A Social Development Institute (SDI) és a Political Capital, a Heinrich Böll Alapítvánnyal együttműködésben 2019-ben elkészített közös kutatásának célja a tanárok és a 16-24 éves fiatalok véleményének, tapasztalatainak megismerése volt a tudományos ismeretekkel és közéleti témákkal kapcsolatos álhírekről, a jelenség mértékéről, az álhírekkel szembeni fellépés lehetséges módjairól, valamint az ezzel kapcsolatos tanári igényekről. A kutatás során kérdőíves és fókuszcsoportos módszerrel is kérdezték a résztvevőket az ország több pontjából.
A téma komolyságát jelzi, hogy az elmúlt időszakban az Európai Bizottság is tett lépéseket az álhírek visszaszorítása érdekében, és nemrégiben a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) is közreadott egy fiataloknak szóló oktatóanyagot a félretájékoztatás fajtáiról.
Jelentős hírfogyasztási forrássá vált a közösségi média
Az SDI, a Political Capital és a Heinrich Böll Alapítvány kutatásában résztvevő diákok és tanárok körében egyaránt jelentős volt a közösségimédia-használat és az abból való tájékozódás.
A megkérdezett diákok közül kevesen voltak olyanok, akik célzottan fogyasztanak híreket és látogatnak el online híroldalakra. Sőt volt olyan résztvevő is, aki azt mondta, még be se lájkolja ezeket a sajtótermékeket, mert az ismerősei megosztásaiból úgyis tud tájékozódni.
A tanárok kétharmadának bevallása alapján főleg online sajtótermékekből tájékozódik.
Kerülik egymás között a politikai témákat a fiatalok
A hírfogyasztás kapcsán fontos hozzátenni, hogy a vizsgált fiatal korosztály tagjainak jelentős részét nem érdekli a politika. Több, a fiatalokat felmérő fókuszcsoportban is megjelent az a vélemény, hogy politikáról nem érdemes beszélni, ha lehet, kerülik a témát, mert konfliktusokat szül. A fiatalok bevallásai alapján a közélet, a politika, azaz a világ eseményeinek feldolgozása, megvitatása többnyire nem kortárscsoportban zajlik, hanem inkább kisebb mértékben családi körben történik, de sokaknak ez szinte teljesen hiányzik az életéből.
Szembetűnő a különbség az online médiacsatornák használatánál, mivel míg a diákok többsége felhasználója a közösségi médiának, addig például a vizsgálatban résztvevő tanárok mindössze 23 százaléka használ Instagramot.
Fiatalok és az álhírek
A fiatalok az álhíreket leginkább az átveréssel, a félrevezetéssel, a lájkvadászattal, a pénzszerzéssel, kisebb részben pedig a politikai manipulációval azonosítják.
A kutatás során a diákok magabiztosan vallották, hogy ki tudják szűrni az álhíreket, a fókuszcsoportos foglalkozások során azonban túlzottnak bizonyult az önbizalmuk, ami nem feltétlenül járt együtt a megfelelő ismeretekkel. A fókuszcsoportban végzett, az álhírek beazonosítását és ellenőrzését célzó gyakorlat azt mutatta ki, hogy az elsődleges „radarjuk” viszonylag jól működik: jó arányban gyanúsnak találták a megadott hírekbe kevert álhíreket (általában 6-ból 4-et). Sokan voltak ugyanakkor azok is, akik ezeket az álhíreket inkább igaznak tartották.
Az álhíreket egyszerű, kulcsszavas Google-kereséssel ellenőrizték, álhírellenőrző, „leleplező” oldalakat nem, vagy alig használtak. Sokat elmond továbbá, hogy a résztvevők számára ez volt az első alkalom, hogy fókuszáltan azzal foglalkoztak, hogy ellenőrizzék egy hír hitelességét.
Az edukáció hiánya
A kutatás során a megkérdezett diákok és tanárok is egyetértettek abban, hogy szükséges lenne odafigyelni az álhírek felismerésével kapcsolatos készségfejlesztésre és a tudatosság erősítésére.
A tanárok többsége szerint a szülőknek, a pedagógusoknak és az iskoláknak egyaránt nagy szerepet kell vállalniuk az álhírek elleni fellépésben és készségfejlesztésben.
A kérdőívet kitöltő pedagógusok kétharmada szerint a középiskolás korosztály a felnőttekhez képest jobban ki van téve az álhíreknek.
A tanárok túlnyomó többsége szerint a diákok nem tudják jól beazonosítani az álhíreket.
A mélyinterjú során ugyanakkor többen is azt mondták, hogy a diákoknak jobb „antennájuk” van az álhírek felismerésére mint az idősebbeknek. A fiatalok jobb álhírkorrekciós képességét támasztja alá több kognitív pszichológiai vizsgálat is, a fiatalok sérülékenységét és erősebb kitettségét ugyanakkor sokan kiemelik.
Időhiány, leterheltség, felkészültség hiánya
Gyakran előfordul, hogy a pedagógus – tanórán vagy azon kívül – beszélget a diákjaival álhírekről, nem ritkán a diákok kezdeményezésére. A középiskolás korosztályban tehát egyértelműen kitapintható az érdeklődés és az igény, hogy beszélgessenek álhírekről.
A szervezett iskolai programok legnagyobb akadálya, hogy az intézményvezetők, pedagógusok, oktatási szakemberek nincsenek kellően felkészülve arra, hogyan lehetne, kellene az álhírekkel foglalkozni az iskolában.
Emellett az időhiány és a tanárok leterheltsége is jelentős akadály. A tanárok egy jelentős része szerint a téma politikailag érzékeny mivolta miatt sincs több fejlesztés,
a válaszadók fele pedig bizonytalan abban, hogy lehet-e egyáltalán az iskolában közéleti témájú álhírekről beszélni.
A kutatásban résztvevő fiatalok hozzátették ugyanakkor, hogy a jelenlegi oktatástól nagyon eltérő formában és módszerekkel tanulnának az álhírekről.
A lexikális ismeretátadás helyett a gondolkodás megtanítását kellene célul kitűzni.
Említették továbbá a vitakultúra fejlesztésének, a pro és kontra érvelés elsajátításának, valamint a másik nézőpontja elfogadásának fontosságát. Olyan gyakorlati, interaktív módszereket tartanak érdekesnek és hatékonynak, amelyek során a fiataloknak maguknak kell megtapasztalniuk, hogy milyen készségekre van szükségük az álhírek kiszűréséhez, és ehhez milyen eszközök állnak rendelkezésükre.
A kutatást teljes terjedelmében a Political Capital oldalán lehet elolvasni.
