Mint arról a Media1 Strasbougból beszámolt, az Európai Parlament megszavazta szerdán a többek között a magyar médiahelyzetre is reagáló, európai sajtószabadságról szóló, EMFA (European Media Freedom Act / európai médiaszabadságról szóló) jogszabályt. Az EMFA-t 464 támogató szavazattal, 92 ellenszavazattal és 65 tartózkodás mellett fogadták el az EP-képviselők, és ahogy arra számítani lehetett, a Fidesz jelenlévő képviselői nemet nyomtak a jogszabályra, ami a média függetlenségének védelmére kötelezi a tagállamokat és tiltja a szerkesztői döntések befolyásolásának különféle formáit, valamint átláthatóbb viszonyokat teremt a médiaszektorban, például a médiatulajdonlás tekintetében.
Korábbi cikkünkben már beszámoltunk arról, hogy Donáth Anna, a Momentum politikusa örömmel fogadta a jogszabály elfogadását, ami szerinte idővel érvágást jelenthet a propaganda szempontjából. Azt mondta, nagyon fontos lépést sikerült tenni az európai médiaszabadság szempontjából. A néppárti jelentéstevő, a német Sabine Verheyen a plenáris vitában azt mondta:
„A sajtószabadság világszerte veszélyben van, így Európában is: a máltai gyilkosság, a sajtószabadságot fenyegető veszélyek Magyarországon, és sok más példa egyértelműen bizonyítja ezt. Az európai médiaszabadságról szóló jogszabály a mi válaszunk erre a fenyegetésre, és mérföldkő az európai jogalkotásban. Értékeli és védi a média kettős szerepét: a médiát mint vállalkozást és mint a demokrácia őrzőjét”.
Jávor Benedek: elkésett és kevés, de okozhat fejfájást a magyar kormánynak
Azóta az a Jávor Benedek, a Párbeszéd-Zöldek politikusa is reagált az új uniós rendeletre, aki annak gyökereinél maga is bábáskodott akkor még EP-képviselőként. Ő arról ír Facebook-bejegyzésében, hogy az európai médiaszabadság rendelet elkésett és kevés, ugyanakkor úgy látja, ennek ellenére okozhat fejfájást a magyar kormánynak.
Jávor 8 pontba szedte össze, amit a rendeletről szerinte tudni érdemes:
1. Az új rendelet jelentősen megerősíti az unió cselekvési lehetőségeit az alapvetően tagállami hatáskörbe tartozó médiaszabályozás és médiapiacok területén, létrehoz egy megerősített európai médiafelügyeleti szervet (Médiaszolgáltatásokat Felügyelő Európai Testület), és több, az elmúlt években kritikusnak bizonyult területen mint a közszolgálati média függetlensége, a piaci koncentrációk vagy az állami hirdetések kérdése, a jelenleginél pontosabb célokat és elvárásokat fogalmaz meg.
2. Az egyik legfontosabb elemként megerősíti, hogy a közszolgálati médiumoknak elfogulatlanul, pártatlanul, és politikai befolyástól mentesen kell működniük. A felügyelő hatóságok működésének, tagjaik kiválasztásának is ezt az elvet kell tükrözniük.
3. Csakhogy ennek eddig is így kellett volna történnie, a Bizottság azonban nem volt képes ennek az elvnek a kikényszerítésére. Bár a mostani szabályozás több fogódzót és támpontot ad az új Testületnek a tagállami médiahatóságok értékelésére és befolyásolására, de igazán kemény eszközt továbbra sem ad ennek kikényszerítésére, és relatíve tág lehetőségeket biztosít annak értelmezésében, hogy mit jelentenek a „átlátható, objektív, megkülönböztetésmentes és arányos kritériumok”, amelyeket alkalmazni a kell a közszolgálati médiumok vezetőinek és irányító testületeinek kinevezésekor.
4. A puding próbája az evés, menet közben fog kiderülni, hogy mennyivel lesz eredményesebb a Bizottság a közszolgálati média elfogulatlanságának biztosításában az új rendelet alapján. A jelenlegi rendszerben a közszolgálati televízió működési anomáliai miatt a Mérték Médiaelemző Műhellyel benyújtott panaszomat a Bizottság 8 éve vizsgálja, és már többször lezárták volna bármiféle további intézkedés nélkül, ha hagytuk volna.
5. Ugyancsak fontos, és a magyar kormány szempontjából talán legkockázatosabb elem a médiapiaci koncentrációk európai médiatestület általi vizsgálhatósága. Mert hogy nincs olyan magyar hatóság, amelynek bármilyen problémája volna a KESMA 400 sajtóterméke jelentette kvázimonopóliummal, az biztos, azt azonban, hogy a magyar hatóság megállapíthassa, hogy nincs itt semmi látnivaló, mostantól az uniós testületnek is véleményeznie kell. Megintcsak az a kérdés, hogy az uniós vélemény figyelembe vétele mennyire lesz kikényszeríthető a gyakorlatban.
6. A harmadik, magyar szempontból különösen fontos elem az állami hirdetések ellenőrzése a médiapiacon. Ez a pont is egy, ugyancsak a Mértékkel és a Klubrádióval benyújtott beadványomon, az állami hirdetések piactorzító hatását kifogásoló 2019-es panaszomon alapul, és az új szabályozás előírja, hogy a sajtótermékeknek átlátható módon közölniük kell az állami vagy állami tulajdonú szervek által nyújtott támogatásokat illetve hirdetési összegeket. Épp az én panaszom világított rá, hogy egyfelől sokszor nem könnyű világos információkhoz jutni ebben a kérdésben, másfelől a Bizottság sajnos igen nehezen teremt közvetlen összefüggést a kormányzati hirdetések elosztása és a politikai befolyásolás között. Sajnos azonban az új szabályozás sem hoz létre szigorú rezsimeket a piactorzító állami támogatások kiszűrésére, csupán megfogalmazza ennek tilalmát, de aztán jobbára a tagállami hatóságokra bízza annak végrehajtását. Már látom is magam előtt Koltay Andrást, amint szigorúan lecsap Rogán Antal kormánymédiában elköltött százmilliárdjaira, megaLOL, XD, WTF.
7. Végezetül fontos az újságírói források védelme (bár ennek bírósági gyakorlata Magyarországon jelenleg is viszonylag előremutató), valamint az újságírók megfigyelésének, Pegasus, vagy más szoftverek telepítésének tilalma, azonban megint csak kétségeink támadhatnak a végrehajtást illetően. A strasbourgi Emberi Jogi Bíróság hosszú évekkel ezelőtt, többek között az én lehallgatási ügyemben is megállapította, hogy a megfigyelések hazai szabályozása nem felel meg az európai normáknak, de ettől semmi nem változott, Varga Judit és Völner Pál ugyanolyan gátlástalanul adhatott megbízásokat bárki, ellenzéki politikusok, civilek vagy akár újságírók lehallgatására is, mint addig.
8. Összességében az új médiaszabadság rendelet várhatóan újabb konfliktusmezőt teremt a Bizottság és a magyar kormány között, és egyes pontokon akár visszakozásra is kényszerítheti a Fideszt eltorzított médiabirodalma alakítása során. Másfelől csak részterületekre koncentrál, ennél fogva alkalmatlan a médiaszabadság általános biztosítására, legfeljebb bizonyos módszerek más technikákkal való helyettesítésére kényszerítheti a magyar kormányt. Ráadásul a szabályozás jócskán elkésett, a 2010-es évek közepéig, a Simicska-féle médiabirodalom átszervezéséig, az alakulófélben lévő médiamonopólium megtorpedózásában még lehetett volna szerepe. Azóta azonban olyan mértékben és oly stabilan eltorzult a magyar médiapiac szerkezete, hogy annak helyreállítására a most elfogadott jogszabály a siker igencsak csekély esélyével kecsegtet.
Frissítés 2024.03.19
Jávor Benedekkel interjúzott a Media1 a témáról, a témával kapcsolatos részletes beszélgetés ITT hallgatható meg.
Olvasóink figyelmébe ajánljuk a Media1 alábbi kapcsolódó tartalmait:
Szakértők: az uniós médiaszabadság törvény sem csodafegyver a magyar sajtószabadság számára
Hiába szavazott egyedüliként a magyar kormány nemmel az európai sajtószabadság-törvényre
Még több hír érhető el a Media1-en. Megtalálhat minket Facebookon is. Feliratkozhat napi hírlevelünkre is.Bírálja a magyar médiahatóság a tömegtájékoztatás szabadságáról tervezett uniós jogszabályt
