Levente, sikeres üzletemberként mi vonzotta önt a televíziózásba?
Balogh Levente: Az üzleti életben többet már nem akarok elérni, és eközben nagyon fontosnak tartom, hogy magyar nagyvállalkozóként a fiatalokat edukáljam. A műsor előtt is már nagyon sok előadást vállaltam vállalatoknak is, de főleg iskoláknak, és most a televízió ez egy nagyon jó platform számomra, hogy szélesebb körben is megtegyem. Megmondom őszintén, ráfért nagyon a magyar emberekre, hogy edukálják őket, hogy ki is az a vállalkozó. Nyolc-tíz évvel ezelőtt a vállalkozó szó még szitokszó volt, és a Cápák között sokat segített, hogy ez megváltozzon. Mindig is olyan dolgokra vállalkoztam és olyanokkal voltam sikeres, amivel edukáltam a fogyasztókat és a lakosságot. Például a Szentkirályival tanítottuk meg az embereket arra, hogy mi az ásványvíz és víz között a különbség.
A Cápák között tanítja meg a lakosságot arra, hogy mi az a vállalkozó és mi kell a vállalkozói léthez. És most jött Az álommeló, ami egy fantasztikus lehetőség.
A médiában más típusú műsorban nem is vagyok hajlandó részt venni, csak ami gazdasági szempontból képezi a lakosságot és a diákokat, vagy mint Az álommeló, a menedzsereket.
Egy menedzsernek és egy diáknak látnia kell, hogy néha nem elég három-négy diploma, négy nyelv, csúszni mászni kell, hogy keressünk egy rózsán 5 forintot. Aki ezt nem tanulja meg, soha nem lesz sikeres üzletember a saját területén.
Az első adást megelőző sajtóvetítés utáni beszélgetésen említette, hogy nem tudja elképzelni, hogy az RTL-en kívül más televíziós csapattal is elkészülhetett volna Az álommeló. Miért gondolja, hogy ez így van?
Balogh Levente: Most már hat éve dolgozunk együtt az RTL-lel, és visszanézve azt látom, hogy olyan komoly szakmai tudással rendelkező gárdája van, hogy enélkül nem lehetett volna összehozni, ráadásul az is kellett, hogy volt bátorságuk bevállalni ezt a műfajt. Fantasztikus szakmai tudást vélek felfedezni az üzleti reality-k készítésekor.
Mennyiben változtatta meg az életét a televíziózás?
Balogh Levente: Nem változtatta meg igazán, mivel előtte is ismert ember voltam a Szentkirályi Ásványvíz által. Persze ismertebb lettem, és előkerültek olyan emberek is, akikre nem számítottam, de alapjában véve szeretnek az emberek és én is pozitívan állok hozzájuk, úgyhogy nagyon rossz tapasztalatom még nincs a nagy ismertséggel. Jó dolog, ha nem a botrányai miatt, hanem azért ismert valaki, mert letett valamit az asztalra.
Szeretném, ha a médiaszerepléseim mögött meglátnák, hogy a célom ezzel, hogy oktassam, edukáljam, főleg az egyetemistákat, a fiatalokat és a szakiskolába járókat.
Bizonyára mérik, hogy amióta ön rendszeresen szerepel televízióban, a cége értékesítései változtak-e. Elárulja, hogy hat-e e a Cápák-műsor az ásványvíz-eladásokra?
Balogh Levente: Ilyen közvetlen hatást nem érzékelünk, mivel egy nagy márkánál már önálló az értékesítés. Akkor önálló egy brand, akkor válik erőssé, ha az alapítójáról le tud válni, és úgyis életképes. Ha egy brand csak akkor eladható, ha az alapító ott van mögötte, akkor az még semmi.
A Szentkirályinak különben ez egy teszt is, és szerencsére bebizonyosodott, hogy ha nincs mellette az alapítója, akkor is organikus növekedést képes elérni. 2004-ben kezdtem el a márkát építeni, és azóta a mai napig is organikusan nő, úgy hogy eközben azért most már operatívan nem vagyok benne a mindennapokban.
A valóságban is ennyire komplex a személyzeti kiválasztási folyamat a Szentkirályinál vagy a többi cégénél, mint Az álommeló műsorban?
Balogh Levente: Ez a műsor egy fantasztikus platform, egy szuper lehetőség volt, de a mindennapi életben azért ez általában úgy néz ki, hogy egy fejvadász céget megbízunk, mely elsősorban azt nézi, hogy valaki szakmailag megfelelő vagy sem, tehát nem tudjuk, hogy milyen a jelölt mint magánember, hogyan tud konfliktust kezelni, és 3 hónap próbaidőre vesszük fel. Szóval Az álommeló egy remek lehetőség egy pozíció betöltésére, hiszen megismerjük a szakembert és az embert is 30 nap alatt maximálisan. Ha lehetne mindig így csinálni, akkor fantasztikus felsővezetők lennének a cégeknél. Mondjuk a Szentkirályinál jó vezetők vannak így is, de az elnöki asszisztensi pozíció egy más kategória. Ez egy kivételes lehetőség volt most.
Meg tudja mondani fejből, hogy hány cége van jelenleg?
Balogh Levente: Hát… 30 biztos van.
Hogy tudja ezek között az idejét szétosztani, úgy hogy közben még tévés forgatásokra is jár? Van valami ügyes time management fogás, amit eltanulhatunk öntől?
Balogh Levente: Csak annyi, hogy nagyon be kell osztani az időt, határozottan meg kell tervezni a napokat. Ahogy én a márkaépítésem óta, illetve már a ’90-es évek óta teszem. És persze sokat jelent, hogy a műsorban vannak segítőim és egy profi csapat.
Rengetegen jelentkeztek az állásra, a műsorban viszont jóval kevesebben mérettethetik meg magukat. Mik voltak a legfőbb kiválasztási szempontok?
Herman Péter Pierre: Az első epizód tömegkasztingján sok emberből választottunk ki 24-et. Az első két hét a selejtező hete. Az első héten már látható volt a 12 ember, aki harcolt, majd a második héten újabb 12 szereplő érkezett, és az első hét versenyzői eközben szünetet kaptak. Ezután majd az első két hét továbbjutói immáron egyéni harcosként megharcolhatnak az elnöki asszisztens pozíciójáért Levente mellett. Ez a reality nagyon eltérő attól, amit megszoktunk. Ahhoz szoktunk hozzá, hogy általában párt kerestünk, vagy a parton akarunk túlélni, esetleg egy villában egyedül maradunk.
Ezek a műsorok is fontos emberi tulajdonságokat képesek bemutatni, de most itt egy profi asszisztenst keresünk. Ez óhatatlanul más karakterű embereket kíván. Nem feltétlenül iskolára gondolok – bár a kettő általában együtt jár – de mindenképp olyan jelölteket látunk, akik az üzleti életben képzelik el a jövőjüket, és esetleg a múltjuk is már ehhez köthető. Teljesen érthető módon Leventének nagyon fontos volt a jó nyelvtudás, azon belül is főleg az angol. Ez is óhatatlanul szűkített, mert Magyarországon a nyelv körül sok a gond, de azért azt is gondolom, hogy a fiataloknál, illetve akiknek komoly iskola van a háta mögött, már egyre kevésbé. E legfontosabb ismérvek mellett a nem, a kor egyáltalán nem volt fontos. Ilyen értelemben nem lehet azt mondani, hogy csak fiatalok jöhettek, hiszen vannak is nem fiatalok, sőt középkorúak is, és a férfi-nő arány is többé kevésbé azonos volt a jelentkezésnél.
Mekkora szerep hárul az emberi tényezőre?
Herman Péter Pierre: Borzasztóan nagy. Azt gondolom, hogy az emberi tényező valójában mindig a legfontosabb tényező. Az, hogy mennyire vagyunk okosak, tanultak, természetesen előfeltétele sok mindennek, de végül az utolsó körben az emberi értékek által válunk alkalmassá vagy alkalmatlanná. Hozzá kell tennem, hogy nagyon sokszor a kémiáról van szó, hiszen itt Levente keresett egy elnöki asszisztenst. Könnyen lehet, hogy egy másik pénzember számára nem ugyanez a nyertes, hiszen egy adott ponton annyira bizalmi állás. Képzeljük el, hogy napi rendszerességgel találkozunk több órát. Szerintem egyikünknek sem mindegy, hogy kivel. Nyilván tudnia kell, amiért keressük, de ezen túl együtt is kell tudnunk dolgozni, sőt jobb esetben jól is kell, hogy érezzük magunkat egymással.
Mi alapján választották ki a műsorbeli helyszíneket?
Herman Péter Pierre: Volt egy fő helyszín, a bázis, amit felfoghatunk headquarternek, azaz főhadi szállásnak: az a bizonyos hely, ahol mindig találkoznak, együtt vannak a jelöltek Budapest központjában, a Millenárison. A nézők azt nem látják, de a harmadik héten már van egy éjszakai szállás is, merthogy ezek a játékosok együtt is laknak, tehát nem haza mennek az egyes kiválasztási napok után. Ezenkívül a feladat határozta meg a többi helyszínt. Az első epizód egyik első feladatában például Budapest bármely, a versenyzők által kiválasztott pontján lehetett virágot árulni, de értelemszerűen ahogy haladunk előre a műsorban, úgy váltak egyre specifikáltabbak a feladatok és néha a városban, ami néha a városon kívül szólítja a játékosokat.
Lesznek külföldi helyszínen is?
Herman Péter Pierre: Ebben a szériában nem, de majd talán később, ahogy fejlődünk és haladunk, akkor talán igen.
Leventével, vagy az már egy másik üzletemberrel lenne?
Herman Péter Pierre: Én erre most nem válaszolok, mert még nagyon elején vagyunk. Megmondom őszintén, én egyelőre szimplán izgulok, mert azért azt tegyük hozzá, hogy ezt a műsort Magyarországon először készítjük el. Pedig a formátum már régóta létezik, hiszen ebben a formátumban vált ismertté Donald Trump későbbi amerikai elnök az Egyesült Államokban.
Elárulhatom, hogy Kolosi Péter (az RTL Magyarország tartalomért felelős vezérigazgató-helyettese – megj. a szerk.) és én már hosszú évekkel ezelőtt szerettük volna megcsinálni ezt a műsort, egész konkrétan 16 évvel ezelőtt, amikor Andy Vajna (Andrew G. Vajna, a TV2 későbbi tulajdonosa, filmügyi kormánybiztos – megj. a szerk.) éppen Magyarországra érkezett és elkezdte az itthoni tevékenységét.
Fel is kerestük őt, de így utólag azt mondom, hogy talán nem is baj, hogy ezt akkor nem sikerült megvalósítanunk, mert akkoriban még nagyon más volt az ország és az üzleti életről is nagyon más volt az elképzelés. Azóta borzasztóan sokat professzinalizálódott a világ, és szerintem a Cápáknak is köszönhetően most érkezett el az ideje, hogy ennek a műsornak a képernyőn kell lennie, de mégiscsak egy premier.
Mi az oka, hogy Az álommeló napi és nem heti formátumként kerül a magyar tévénézők elé?
Herman Péter Pierre: Az álommelót több ok miatt is napi műsorként csináljuk. A legfőbb oka, hogy Magyarországon a nézők talán a helyi tévékultúráknak köszönhetően a reality műfaját napi sugárzásban szokta meg. A Cápák között pont ugyan egy kivétel, de ettől még például a Survivor nálunk napi, pedig sok országban heti. A másik oka a napi változatnak a költség oldalán keresendő. Az a helyzet, hogy ez egy költséges műsor, és a költéseket így tudjuk hatékonyabbá tenni, hiszen ugyanabból a mennyiségből áll elő ennyi epizód, ugyanennyit kellene forgatni akkor is, ha csak heti lenne. Ez azonban csak részben igaz, hiszen természetesen vannak és lesznek is heti műsoraink. Ha az derülne ki, hogy csak így, hetiben szeretnék, akkor lehet, hogy ennek megfelelően döntenénk, de azt gondolom, hogy fogják szeretni napiban is, mert érdekes lesz.
Balogh Levente egy rendkívül elfoglalt üzletember, akinek rengeteg cége van, nekünk az imént azt mondta, hogy legalább 30 cégben biztos jelen van. Ez mennyire nehezítette meg tévésként a forgatásokat, hogyan tudtak ehhez alkalmazkodni?
Herman Péter Pierre: Egy kicsit megfordítanám a kérdést.
Egy ilyen léptékű üzletember, mint a Levente, már megengedheti magának, hogy bizonyos kedvtelésekre, kísérletekre időt szánjon.
Valószínűleg egy olyan üzlet, ami most kezd felfutni, azoknak a vezetőinek arra kell fókuszálniuk, hogy az üzlet működjön. Ő már abban a „régióban” van, ahol ha ő úgy dönt, akkor van rá ideje. Szerencsére úgy döntött.
Hogyan győzték meg őt, hogy vállalja el a műsort, hogy legyen rá ideje?
Herman Péter Pierre: Szerencsére nem volt nehéz meggyőzni őt, bár hát ezt tőle is meg kell kérdezni. De azt gondolom, hogy a Cápák között című műsorban nagyon jó tapasztalatokat szerzett rólunk és mi is róla. Szereti azt a műsort, akárcsak mi és a nézők is, sikeres a műsor, ráadásul nagyon. Azt gondolom, ez hozta meg igazán a kedvét. Ez lehet az oka, hogy nem volt nehéz rábeszélni.
