Emlékezetes esetként maradt meg sokakban, amikor tavaly nyáron, a német nagykövetség által meghirdetett több napos, a német médiapiac tanulmányozására megszervezett berlini médiaszakmai úton jelenlévő Stumpf András konzervatív érzületű újságírót kikezdte a Pesti Srácok nevű kormányközeli médiatermék. A Pesti Srácok akkor arról írt cikket, hogy Stumpf lényegében elárulta a jobboldali újságírást, amikor több más újságírótársával együtt részt vett Németország államminiszterével, Michael Rothtal egy találkozón.
A Pesti Srácok akkor így számolt be az esetről:
„Stumpf András Soros civiljeivel és a fideszgyűlölő német államtitkárral egyeztetett Berlinben”.
A Magyar Idők is a Soros-hálózat tagja?
Amiből annyi valóban igaz volt, hogy Stumpf Berlinben járt és volt egy találkozó is a lap által államtitkárként emlegetett miniszterrel. A lap azonban arról már kínosan hallgatott, hogy a német szerkesztőségek és szakmai szövetségek látogatásából álló szakmai programok közé beiktatott rövid miniszteri találkozón Stumpf körülbelül tíz különböző szerkesztőségből érkező újságíróval, köztük Kottász Zoltánnal, az azóta már Magyar Nemzetre átmárkázott Magyar Idők külügyi munkatársával és a Karc FM műsorvezetőjével együtt volt jelen*. Ez arra utalt, hogy vagy a Magyar Idők is részese a Fidesz-gyűlölő, Németországgal szerveződő összeesküvésnek, ami miatt az eligazításra szükség volt, vagy a Pesti Srácok csúnyán benézett valamit, netán szándékos hírmanipuláció történt.
A történet vége egyébként az volt, hogy a német miniszter is értesült az esetről, aki ezek után szörnyülködve kitwittelte, hogy OMG (oh my god, azaz édes istenem). A Pesti Srácok pedig – miután már mindenféle újságírócsoportokban is rajtuk nevettek – kénytelen volt frissíteni az írását azzal, hogy most kapták az információt, és a Pesti Srácok által közölt fényképen látszik, hogy jelen volt a Magyar Idők is a sajtólátogatáson. Hozzátették némileg számonkérő hangon, hogy már keresték Kottász kollégát, mi végre volt ő ott. Ezzel a cikkel egyébként nagy szolgálatot tett a Pesti Srácok a német EU-ügyekért is felelős államminiszternek, hogy egy szemléletes példa segítségével gyorsan átláthassa, milyen sajtóviszonyok alakultak ki Magyarországon.
* Magam is részt vettem Berlinben a médiaszakmai programon (akkor még a 24.hu média rovatának munkatársaként). Tudósításomat és egy miniinterjút erről végül akkor a vipcast.hu oldalon tettem közzé.
A kormánysajtó most a Válasz Online-t és a pozsonyi Új Szót is kínos helyzetbe hozta
Úgy tűnik, ilyen előzmény, a durva megsemmisülés sem jelentett kellően nagy pofont a kormánysajtónak. Igaz, ezúttal egy másik médiatermék támadta be Stumpfot, de a múlt héten a fideszes médiaalapítvány, a több mint 476 médiaterméket maga alatt tudó Közép Európai Sajtó és Média Alapítvány lapja, a Figyelő, majd ezután több másik kormányközeli lap közölte, hogy Stumpf Andrást elvesztette Magyarország. Stumpf ugyanis a szlovák sajtóhoz, a pozsonyi Új Szóhoz szerződött, ahol Magyarországot szapulja. Ezek után a lap több bekezdésen át sorolta, hogy az Új Szó tulajdonosai valójában korrupt bűnözők, és még gyilkossági üggyel is hírbe hozták őket. A cikket Erkölcsi magasságok a szlovák mélységből címmel hozta a Figyelő.
Aztán jött Stumpf cáfolata
A Figyelő cikkére ezután kemény hangot megütő nyilvános bejegyzésben reagált a Facebookon Stumpf András, tételesen cáfolva az állításokat.
Stumpf többek között azt írta, noha nem szokott névtelen gyalázkodásra reagálni, kollégái megkérték, hogy a Figyelőben megjelent, róla szóló mocskolódással mégis tegyen kivételt, mivel több olvasójuk máris megkérdezte, hogy akkor most tényleg elszerződött-e a Válasz Online-tól, ami nem igaz.
A Válasz Online-nak társalapítója, résztulajdonosa és újságírója vagyok, s amíg – kizárólag olvasóinknak hála, és hála innen is – működtetni tudjuk, az is maradok. A Figyelő állításaival ellentétben tehát nem vagyok a pozsonyi Új Szó újságírója. Kéthetente írok nekik egy kommentárt, éppen úgy, ahogy annak idején a Heti Válasz munkatársaként a Magyar Hírlapnak is írtam ilyeneket – pontosan ilyen időközönként. És bizony akkor sem lettem ettől a Magyar Hírlap újságírója. Ahogy nem a pozsonyi Új Szó újságírója például az oda szintén író Szombathy Pál sem, akit ugyan kedvel, de a Figyelő állításával ellentétben nem tartoznak azért egy csapatba, ahogy az Új Szóba kívülről vagy belülről író más publicistákkal se.
Az Új Szó a saját tulajdonosának ügyéről is hírt ad
Stumpf ezek után a Figyelőnek odaszúrva hozzátette:
„A Figyelő (tükörfordításban: Beobachter) azon neonáci ihletésű vádjaira, hogy én egy pozsonyi magyar lapban valamiféle megbízásra „a magyarságot” támadom, reagálni sem érdemes – a cikkeim elérhetők két kattintással és alighanem magukért beszélnek. Szlovák bűnözői körök helyett pedig – ki kell ábrándítsam a Figyelő névtelen senkijét – csupán egy szem magyar szerkesztővel van onnan kapcsolatom: az is a cikkek elküldésére korlátozódik. Ezek témáját én választom mindig, egyetlen sorba és szóba sem kötöttek bele soha, mindig hiánytalanul az jelent meg, amit leadtam. S még némi érdekesség: a pozsonyi lap bizony hírt ad arról is, ha saját tulajdonosi körének valamely tagja mocskos ügybe keveredik. Megértem, ha ez felfoghatatlan a nemrég még Schmidt Mária tulajdonában álló, törvénymegkerüléssel (magyar bűnözői körök által?) a kormányzati médiaalapítványba átjátszott Figyelő névtelenjének. Ehhez mindenesetre semmi közöm. Ahhoz van, hogy beleszólnak-e, miről és mit írjak. Ha továbbra sem, addig bizony a határon túli magyar olvasóhoz eljutni számomra öröm. Ráadásul mivel nyáron, a felkérés pillanata előtt itthon épp kinyírták hetilapunkat, a Heti Választ, néhány hónapig kizárólag így, Pozsonyból, neten, kéthetente egyszer tudtam eljutni a hazai olvasóhoz is. Decemberben ez szerencsére megváltozott, azóta újra van csapat, az egyetlen csapat, amelyhez minden kétséget kizáróan tartozom: a Válasz Online.”
A Figyelő névtelen munkatársa ezek után még tovább ment
Ami ezután történt, az még elgondolkodtatóbb. A Figyelő – és persze a tőle azután átemelő Fidesz-közeli lapok – ezután arról írtak újabb cikket, hogy Stumpf nem tudta megcáfolni a megjelenteket, hanem hazug vádaskodásba kezdett. Majd a névtelenségbe burkolózó, valótlanságot terjesztő figyelős szerző azzal védekezett, hogy ő nem szégyelli az általa közzétett tényeket, nem is Stumpf Andrástól fél, hanem az Új Szó azon tulajdonosaitól, akiknek nevét összefüggésbe hozták egy szlovák újságíró halálával.
Ezek szerint a Figyelő névtelen szerzője elintézi az egészet azzal, hogy megtorlástól tart, és még ekkor sem kér elnézést a félrevezető tartalmú, sőt Stumpfot bűnözőkkel összemosó cikk miatt, hanem még jobban feltolja a potmétert.
