Április 15-én reggel Szekeres Tamás sportújságíró jelentkezett nyílt levéllel, amelyben Szöllősi György távozását szorgalmazta. Facebook-bejegyzésében – melyre először a hang.hu figyelt fel – azt írta:
„Az alábbi írást már nagyjából két hete terveztem, de először nem akartam a választási csatazajt növelni vele, utána meg nem szerettem volna, hogy úgy tűnjön, csak a kormány bukására vártam. Akkor lássuk!
NYÍLT LEVÉL SZÖLLŐSI GYÖRGY MSÚSZ-ELNÖKNEK
Gyuri, le kellene mondanod. Most.
Azért kellene lemondanod, mert egy szakmai szervezetet politikai szervezetté silányítottál. Félreértés ne essék: nem azért, mert a most megbukott kormányt, illetve annak pártját támogattad, ugyanezt mondanám akkor is, ha ugyanolyan vehemenciával, ahogy a Fideszt és Orbán Viktort toltad, a Tiszát és Magyar Pétert támogattad volna.
Igaz, ugyanezt csináltad a Nemzeti Sporttal is. Ameddig céges (khm…) tulajdon volt, elvben nyugodtan tehetted, a tulaj majd szól, ha nem tetszik neki. De három és fél éve már állami zászló alatt működött az NS, vagyis vitathatatlanul közpénzből élt. Te mégis csak a regnáló hatalomnak játszottál, olyanok pénzén is, akiknek homlokegyenest más a véleménye. De hagyjuk is az újságot, ott vannak főnökeid (alighanem rövid időn belül újak is), majd ők döntenek arról, mi legyen a lap és a főszerkesztő sorsa.
A Magyar Sportújságírók Szövetsége azonban más tészta, ez ugyanis egy elvben demokratikus szervezet, ahol nem felülre, hanem alulra kell megfelelni. Nem mondom azt, mert nem lenne igaz, hogy a ténykedésednek semmi pozitív hozadéka nincs, de az tolerálhatatlan, hogy a szervezet mind a 800 tagja nevében (Honnan lehetünk ennyien? És miért nem tudhatom, kikkel „játszom” egy csapatban?) politikai tartalmú petíciót írsz alá. És ezt még fokozni is tudtad, nem kicsit, nagyon! Talán három nappal a választás előtt az egyik miniszterelnök-jelölt propagandisztikus levelét szétküldöd a tagságnak. Ez szerinted normális és elfogadható? Nem kell felelned, a kérdés költői, mert mindenki pontosan tudja a választ.
Még egyszer: a nyílt levelem, a lemondásra felszólításom teljesen független attól, hogy melyik pártelnök levelét továbbítottad, és attól is, hogy melyik politikai erő győzött és melyik bukott hatalmasat vasárnap.
u. i.: Mielőtt bárki mást gondolna: nekem semmilyen ambícióim nincsenek sem a MSÚSZ-szal, sem a sportsajtó bármelyik műhelyével kapcsolatban, továbbá senkinek sem tolom a szekerét.”
A sort ezután nem sokkal később aznap Kele János futballszakíró, a 24.hu sportújságírója folytatta. Az először a Népszava által megtalált Facebook-bejegyzésben ezt írta:
„Szakmailag elfogadhatatlannak, morálisan megvetendőnek, jogilag pedig aggályosnak gondolom azt, hogy Szöllősi György vezetésével az állami tulajdonú Nemzeti Sport a választási kampányban leplezetlen pártpropagandát folytatott.
Ugyan nem vagyok tagja a Magyar Sportújságírók Szövetségének, de rendszeresen nagy nyilvánosság előtt publikáló szerzőként megengedhetetlen határátlépésnek tartom, hogy a választási kampány utolsó napjaiban a Szöllősi György által elnökölt szervezet a Miniszterelnöki Kabinetiroda kérésére a kormánypárt melletti voksolásra buzdította egy szakmai érdekvédelmi szövetség tagjait.
Szöllősi György az elmúlt években a nyilvánosságban kifejtett tevékenységével szisztematikusan rombolta a magyar sportnyilvánosság történetileg legértékesebb szellemi műhelye, a Nemzeti Sport reputációját. Döntéseivel, kijelentéseivel súlyosan aláásta a magyar sportújságírás szakmai függetlenségébe vetett közbizalmat, vezetőként visszaélt a rábízott köztulajdonnal, azt magáncélokra használta, valamint leplezetlenül és kizárólag saját politikai ízlésének szolgálatába állította. Mindezek okán a Napnál is világosabb, hogy méltatlanná vált tisztségei viselésére, azokról tehát haladéktalanul le kell mondania.
A választók ugyanis nem csak a kormánypárt gőgös, arrogáns, cinikus, kirekesztő politikájára mondtak elsöprő többséggel nemet, hanem azoknak a munkájára és viselkedésére is, akik tizenhat éven keresztül szolgai lelkesedéssel, szakmájuk integritására fittyet hányva gazsuláltak ennek a hatalomnak.
Őszintén remélem, hogy mindazok a sportújságírók, szerkesztők és médiaszakemberek, akik eddig beletörődően hallgattak, akik — talán alternatíva, talán jobb meggyőződésük híján, esetleg alkatilag — belenyugodtak a helyzet megmásíthatatlanságába, most már mernek és akarnak is beszélni. Úgy mondom, hogy Gyuri is értse, ezért a Fidesz 2010-es választási szlogenjét fogom idézni: „Itt az idő.” A poszt értelmezhető nyílt levélként is, a megosztásokat, kommenteket köszönettel veszem.”
Még a múlt héten, április 10-én távozott az MSÚSZ-ből Gáll András, az Index munkatársa. Ő az alábbi levelet tette közzé Facebookon:
Vettem egy nagy levegőt, és elküldtem ezt a levelet Szöllősi Gyurinak. Meglehet, már korábban rá kellett volna szánni magam. De jobb későn, mint soha.
Kedves Gyuri!
Bár ez egy hivatalos levél a részemről, nem akarok bohóckodni, és elnök urazni, maradjunk a baráti megszólításnál. Ugyanis a történtek ellenére is a barátodnak tartom magam, nem tudom semmisnek tekinteni az elmúlt bő harminc évet, amely tele volt megannyi feledhetetlen közös élménnyel, kezdve az 1995-ös jelentkezésedtől a Sportissimónál, a 2006-os futball vb-n át, amikor egy szobában is laktunk, nem is beszélve a 2016-os franciaországi Eb-ről, ahová egy autóval ruccantunk ki, no és persze a lourdes-i túránk… Meg a glasgow-i és londoni kalandjaink, a közös futás a Hampden Park környékén, szóval, van mire emlékezni.
Nagy kár, hogy az utóbbi hónapok történései bekavartak.
Konkrétan az a kabaréba illő petíció, ami egy nem létező veszélytől akarja megvédeni (megmenteni?) a magyar sportot. Ameddig a petíciót csak a Nemzeti Sport nevében jelentetted meg az nso.hu online felületén, addig az egészen csak mosolyogtam, és legfeljebb bosszankodtam, hogy valahányszor rákattintok a honlapra, mindig ez jön fel.
De amikor az MSÚSZ, magyarán a teljes honi sportújságíró társadalom nevében folytattad a ködszurkálást, azaz az én nevemben is, akkor már betelt nálam a pohár.
Sőt, ki is csordult.
A fölösleges szószaporítás helyett mondom a lényeget: nem akarok annak a szakmai szervezetnek a tagja lenni, amely odáig süllyedt, hogy a sunyi pártpolitika játékszerévé és terepévé züllik.
Így hát ezennel lemondok az MSÚSZ-beli tagságomról.
Egyidejűleg köszönöm azt a támogatást, amit az elmúlt években kaptam (Nagy Béla- és Csillag Imre-program), ezért örökre hálás maradok.
PS.: Ebben a pillanatban, április 10-én, péntek este tízkor még fogalmam sincs, ki nyeri a választást, meglehet, hogy a Tisza, de az is lehet, hogy a Fidesz. De nem akartam azt, hogy Tisza-győzelem esetén azt mondják, már az eredmény tudatában mondtam le, vagyis a győzteshez dörgölődztem. Döntésem független a politikától, alapvetően ízlésbeli kérdés.
Levelemet elküldtem Dénes Tamás főtitkár úrnak is.
Minden jót
Ch. Gáll András
főmunkatárs
Index
Orbán Viktor leköszönő miniszterelnök kedvenc sportújságírójának, a Nemzeti Sport főszerkesztőjének mandátuma 2028-ban jár le a Magyar Sportújságírók Szövetségének élén.
Keressük Szöllősit, hogy megfogadja-e a nyílt levelek íróinak felszólítását és lemond-e. Ha reagál, arról beszámolunk.
Szöllősi Györgyhöz kapcsolódó korábbi írásaink itt érhetők el:
Szabálytalanságokat talált az ÁSZ Szöllősi György szervezeténél
Szöllősi György és Breuer Péter szervezetei is rajta vannak Rogán Antal támogatási listáján
A Külügyminisztérium fizette Szöllősi György 35 külföldi útját az elmúlt években
Mészáros Lőrinc, médiavezetők, kitüntetés és börtönfenyegetés
Kubatov Gábor, Fradi, szakítás, Nemzeti Sport, Magyar Nemzet, Fidesz
Nemzeti Sport: köszönő Párizs 2024-olimpiai éremtáblázat-térkép
Nemzeti sportrádiót indít az MTVA Szöllősi György Sportrádiójának helyén
Szöllősi György, Sportrádió, frekvencia, Médiatanács, M4 Sport Rádió, közmédia
Kiderült, miért nem kapott Szöllősi György vízumot az Egyesült Államokba
Még több hír érhető el a Media1-en. Megtalálhat minket Facebookon is. Feliratkozhat napi hírlevelünkre is.