Oroszlán Szonjával, Szabó Győzővel és Herendi Gáborral beszélgettünk a Brigi és Brúnóról és sok minden másról

Oroszlán Szonja, azaz Brigi

Melyik volt a kedvenc jelenete színészként a Brigi és Brúnóban?

Oroszlán Szonja: Fú de nehéz kérdés! Nagyon szerettem például a teniszpályásat, többek között azért is, mert én magam nem vagyok egy nagy teniszező, de szerencsére Brigi sem, úgyhogy ez rengeteg humor forrása volt… Ebben a jelenetben elmegyünk egy baráti házaspárral teniszezni, és mindenki próbálja elmagyarázni Briginek, hogy hogyan is kellene csinálni, mik a szabályok, de képtelen odafigyelni… Rengeteg helyzetkomikum van benne, miközben tényleg mindenki azon van, hogy sikerüljön neki megtanulni a játékot. Emellett nagyon sok pszichológusos jelenet is van, ami feszegeti a párkapcsolati témákat és nagyon szórakoztató, de ha választanom kell, akkor maradok a teniszesnél, az a kedvenc.

A műsor formátumának sajátossága egyébként, hogy mindig minket látsz. Persze vannak mellékszereplők is – hiszen Brigiéknek is van szociális élete –, de ők csak éppen belógnak valahogy a képbe.

Mennyire kellett szerepet játszania és mennyire adhatta önmagát?

Az a jó ebben a sorozatban, hogy tényleg olyan fundamentális párkapcsolati dolgokat boncolgat, hogy mindenki megtalálja benne a sajátját. Én azt játszom, ami le van írva, de szerencsére nagyon jól vannak kialakítva a karakterek. Brigi egy kicsit szétesettebb, mint én – bár én is tudok szétszórt lenni –, de közben egy végtelenül szerethető, vidám karakter, és neki is megvannak a saját belső küzdelmei. Egyrészt egy korombeli nőt játszani sokkal könnyebb, másrészt mindig úgy vagyok vele, hogy nem is az a lényeg, hogy azonosulni tudj a szereppel, hanem hogy legyen jól megírva, mert akkor mindig nagyon egyértelmű, hogy mit kell játszani. Az a lényeg, hogy abban a pillanatban elhidd, hogy ez a karakter te vagy és veled történik mindez.

Miben különbözik a Brigi és Brúnó az egykoron TV2-n futó Szeret vagy nem szeret című sorozattól, aminek ez a széria voltaképpen a folytatásának tekinthető?

Valószínűleg abban, hogy akkor 20 évvel fiatalabbak voltunk. Szerintem most sokkal jobb lett, mert belenőttünk egy olyan korba, ahol ténylegesen azok a témák kerülnek elő, mint például házasság, gyerekvállalás, válások a baráti körben és így tovább – tehát a 40-es, 50-es korosztály problémái. Ez most jobban eljátszható számomra, mint egykoron, hiszen akkor 25 voltam, nem „találkozhattam” ezekkel a problémákkal. Aranyosak lehettünk, de most azért sokkal jobban beletalál és igazabb, amit csinálunk.

A témák is komolyabbak?

A témák sokszor nagyon komolyak, de egy vígjátékban pontosan az a jó, hogy van benne irónia, önirónia, miközben azért mindig van egy mélysége is. Akkor tudok jót nevetni, ha közben fáj a szívem, vagy megsajnálok egy karaktert, vagy örülök egy szereplőnek, mert igazi. Itt is vannak nagyon komoly témák és beszélgetések, amiket a humorral próbálunk elemelni és könnyíteni.

Ha megnézzük a külföldi, az eredeti formátumot, akkor ahhoz képest mennyiben más a széria? Szabad ilyenkor hozzáadni értéket, vagy önök alapvetően csak az arcukat adják és elmondják magyarul azt, ami a formátumban le van írva?

Nyilván az arcunkat is adjuk ehhez, de teljesen mindegy, hogy ez hol játszódik, mindegy az, hogy magyar vagy kanadai… Ez egy férfi és nő kapcsolatról szól, és ilyen egyszerű az egész. Olyan a Brigi és Brúnó, mint egy hagyma, amit hámozol, hámozol, és eközben mindig vannak újabb és újabb dolgok, amíg el nem fogy. Annyiban magyar, hogy le lett fordítva és a forgatókönyvírók tökéletesítették, de ahogy politikailag is semleges, úgy minden szinten képes független maradni a történet.

Tudtak készülni valahogyan a sorozatra? A sajtótájékoztatón mindketten megemlítítették Szabó Győzővel, hogy nagyon sok szöveget kellett helyben megtanulni. Ez hogyan zajlott és hogyan tudtak erre tréningezni?

Szerencsére a Színművészetin ehhez nagyon sok technikát tanultunk, és a pályánk során is folyamatosan fejlődött ez a képesség. Ezért is jó, hogy már több mint 20 éve vagyunk a pályán, van benne rutinunk, hogyan kell szöveget gyorsan tanulni. Én például szeretek képeket kötni szavakhoz, gondolatokhoz, ez sokat segít. Győzőnek eközben olyan, mintha valami fotómemóriája lenne, ránéz a képre és megvan. Minden színésznek más a technikája.

De tényleg az van, hogy az adott jelenetre akkor és ott nagyon koncentrálunk, megtanuljuk a szöveget, összemondjuk, lejátsszuk, aztán törlődik, jöhet a következő… Ez egy rövid távú memórián alapuló folyamat, ami persze fejleszthető, ha sokat csinálod.

Hányszor kellett felvenni újra az egyes jeleneteket? Sok ismétlésre, javításra volt szükség?

Az az érdekes, hogy nem sokszor. Volt, amikor egyből megvolt, volt, amikor kicsit hosszabb, bonyolultabb volt a folyamat, akkor mondjuk 4-ből, de szerencsére nagyon-nagyon tudunk koncentrálni.

A többi munkájához képest ez a feladat hol helyezkedett el?

Természetesen az örömjáték kategóriában! Nagyon első helyet foglal el, és amikor vége volt a forgatásoknak, akkor azt gondoltam, hogy „jaj, most mit fogok csinálni?!” Azért az nagyon nagy szerencse egy színész életében, amikor ugyan nagyon korán kell kelni – hogy mire elkezdünk forgatni, a smink, a haj, a ruha, is rendben legyen –, reggel 4-kor csörög az óra és iszonyúan fáj, hogy tudod, a következő 13 órában folyamatosan észnél kell lenni, de mégis várod, mert izgalmas, imádod a partnert, a rendezőt, a stábot, az anyagot, amivel dolgoztok. Ez egész más így, úgyhogy szinte kirepültem az ágyból a forgatások előtt.

Ebbe mennyit ad hozzá Győző? Ha nem Szabó Győző lenne a sorozat másik főszereplője, akkor is a kedvenc lenne?

Azt nem is tudom elképzelni, mert ez a sorozat annyira egyértelműen a Győző meg én… Nagyon sokat ad hozzá a jelenléte. Mindig szoktuk egymást húzni, hogy jól van, akkor próbáld meg más partnerrel, de biztosan egyikünk se játszaná mással. Egyszerűen olajozott a gépezet így. Mással nem ez lenne. Már a Valami Amerika 1 castingján kiderült, hogy nagyon jól működünk egymással és aztán a forgatások után a vászonról is ez jött le a nézőknek. Nagyon könnyen dolgozunk együtt, nagyon hasonló az értékrendünk, az ízlésünk, a szakmai alázatunk, hozzáállásunk. Így könnyű vele.

Szonja, ön a magánéletében mennyiben más, mint Brigi a szériában?

Mivel alapvető női dolgokat boncolgatunk, számtalan olyan jelenet van, hogy magamban azt gondolom: „ja….igen… pont ez volt velem tegnap!”. (nevet) Azt gondolom, minden nő és férfi megtalálhatja a maga kis jelenetét a sorozatban, mert nagyon emberi.

Min dolgozik még mostanában?

Vannak dolgok, amikről nem beszélhetek még, de nagyon remélem, hogy a Brigi és Brúnónak lehet majd folytatása. Egyébként nagyon aktívan dolgozom mint lóterapeuta, most is épp egy versenylótól jövök. Amit csinálok, úgy hívják, hogy Masterson Method, ezt az Egyesült Államokban sajátítottam el. Gyakorlatilag olyan, mint a kiropraktőr, a masszőr és az akupresszúrás munkája összegyúrva. Magukon a lovakon dolgozom, tehát nem összekeverendő a lovasterápiával, ahol emberekkel foglalkoznak – gyakorlatilag én vagyok a lovak „fizikoterapeutája”. Ezzel egyenlítem ki a színészi feladatokat, hiszen itt egy kicsit nem emberekkel, hanem állatokkal vagyok.

Szabó Győző, azaz Brúnó

Győző, önnek mi volt a kedvenc jelenete?

Szabó Győző: volt egy borkóstolás rész, ahol a sommelier-t játszó színész kitalált egy karaktert – az nagyon vicces volt, rengeteget röhögtünk.

Mennyiben kellett szerepet játszania és mennyiben adhatta önmagát a sorozatban?

Kicsit azért mindig beleteszi magát az ember. Olyan nincs, hogy nem magamból dolgozom, hiszen én vagyok Szabó Győző, aki ezt játssza, magamra ismerek egyes jelenetekben. Megvannak a saját gesztusaim, eszközeim, ami a Brúnó karakteréhez kell, és magamból szedem elő, különösebb megerőszakolás nélkül.

Az egykori Brúnóhoz képest mi változott a karakterében?

Egyértelműen az, hogy idősebbek lettünk pont 20 évvel, de egyébként Brúnó ugyanaz a megmondós, viccelődös, rátarti figura maradt, aki volt. Azóta Brigivel házastársak lettünk, akkor még nem voltunk azok, csak párkapcsolatban éltünk, de egy kapcsolatban bizonyos dolgok nem változnak. Tényleg megértünk egy csomó mindent 20 év alatt, sokkal jobban rálátok olyan helyzetekre, amihez korábban még nagyon fiatal voltam, hogy igazán megértsem, és szerintem ez a fontos, hogy beleértünk ebbe a szerepbe.

Helyben, a forgatásokon szembesültek a szövegekkel. Miért nem kérik el előbb, hogy felkészülhessenek?

Ha megkapnám előre, akkor sem tanulnám meg, mert pont egyik helyről esem a másikba… Egyszerűen azért is szeretem a dolog frissességét, mert gyorsan tanulunk szöveget, Szonja is, én is. Ketten játszunk, nincs az a mennyiség, amit ne tudnánk megtanulni. Volt néhány színész, aki kijött a forgatásokra, és ők is csodálkozva, hüledezve nézték, hogy Jézusom, ezt hogy tudjátok csinálni, de szerintem pont attól, hogy akkor találkozunk a szöveggel először, lesz a beszédnek egy frissessége, életszerűsége és egy improvizatív jellege. Nem tudom, hogy mit fogok a következő pillanatban mondani, ezért lehet érezni, hogy nem egy sokszor elmondott, megtanult beszédről van szó. Egyébként a színházban is szeretek úgy játszani, úgy elmondani a szöveget, mintha ott, akkor történne meg először.

Az eredeti, kanadai részeket meg sem nézik, ami alapján készül a magyar változat?

Nem.

Utólag sem, a forgatások után?

Nem.

Tulajdonképpen egyetlen részt sem látott a kanadai eredeti formátumból?

Így van.

Úgy érzi, ennyire gúzsba kötné a színészi munkáját, ha látná az eredetit?

Nem, egyszerűen nem éreztem fontosnak. Miért nézzem meg, elvégre úgysem csinálnék semmit másképp. Ők úgy gondolták, az az ő dolguk, én meg egy hozok egy másikat.

Beszéltünk az előbb a kedvenc jelenetéről, de esetleg volt-e olyan, ami inkább szenvedősebb volt?

Hát, maximumok azok, amikor hideg volt kint, és fáztunk – akkor úgy érzi az ember, hogy legyünk túl rajta minél gyorsabban, de alapvetően nem volt semmi szenvedős. Az egészet végigtoltuk úgy, hogy ebben nem volt porszem.

Szonjával való kapcsolatukról sok legenda él. Hogyan jellemezné a viszonyukat?

Baráti viszonyban vagyunk több mint 20 éve, erre rájött egy film, a Valami Amerika és ennek három része, forgattuk ezt a sorozatot, beszélünk és találkozunk. Jó, nem minden nap, sőt nem is minden héten, de tudunk egymásról, barátok vagyunk, és ha tudunk, összejárunk.

Nélküle, másik színésszel el tudná képzelni ezt a sorozatot?

Nem hiszem, nem is vállaltam volna el, ha másról van szó. Egyébként nem is volt benne a pakliban, pont ez a lényeg.

Mit szeret ebben a sorozatban?

Azt, hogy eljutunk minden háztartásba, óhatatlanul is bekúszunk a hétköznapokba, és megmutatjuk minden egyes párnak, családnak, barátnak, hogy igenis vannak ilyen szituációk. Egy-egy részben mindenki magára ismerhet, mert annyi félék vagyunk és annyiféle szituációt játszunk el. Biztos, hogy lesznek egymás mellett ülő párok, akik azt mondják a másiknak, hogy „na, ugye?…” vagy oldalba böki, és azt mondja, hogy „basszuskulcs, valahonnan ismerős ez a szituáció…” Ezért jó!

Ha választania kellene, hogy csak színházban játszhat vagy csak tévében, melyik mellett tenné le a voksát?

Egy kicsit összetettebb a kérdés sok szempontból. Nagyon szeretem a munkámat, imádok színházban is játszani, most is egy színházi darab összpróbájára sietek, holnap egy nagy filmet fogok szinkronizálni egész délután, próbálok, forgatok, reklámot csinálok, rádiózom… ez mind-mind része az életemnek, nem lehet különbséget tenni, talán csak annyi, hogy financiálisan jobban megéri egy menő sorozatban szerepelni, mint egy államilag támogatott vagy bármilyen színházban. Én nagyon jól érzem magam a Tháliában, imádom a csapatot, tök jó minden, szeretek ott lenni és szeretek színpadi színészként ott lenni, ahol érzem a közönséget, a nézőtér vibrálását, flow-ját, és egészen más, mint amikor egy kamerának játszol és egyszer majd bekerülsz vele a tévébe.

Mennyiben kell máshogy játszani a kamerák előtt és a színházban?

Azért nem mennék bele a részletekbe, mivel ezek alapvetően technikai dolgok, de azt azért hozzátenném, hogy még egy nagy színpadon is máshogy kell játszani, mint egy kis színpadon. Egy totálban is máshogy kell játszani, mint egy közeliben. De ez tényleg csak technika.

Herendi Gábor, a rendező

Gábor, mennyiben volt más rendezői feladatként a Brigi és Brúnó, mint a többi munkája?

Herendi Gábor: Igazából nem volt nagyon más, inkább azt mondom, hogy könnyebb, mert Győző és Szonja annyira érzi ezt karaktert, amit hozniuk kell a sorozatban, hogy tényleg ott folytathattuk, ahol 20 éve abbahagytuk. Gyakorlatilag egy örömmunkáról van szó, ahol alig kell valamit korrigálni, úgyhogy nagyon könnyed forgatás volt.

A VIASAT3 kereste meg, hogy jó lenne folytatni a sorozatot, vagy ön kereste meg őket az ötlettel?

A csatorna kért fel a feladatra. Szerették volna feleleveníteni a sorozatot, ezért letárgyalták a jogtulajdonossal, majd felhívtak engem – úgy gondolták, hogy mivel eddig is mi csináltuk, így lenne jó kezekben.

Bizonyára megnézte a kanadai eredeti formátum epizódjait. Voltak olyan elemek, amire azt mondta, hogy azt nem kellene áthozni belőle?

Ilyen konkrétan ezt nem fogalmaztuk meg előre, ez mindig akkor dől el, amikor készülnek a forgatókönyvek. Ha valami egy kicsit idegen volt, akkor rögtön átírtuk, magyarítottuk és a hazai adottságokra szabtuk. Például, ha az eredeti szituációban éppen olyan helyszín van, ami itthon nem jellemző, akkor változtatunk, de szerencsére nagyon hétköznapi párkapcsolati dolgok kerülnek elő, amelyek ugyanúgy működnek minden országban, minden kultúrában. És nem áll tőlünk távol a kanadai kultúra, tehát ugyanazokon nevetünk, bosszankodunk, mint ők.

Apropó helyszínek… Mi az oka, hogy nem használtak stúdióhelyszínt?

Sok helyszínen játszódik a sorozat, például golfpályán, teniszpályán, üzletekben, ruhaboltban, élelmiszerboltban, és hát nagyon sok jelenet zajlik lakásban, azon belül is a fürdőszobában, konyhában. Azért nem használtunk stúdiót, hogy minél eredetibb, valósághűbb legyen. Elmentünk egy lakásba, felvettük az ottani jeleneteket, aztán mentünk is tovább. Ez nehezítette is egy kicsit a forgatást, hiszen költözni kellett időnként, de annak megfelelően szerveztük a jelenetek forgatását, hogy melyik helyszín volt éppen közelebb.

Melyik volt a kedvenc jelenete?

Tényleg mindegyiket szeretem és nehéz választani, mert szerintem viszonylag egyenletes színvonalat hoznak az egyes részek. Az anyós kapcsolatból – Brigi mamája Brúnó (azaz Győző) anyósa, akit nyilván utálni kell, mert sokszor elviselhetetlen – nagyon sok vicces jelenet fakad, de az abszolút kedvencem egyébként egy temetőben játszódik.

Minden rész a humorra épül, nincs is olyan, ami nem?

Olyan előfordul, hogy inkább egy kicsit romantikus, érzelgős, de azért alapvetően a humor a fő vonulat.

Sok országban van adaptációja a kanadai formátumnak?

Igen, Európában is sok helyen látható helyi változat, a neten nézegettem is ezeket.

Az, hogy ilyen rövidek az egyes részek, mennyire határolták be az önök lehetőségeit, akár a rendező, akár a két színész munkáját tekintve?

Akkor lett volna baj, ha hosszabbak lettek volna, mert Szonja és Győző is tényleg ott, a forgatáson tanulta meg a szöveget, ennyit nem is lehet előre bemagolni. Olyan mennyiséget veszünk fel ilyenkor, hogy nem is lehet készülni, mivel minden jelenet máshol játszódik, más a lényege, más a ritmusa. Tehát mindig ott, az adott jelenetre és feladatra koncentráltunk. Ezeket nagyjából 5 perc alatt tanulta meg a két színész, utána összeolvastuk, gatyába ráztuk, hogy legyen jó, leforgattuk, majd „töröltük a memóriánkból” és mentünk is a következő jelenetre. Ehhez a sorozathoz kell egy metodika, hogy ilyen tempósan lehessen tudjunk haladni.

Rendezői szempontból mennyiben volt most más a feladat, mint a 20 évvel ezelőtti?

Nem volt lényegesen más, de ma már például technikailag sokkal jobbak a kamerák, tehát a minőségre, a külalakra sokkal jobban oda lehetett figyelni. Visszanéztem a régi részeket, és azért ilyen szempontból volt hová fejlődni – ezért ez most egy sokkal esztétikusabb sorozat, jobb minőségű képpel, hanggal –, de igazándiból nem hatalmas a különbség. Viszont attól, hogy a szereplők beleértek a karakterekbe, az egész sármosabb és viccesebb.

Hány fős stáb dolgozott a sorozaton?

A stáb létszáma jelenetenként eltérő volt, de általában 20-35 fő körül mozgott. Szonja és Győző minden részben szerepel, nincs olyan, amikor valamelyikük hiányozna, de sok mellékszereplő is felbukkan: például interakció van születésnapi partin, baráti meglepetés találkozón, ezek komplexebb jelenetek, több emberrel.

Mennyiben lehetett eltérni az eredeti változattól?

Ez frissebb lesz és modernebb, de nem lehet nagyon eltérni az eredetitől – a licenctulajdonosoknak vannak kritériumai és szabályai, de bizonyos keretek között lehet változtatni. Elég részletesen megadják, hogy mit lehet és mit nem, ha pedig valamit módosítani szeretnénk, akkor nekik kell rábólintaniuk. De például újítottunk, frissítettünk a grafikán.

Megvannak az idei Televíziós Újságírók Díja döntősei

Folytatódik a Brigi és Brúnó, új évaddal jön a Troll a konyhában

Tévés kulisszatitkok és újdonságok – Vendégünk volt Benda Gergely, a Viasat és az AXN-csatornákat működtető Antenna Entertainment regionális ügyvezető igazgatója

Még több tartalom érhető el a media1.hu portálon. Megtalál minket Facebookon, feliratkozhat RSS csatornánkra, kérheti hírlevelünket és már ingyenes Telegram push hírszolgáltatásunkat is kérheti.

Borító: Oroszlán Szonja (Brigi), Szabó Győző (Brúnó) és Herendi Gábor rendező a Brigi és Brúnó forgatásán