem közérdekű, akkor miért kell közpénzt fordítani az elkészítésére?

A Media1 egyébként jó néhány olvasótól kapott kérdést arról, miért nem foglalkoztunk pénteken a friss kutatási adatokkal. Most már reméljük mindenki számára, érthető miért.

Kiemelt kép: A Klubrádió jelenlegi és régi frekvenciáját népszerűsítő reklám a rádió épülete előtt Budapesten. Fotó: Ladányi András, Media1

Szóljon hozzá!

Ez is érdekelheti