Magyarországon ma több mint száz helyi televízió működik, amelyek az elmúlt három-három és fél évtizedben saját településük vagy térségük nyilvánosságának meghatározó szereplői voltak. Ezek az adók nemcsak híreket és magazinműsorokat készítettek, hanem sok esetben egy-egy város vagy térség mozgóképes emlékezetét is létrehozták.
A helyi televíziók rögzítették az első szabad önkormányzati ciklusokat, a városfejlesztési vitákat, az új intézmények létrejöttét, a helyi kulturális élet eseményeit, a sporteredményeket, az iskolai ünnepségeket, a civil szervezetek programjait és azokat a mindennapi történéseket, amelyek az országos média számára ritkán voltak érdekesek, a helyi közösségek számára azonban meghatározó jelentőségűek.
Miközben a helyi televíziók szerepéről, jelenéről és jövőjéről időről időre szakmai viták zajlanak, van egy kérdés, amelyről feltűnően kevés szó esik: mi lesz ezeknek a televízióknak az archívumaival?
Pedig a probléma egyre sürgetőbb.
Amikor helyi televíziós archívumokról beszélünk, sokan néhány poros VHS-kazettára vagy régi videófelvételre gondolnak. Valójában azonban ennél jóval többről van szó. Egy harminc éve működő helyi televízió archívuma akár több évtizednyi híradót, magazinműsort, élő közvetítést, dokumentumfilmet, kulturális műsort, sportközvetítést, választási műsort, testületi ülést és olyan nyersanyagot is tartalmazhat, amelyből végül soha nem készült adás.
Ezek a felvételek gyakran az egyetlen mozgóképes dokumentumai bizonyos helyi eseményeknek. Megőrzik olyan emberek megszólalásait, akik már nincsenek közöttünk. Láthatóvá tesznek olyan épületeket, utcákat és városrészeket, amelyek időközben átalakultak vagy eltűntek. Dokumentálják helyi közösségek működését, intézmények fejlődését és egy-egy település társadalmi változásait.
Ha egy országos televízió archívuma a nemzeti emlékezet része, akkor a helyi televíziók archívumai a települések közösségi emlékezetének nélkülözhetetlen forrásai. Valójában ezek a városok és térségek videós emlékezetét jelentik.
A saját környezetemben is jól látható, miről beszélünk. A Szombathelyi Televízió harminchat éve működik. Ez idő alatt felbecsülhetetlen értékű helyi mozgóképes anyag gyűlt össze a város közéletéről, kulturális eseményeiről, intézményeiről, sportjáról és mindennapi életéről. Az archívum egy része már digitalizálva van, de éppen a régebbi tartalmak jelentős része még nem. Arra pedig eddig nem volt elegendő lehetőség, hogy az anyagok címkézve, kulcsszavazva, egységesen kereshető és elérhető módon legyenek feldolgozva. Ez nem egyedi szombathelyi probléma, hanem sok helyi televízió közös tapasztalata.
A legtöbb helyi televízió archívuma olyan korszakban jött létre, amikor a digitális tárolás még nem volt általános. Az anyagok jelentős része VHS-en, SVHS-en, Betacamon, MiniDV-n vagy más mágnesszalagos hordozón található. Ezek az adathordozók nem örök életűek. A mágnesszalagok öregszenek, a hordozóanyag sérül, a felvételek minősége romlik. A tárolási körülmények sem minden esetben ideálisak. Egy beázás, egy rosszul szellőző raktár vagy egyszerűen az idő múlása is jelentős károkat okozhat.
Legalább ilyen komoly probléma, hogy a lejátszáshoz szükséges eszközök is fokozatosan eltűnnek. Egyre kevesebb működőképes VHS-, Betacam- vagy más professzionális videólejátszó érhető el, és a javításukhoz szükséges szakértelem is egyre ritkább. A veszély tehát kettős: nemcsak a hordozók romlanak, hanem lassan azok az eszközök és szakemberek is eltűnnek, amelyek segítségével a rajtuk lévő tartalom még megmenthető lenne.
A probléma gyakran technológiai kérdésként jelenik meg, valójában azonban kulturális, közgyűjteményi és médiapolitikai ügy is. A helyi televíziók archívumai helytörténeti kutatások, médiatörténeti vizsgálatok, társadalomtörténeti elemzések, oktatási programok, dokumentumfilmek, kiállítások, évfordulós projektek és helyi identitást erősítő közösségi kezdeményezések forrásai lehetnének.
Ma egy történész sok esetben könnyebben talál hozzáférést egy évtizedekkel ezelőtti országos televíziós műsorhoz, mint egy helyi televízió archív felvételéhez. Pedig a helyi nyilvánosság történetének megértéséhez éppen ezek az anyagok lennének nélkülözhetetlenek.
Sokan gondolhatják, hogy az archívumok megőrzése az adott televízió feladata. Ez részben igaz, de csak elméletben. A gyakorlatban a legtöbb helyi televízió számára egy több évtizedes archívum professzionális feldolgozása olyan feladat, amely meghaladja a rendelkezésre álló pénzügyi, technikai és humán erőforrásokat.
A digitalizálás önmagában is költséges folyamat, de valójában csak az első lépés. Egy valódi archívummentési munka állományfelméréssel, archiválási tervvel, a hordozók állapotának vizsgálatával, professzionális digitalizálással, metaadatolással, jogi rendezéssel, hosszú távú digitális tárolással, biztonsági mentésekkel és kereshető adatbázis kialakításával jár. Egyetlen közepes méretű helyi televízió archívuma esetében is több éves munkáról és jelentős költségekről beszélünk.
Tegyük fel, hogy sikerül minden kazettát digitalizálni. Ez önmagában még nem oldja meg a problémát. Egy több évtizedes digitális állomány csak akkor válik használhatóvá, ha megfelelően feldolgozott és kereshető. Tudni kell, mikor készült a felvétel, hol készült, kik szerepelnek rajta, milyen eseményt dokumentál, milyen témához kapcsolódik, milyen műsortípusba tartozik, és milyen jogi feltételek mellett használható fel.
Ha mindez hiányzik, akkor a digitalizált archívum lényegében ugyanúgy láthatatlan marad, mint korábban. A valódi cél tehát nem pusztán a megőrzés, hanem a kutathatóság és a hosszú távú hozzáférhetőség.
Éppen ezért nem elegendő, ha minden televízió a maga módján próbálja megoldani a problémát. Ha mindenki más formátumban, más metaadatszerkezetben, más minőségben és más hozzáférési szabályok szerint dolgozik, akkor hosszú távon nem jön létre használható országos rendszer.
Szükség lenne egy olyan országos programra, amely először felméri a helyi televíziós archívumok állapotát, majd egységes digitalizálási szabványokat, metaadatolási irányelveket, jogi és hozzáférési szabályokat, valamint hosszú távú tárolási és kutathatósági kereteket alakít ki. Nem feltétlenül egyetlen központi archívumra van szükség, hanem egy olyan országos hálózatra, amelyben az egyes helyi archívumok azonos szakmai elvek alapján működnek és kapcsolódnak egymáshoz.
Magyarországon nem a nulláról kellene kezdeni. Vannak már olyan hazai példák és intézményi tapasztalatok, amelyekre egy országos program építhetne. A Nemzeti Audiovizuális Archívum (NAVA) létrejötte bizonyította, hogy az audiovizuális örökség megőrzése állami feladatként is értelmezhető. A NAVA működésének egyik fontos tanulsága, hogy a gyűjtés önmagában nem elegendő: a tartalmak feldolgozása, metaadatolása és hozzáférhetővé tétele legalább olyan fontos.
Emellett léteznek helyi jó gyakorlatok is. A pécsi és baranyai digitalizálási kezdeményezések például megmutatták, hogy a helyi médiaarchívumok megőrzése lehetséges és értékteremtő tevékenység. A probléma tehát nem az, hogy nincs tudás vagy szakmai tapasztalat. A probléma az, hogy hiányzik az országos léptékű koordináció és finanszírozás.
A mesterséges intelligencia fejlődése új lehetőségeket is nyithatna a helyi televíziós archívumok hasznosításában. A megfelelően digitalizált és metaadatolt anyagok esetében lehetőség nyílhatna automatikus beszédfelismerésre, feliratozásra, tematikus keresésre, személy- és helyszínazonosításra, valamint oktatási és kutatási felhasználás támogatására. Ehhez azonban először meg kell menteni az anyagokat. A mesterséges intelligencia nem tudja feldolgozni azt, ami már megsemmisült.
A helyi televíziók archívumainak megőrzése nem nosztalgikus vállalkozás. Nem arról szól, hogy néhány régi felvételt megmentsünk az utókornak. Sokkal inkább arról, hogy megőrizzük a magyar települések elmúlt három és fél évtizedének mozgóképes történetét.
Ahogy természetesnek tartjuk a levéltárak, könyvtárak vagy múzeumok működését, úgy kellene tekintenünk a helyi audiovizuális örökségre is. Amikor egy VHS-kazetta végleg lejátszhatatlanná válik, nem egyszerűen egy videófelvétel vész el. Egy közösség múltjának egy darabja tűnik el vele együtt.
A kérdés ezért már nem az, hogy érdemes-e foglalkozni a helyi televíziók archívumaival. A kérdés az, hogy időben felismerjük-e a jelentőségüket, és létrehozunk-e egy országos programot a megmentésükre, vagy hagyjuk, hogy a magyar települések mozgóképes emlékezete lassan és észrevétlenül eltűnjön.
A szerző egyetemi oktató, az AGORA Savaria Kulturális és Médiaközpont Nonprofit Kft. ügyvezetője.
**
A Népszabadság Egyesület az archívum megnyitását követeli a Mediaworkstől
A kormánypárti médiabirodalom fizetőssé tette a bezárt Népszabadság archívumát
Úgy megújult az MTI, hogy már az archívum sem érhető el szabadon
Azt ígéri a kormány, bevonják a közmédia átalakításába a szakmát és a nyilvánosságot
Eltiltotta a bíróság a cégvezetéstől Wisinger Jánost, az RTL Sztárbox és az ATV Géniusz producerét
Még több hír érhető el a Media1-en. Megtalálhat minket Facebookon is. Feliratkozhat napi hírlevelünkre is.
