olvasás, könyv, koronavírus, járvány

Kelen Károly: Olvasás járvány idején

Maradj otthon és olvass! De mit, ha zárva vannak a könyvesboltok? Szerencsére a kiadók átálltak arra, hogy egy nap alatt kiszállítsák, amit megrendelnek tőlük. És két hét alatt tető alá hoznak egy friss könyvet. Megjelent Paolo Giordano olasz író Járvány idején című könyve.
Share on facebook
Share on twitter
Share on tumblr
Share on linkedin
Share on whatsapp
Share on skype
Share on email

„A hatóságok megbíznak a szakértőkben, de kevésbé bíznak meg bennünk,
az érzelmi terhelhetőségünkben.
Valójában a szakértők sem nagyon bíznak bennünk,
túlságosan leegyszerűsítve beszélnek rólunk, ami nekünk gyanús.”
(Paolo Giordano: Járvány idején, 2020. március)

Paolo Giordano fizikus létére egy „matematikai regénnyel”, A prímszámok magányosságával aratott világsikert néhány éve. Most meg természettudományokon edzett logikájával közelíti meg a járvány megváltoztatta életünk a Járvány idején című könyvében. Naná, hogy én a saját gondolataim megerősítését olvastam ki belőle. Pedig…

Paolo Giordano: Járvány idején
Paolo Giordano: Járvány idején

Szóval van egy barátom, jóval hatvan fölött is formában van. Ha csak teheti, veszi a biciklijét, és megy vele 20-25 kilométert. Tisztes, törvénytisztelő állampolgár, mostanában szinte ki sem mozdul otthonról. De mert biztos magában, amióta járvány megállította az élete itthon is, szinte mindennap lekerekezi a szokásos távot. Nem tudom biztosan, mert összevesztünk, de valószínűleg maszkot is vesz meg kesztyűt, kikerül mindent és mindenkit, senkire – önmagára sem! – jelent veszélyt: miért ne tenné ezt meg? A többiek maradjanak csak otthon. Teljesen úgysem tudják megtenni, és amíg a feltétlenül szükséges bevásárlásokat elvégzik a boltban, sokkal nagyobb eséllyel fertőződhetnek-fertőzhetnek, mint ő magányos bicikliútján.

Hogy miért vesztünk össze? Mert azt üzentem neki a netes csetelésen: maradj otthon! Megmagyarázta, hogy ennek semmi értelme, de én ragaszkodtam hozzá, és ismételgettem: maradj otthon, maradj otthon! Eleinte úgy gondolta, csak viccelek, aztán megsértődött. Még szerencse, hogy gyerekkorban kezdődött barátságunk ki fogja állni a próbát.

Hihetetlenül felgyorsult a világ. Ami nagyon sok jót hozott nekünk, például az azonnali tudást, a történések és a róluk szóló információk megszületése közötti idő percekre-másodpercekre való rövidülését, az azonnali reakciót. De sajnos ez tette világjárvánnyá a koronavírus megjelenését is.

Azelőtt az is elképzelhetetlen volt, hogy egy jeles olasz író, Paolo Giordano március elején öt nap alatt írjon egy könyvet, és ez tucatnyi nyelven egyszerre jelenjen meg április elején, nem is egészen egy hónappal később. Azt gondolhatnánk, még ez sem elégé gyors. Kell lennie a könyvben egy csomó mindennek, ami elavult az utolsó két hétben. De ennek éppen az ellenkezőjét érzem. Mintha éppenséggel mindent előre látott volna, az történik, amit leírt. De inkább arról van szó, hogy nem jósolt, hanem számolt. Matematikus aggyal gondolta végig, hogy mi ez a folyamat, és természettudományi meg művészi logikája pontosabban adja vissza a helyzetet, mint a hivatalos információkkal etetett újságírók kapkodó munkája. Ahogy a mottóban írja, a kommunikáció megbízhatatlanná vált. A józan ész és az egymásra figyelés viszont utat mutathat.

Paolo Giordano, a Járvány idején szerzője
Paolo Giordano, a Járvány idején szerzője
/ Festivaletteratura di Mantova

Minden szempontból érdekes olvasmány. Nekem nyilván az tetszik a legjobban, amit – az eszem járása szerint – a biciklis barátomnak üzen: „a járvány arra ösztönöz minket, hogy egy közösség tagjaként tekintsünk magunkra. Olyan erőfeszítésre kényszeríti a képzeletünket, amilyenhez normális helyzetben nem vagyunk hozzászokva: elválaszthatatlan egységben látni magunkat másokkal és figyelembe venni a jelenlétüket az egyéni döntéseinkben. Járvány idején egyetlen, egységes organizmus vagyunk. Járvány idején újra közösséggé válunk.”

Ebből következik, hogy „járvány idején mindaz, amit teszünk vagy nem teszünk, immár nem csupán saját magunkra vonatkozik. (…) Ha sokan vagyunk, minden tettünk elvont, nehezen elképzelhető általános következményekkel jár. Járvány idején a szolidaritás hiánya mindenekelőtt a képzelet hiányossága”.

A barátom meg valószínűleg ezzel jönne: „»A tudományban az igazság a szent«, írta Simone Weil. De mi az igazság, ha ugyanazokból az adatokból, ugyanazon modellek alapján ellentétes következtetések születnek?”

Abban viszont egyetértenénk: ennek a járványnak a legnagyobb tanulsága, hogy az emberiség egy közösség. Nem kell másokra várni, hogy eltakarítsák a veszélyt és segítsenek a bajba jutottakon. Nem az menti meg az embereket, ha diktatórikus szabályokat kényszerítenek rájuk és vasszigorral ellenőrzik a különleges törvények betartását. Hanem ha a polgárok igazi közösség tagjaiként viselkednek, és maguk törekszenek arra, hogy túléljük ezt a válságot. A szerző szerint „most a rendellenesség idejét éljük, meg kell tanulnunk alkalmazkodni hozzá, érveket kell találnunk, hogy elfogadjuk, érveket – a halálfélelmen túl.”

Sokan mondják, hogy már sosem lesz olyan a világ, amilyen volt. Miért baj ez, talán olyan jó volt az a régi?!

Giordanóval együtt éppen arra számítok, hogy ebben a bajban azt tanuljuk meg, hogyan lehet jobbat csinálni.

Kiemelt kép: 123rf
Szóljon hozzá!

A Media1 legfrissebb hírei

Kövessen minket!

Iratkozzon fel a Media1 napi hírlevelére!