Az idei Sziget-fesztivál vasárnap délutánján rendezték meg a TEDx Hatás-ellenhatás című beszélgetéssel összekötött előadás-sorozatát. A program fő mondanivalója és kérdésköre azt a kérdést igyekezett körbejárni:
Vajon milyen lesz 10 év múlva diáknak, fiatalnak lenni, milyen nagy változások mennek végbe, amit követnünk kell nekünk, szülőknek? Ebben hogyan lehet majd segíteni, mentorálni a gyermekeinket?
Többek közt ez hívta életre az Edisonplatform nevezetű kezdeményezést is, amit a Bridge Budapest tagjai, cégei hívtak életre, és fő célja, hogy egy közösséget és támogató talajt biztosítsanak a jövő tehetségeinek.
Veres Rita, volt hr-szakember, az Edisonplatform stratégiai vezetője kezdte az előadás-sorozatot.
Sajnos az egyik előadó, a fiatal Trunk Tomi Dablty nem tudott jelen lenni, mert egy versenyét elhalasztották, így végül videóüzenetben mondott pár inspiráló, bátorító szót arról, hogyan merje megvalósítani magát egy Z-generációs fiatal.
Majd Veres Rita önmagának is felvetette a kérdést, hogy mi lenne, ha most lenne fiatal, mit és hogyan csinálna másképpen. Kiderült, hogy a Balaton partján élne, de azt most sem tudja, hogyan találná meg a boldogságot, hogyan hozna más döntéseket, mint akkor. Kitért arra is, hogy a Szilícium-völgyben töltött munkája során sok mindenben megváltozott az élethez való hozzáállása, mert a gyors technológiai fejlődés igencsak elgondolkodtatta, és felvetette, hogyan maradhatunk emberiek ebben a technológiai világban.
„Mégis hogyan tudom kamatoztatni a tehetségemet ebben a világban, ami a huszadik század és a sci-fi világ között lavírozik? Hiszen a felnőtt korosztály elavultnak tűnhet a mai fiataloknak, akik digitális bennszülöttek, és egyértelműen, magabiztosan használják, a nekünk még tanult informatikai rendszereket, szoftvereket.”
Az Edisonplatformot ez a problémakör is hívta életre, mivel rengeteg tudós, tanár, újságíró, kutató van, akiktől igenis van mit tanulni a fiataloknak is.
Ezeket a szakembereket is maguk köré szeretné gyűjteni a kezdeményezés, és ez már részben meg is történt, és egyfajta tehetséggondozóként is szeretnék működtetni ezt a felületet.
Hol ér véget a gyermeki lét?
Gyurkó Szilvia, a Hintalovon Alapítvány gyermekjogi szakértője előadásában egy sztorit osztott meg: kétezer évvel ezelőtt úgy állapították meg, hogy ki számít gyereknek és ki felnőttnek, hogy választania kellett: pénzt vagy csokoládét tartja fontosabbnak. Ha a pénzt, akkor egyértelműen felnőtt már az illető.
Egy másik tanulságos történet is felidézett a szakértő, az 1989-es, de gaulle case néven elhíresült esetet, ahol a vádlott tettének súlyosságát is annak megfelelően ítélték meg, hogy gyermekként vagy felnőttként tekintenek rá. Ha gyermekként, akkor körülbelül 5, míg ha felnőttként akkor akár 30 év börtönbüntetésre is számíthatott.
Végül egy neurológus szakvéleményét kérték ki, aki a homloklebeny fejlettségére hivatkozva hozta meg az álláspontját a 13 éves fiatal elkövetőről.
Azt állította, hogy egy ilyen alig tinédzser fiú még nem teljesen beszámítható, mert nem teljesen fejlődött ki a homloklebenye (ami egyébként körülbelül 21-24 éves korra fejlődik ki teljesen).
A fejlettség fokát az alapján is megállapíthatjuk, hogy mennyire független, autonóm személyiség, érzelmek kontrollja mennyire érhető tetten, és mennyire van tudatában annak, hogy a tetteinek következménye van.
Másrészről a szakember megjegyezte azt is, hogy az életkor nem kriminológiai tény, hiszen a szociális környezet, a család és a tágabb környezet is hatással van a gyermekekre és a nem megfelelő háttér toxikus stresszt okoz, mentálisan romboló.
Ezért is tartja különösen fontosnak azt, hogy ne legyen elfogadott, és elfogadható a magyar társadalomban az, hogy verjük a gyereket. Egymástól is tanulnunk kell, és tiszteletben kell tartani azt, hogy a gyerekek nem kis felnőttek, hanem fejlődésben lévő emberek.
Eltérő társadalmak, eltérő tapasztalatok
Zeitler Ádám tíz éve alapította a Milestone Institute intézetet társaival az Egyesült Királyságból hazatérve, és célkitűzése volt, hogy a felgyűlt tapasztalatokkal a hazai vállalkozói szférát támogassák.
Zeitler Ádám arról beszélt, hogy a történelem során már sokan mondták, hogy az oktatás rendkívül meg fog változni, és nem lesz szükség tanárokra, már csak a virtuális világban fogunk létezni, de a mai napig is bejárunk intézménybe tanulni ott pedig hús-vér valós tanárok oktatnak.
Érdemes adott ország sajátosságait figyelembe venni az oktatási rendszer megreformálásánál, hiszen minden társadalom és a benne szereplők is egyediek.
Szingapúrt és Finnországot mint két szélsőséges példát hozta fel. Szingapúrban nagyon tényalapú az oktatás, lineáris rendszerben működik, míg Finnország pont a liberális, szerteágazó oktatásáról híresült el. Igazából mindkettő nagyon jól működik, mivel a saját országa egyediségeihez alkalmazkodik.
Ezért is tartja fontosnak a szakértő, hogy minél többet utazzanak, lássanak világot a fiatalok, tanuljanak külföldön, hogy az ott tanultakat hazahozzák és kamatoztassák.
Miért hagyják el az iskolarendszert túl korán?
Majd az előadás-sorozat egy videóbejátszással folytatódott a brit Ken Robinson nemzetközi tanácsadó és oktatótól, aki számos oktatással kapcsolatos könyv szerzője.
A Hogyan szabaduljunk az oktatás Halál völgyéből? címmel tartott előadásában Robinson azt mondta, az Egyesült Államok egyes részein akár 60 százalékos arányban hagyják el az oktatást a diákok idő előtt. Ez komoly gazdasági károkat okoz az országnak.
Az előadó azon töpreng, hogy miért lesznek motiválatlanok a diákok, hiszen az Egyesült Államok nagyon sokat költ az oktatás fejlesztésére. Szerinte a művészetek, a humán tárgyak, a mozgás ugyanolyan fontosak, mint a tudományok és ugyanolyan súllyal is kell hogy szerepeljenek az oktatásban.
Ha inspiráljuk és motiváljuk a gyereket, akkor tanulni fog, és szívja magába a tényeket, mivel a gyerekek természetes tanulók.
Tanulni kell megtanulni
Robison a tesztelést viszont nem tartja legjobb számonkérési módszernek.
A tanárok elsődleges feladatának azt tartja, hogy megtanítsák, a diákoknak hogyan kell tanulni.
Finnországot emelte ki mint elsődlegesen jó példát, mivel széleskörű az oktatási rendszere, nem a teszt a számonkérés fő módja, emellett megbecsüli a tanárokat, támogatja őket, befektet a tanárok oktatásába, mivel tudja, hogy ez egy hosszú távú befektetés. A diákokban felelősségtudatot épít, hogy csinálják meg a feladataikat, amiket rájuk bíznak.
Ne legyen tabu a félelem!
Az előadásokat egy kerekasztal-beszélgetés zárta. A fenti előadókhoz csatlakozott az ismert haditudósító, Al Ghaoui Hesna újságíró is, aki a félelem kapcsán megemlítette, hogy a legutóbbi könyvének fő témája onnan jött, hogy háborús zónákban való tudósítása miatt mindig azt kérdezték tőle, hogyhogy nem félt, amikor ilyen helyekre utazott.
Majd mikor elhatározta, hogy erről fog könyvet írni, akkor rádöbbent, hogy a félelem egy olyan érzés, amit szégyellni szokás, pedig ez is egy természetes állapot.
Fontosnak tartja azt is, hogy a gyerekeknek is beszéljük arról, hogy félni szabad, nem bűn, nem kell, hogy tabunak számítson. Hibázni is lehet, hiszen abból tanulunk, az épít. És időnként lépni kell, nem szabad belekényelmesedni egy közepesen jó helyzetbe, vagy félni a változástól, csak mert az közepesen jó. Ha van jobb, akkor bátran, magunkban bízva kell továbblépni.
Szűnjenek meg az egyenlőtlenségek, és legyen szórakoztatóbb a tudomány
Gyurkó Szilvia később még hozzátette, hogy idehaza van még mit fejlődni gyerekjog tekintetében, hiszen még nem evidencia, hogy gyereket nem bántalmazunk. Ehhez az oktatásnak is fel kell nőnie, és flexibilisebbé kell válnia, erről is több információt kellene átadni akár az oktatás keretein belül is.
Zeitler Ádám szerint az is kihívás, hogy a tudományt hogyan lehetne szórakoztatóbbá, befoghatóbbá tenni a gyerekek számára. Hogyan lehet egyszerre praktikus és szórakoztató is egyben egy kevésbé vonzó tantárgy?
A másik nehézség, ami állandóan jelen van minden társadalomban, az az egyenlőtlenség. Az, hogy ő külföldön tanulhatott, nagyjából evidencia volt, hiszen jó családi háttérrel, fővárosban tanulhatott. Viszont egy vidéki, kisebb faluban felnövő gyermeknek nincs ilyen esélye az életben és nehéz ezen változtatni.
Sok remény és elhivatott személy kell az Edisonplatform működtetéséhez, a cél, hogy 2020-ra már húszezer gyermek és szülő érezze, kivételes helyre, környezetbe került.
A Sziget-fesztivállal kapcsolatos további írásainkat ide kattintva érhetik el.
