Andy Vajna vasárnap bekövetkezett halála kapcsán teret adtunk már több, személyét méltató írásnak, idéztük például az eddig általa felügyelt Magyar Nemzeti Filmalap közleményét és Orbán Viktor miniszterelnök szavait, de még a Vajna tulajdonát képező TV2 versenytársa, az RTL Magyarország is közleményben méltatta sikereit, amelyeket filmproducerként, filmügyi biztosként ért el.
Andy Vajnának valóban voltak, vannak elévülhetetlen sikerei, óriási sztárokat tudott Magyarországra hozni. Nem lenne tisztességes, ha ezeket elhallgatnánk. Nem is tesszük. Nyilván a Terminátor 2, a Rambo és a többi filmes kasszasiker nem jöhetett volna létre, ha nincs Vajna személye, illetve az elmúlt években filmügyi biztosként jó pár film nemzetközi sikerében is volt szerepe. Ezért is adtunk teret az említett méltatásoknak. Kár volna azonban azt is eltagadni: bizony bőven akadt komoly szégyenfolt is Vajna életében. Olyan közügyekről van szó, amelyek miatt, ha az Orbán-kormányban lett volna némi tisztesség, már évekkel ezelőtt azonnali hatállyal számon kérte volna őt.
Bár tudtam kiről van szó, magam csak azután kezdtem fokozottabban is érdeklődni Vajna személye iránt, hogy kormánybiztosnak nevezték ki, majd 2015-ben, jelentős állami hitelekből – tehát valójában inkább az adófizetők, mint sem a saját pénzét kockára téve – megvásárolta a TV2-t a médiavállalatot a német Prosieben.Sat1-től megszerző Simon Zsolttól és Yvonne Dedericktől, megelőzve ezzel egy másik fideszes nagyvállalkozót, Simicska Lajost. Vajna nevét ezután az események alakulása miatt olyan sok alkalommal írtam le, hogy vélhetően az őt leggyakrabban emlegető újságírók között voltam.
Több mint különös rádiós ügyek
Számomra nagyon megdöbbentő volt azzal szembesülni, hogy Vajna kész volt mindenkin és mindenen átgázolni.
Békéscsabán, ahol Vajna cége, a Rádió1-et működtető Radio Plus Kft. kiszemelte magának egy két évtizede ott működő rádió frekvenciáját, nem hozták létre a rádiós pályázat szerinti határidőig a kötelező speciális bankszámlát, rajta a rádió működéséhez szükséges első 3 havi elkülönített pénzzel, majd miután a hiánypótlás sem volt sikeres, és épp következett volna Vajnáék kizárása a pályázatból, Vajnáék pár órával az előre meghirdetett napirendi pont végrehajtása (a pályázatok alaki vizsgálatáról szóló határozat elfogadása) előtt beszaladtak a Médiatanácshoz, és egy aznap létrehozott új bankszámlára szóló igazolás benyújtásával elnapoltatták a testületi döntést, majdnem tönkretettek egy több évtizede rádiózással foglalkozó békéscsabai családot, amikor egy hétre rá a súlyos szabálytalanságok ellenére Vajnáék elérték, hogy a Médiatanács a Vajna-féle Rádió 1-et hozza ki győztesnek. Ehhez persze az is kellett, hogy a Médiatanács asszisztáljon ehhez a nyilvánvaló törvénytelenséghez. És bár végül, hosszas pereskedés és a még megmaradt médianyilvánosságnak köszönhetően a békéscsabai rádiós család megmenekült attól, hogy elveszítse megélhetését és továbbra is szeretett szakmájának, a rádiózásnak hódolhasson függetlenként, a történet bizony rávilágít arra: Andy Vajna nem csak sikeres filmproducer volt, de egy valóban mindenkin és mindenen átgázolni képes gátlástalan pénzember is.
Miközben Vajna a TOP100 milliárdosok listáján is szerepelt, tehát valójában nem volt rászorulva, hogy újabb százmilliói legyenek a régi rádiósok kiszorításával, ráadásul súlyos, 2009-től ismert betegsége (rákja) miatt inkább azon kellett volna dolgoznia, hogy a még hátralévő éveiben minél több jót cselekedjen, vagy csak pihenjen, de kapzsisága, pénz iránti mohósága és Orbán Viktor miniszterelnök iránti szolgalelkű megfelelési vágya mégsem tudta őt megállítani sem a békéscsabai háborúban, sem más ügyekben. Az idő egyébként a végén a csabaiakat igazolta: ők végül életben maradtak, a rádiójuk a mai napig is szól, igaz, nagy árat fizettek ezért.
Közpénzek, állami hitelek, gyűlöletkeltő és álhírterjesztő híradók, védjegybitorlás
Vajna erkölcsisége okkal kérhető számon amiatt is, ami a TV2-nél történt az elmúlt években.
A csatorna a 2015-ös felvásárlását követően egészen megdöbbentő szakmai mélységekbe zuhant, egyre többször kezdett álhíreket és propagandát sugározni, és mindennapossá váltak a gyűlöletkelő anyagok. Vajna mentségére említjük, nyilván a Nemzeti Együttműködés Rendszere, a NER aligha tűrte volna el, hogy tisztességesebb híradókat készítsenek, de Vajna szakemberként valahogy meggyőzhette volna az illetékeseket, hogy egy valóban tisztességes jobboldali kötődésű, de a híreket nem meghamisító csatornának több értelme lehetne. A csatorna folyamatosan közpénzekből is működött, azon súlyos összeférhetetlenség ellenére, hogy Vajna a kormánynak dolgozott, a filmügyi biztos nevén szereplő TV2 nem hogy nem utasította vissza az állami reklámpénzeket, de gyakorlatilag az állami reklámbevételek túlnyomó része itt landolt. Az sem épp egy erkölcsi diadalmenet volt, ahogy Vajnáék más tévécsatornákat megpróbáltak kiszorítani a szűkös kapacitású kábeles és műholdas tévés terjesztési rendszerekről. Gondoljunk csak a TV Paprikával való harcra, amelynek során egy időre az állami Antenna Hungária le is vette azt a kínálatából, miután a TV Paprikát üzemeltető AMC Networks védjegyoltalmi pert indított a Chili TV ellen. A bíróságon a paprikások nyertek, Vajna csatornájáról kimondták, hogy védjegybitorló, ezért váltaniuk kellett (így lett a Chiliből Lichi TV), ráadásul az Antenna Hungária a végén kénytelen volt visszatenni az AMC-féle TV Paprikát.
Nem szeretett adót fizetni
Vajna az adófizetés terén sem tűnt túl korrektnek. Régi cikkekből tudható, hogy amikor az Egyesült Államokban élt, komoly adóbírságot is kapott. Amiatt is sok bírálat érte, hogy magyarországi vállalatai közül a kaszinócége az árbevételhez képest feltűnően kevés adót fizetett, köszönhetően a delaware-i háttérnek. Egyes tévécsatornáit egyébként Romániából működtette, a román médiahatóság felügyelete alatt. Amikor ez kiderült, sokat támadták, mivel emiatt állítólag százmilliós nagyságrendben érhette a magyar központi költségvetést kiesés. Orbán Viktor azonban ennek kapcsán is elnéző volt vele szemben, és nem rúgta ki a delaware-i adóparadicsomi információk megjelenése után sem. Sőt, Vajna kaszinóit nem kellett bekötni a Nemzeti Adó- és Vámhivatalhoz, ahogy az ország legtöbb kereskedőjének pénztárgépeit viszont igen.
Érdekes volt a Vajnához tartozó Filmalap működésére is rálátást nyerni, a Filmalapon keresztül kiemelt állami támogatást felmarkoló Pappa Pia című filmen keresztül. Az, hogy az állami támogatásból készülő film rendkívül gagyi lett, talán még nem is lett volna olyan nagyon baj, elvégre szükség van az egyestés limonádékra is, bár a film még ennél is alacsonyabb szintet ütött meg. Ami azonban ennél is szemötlőbb volt, az egyrészt a mutyiszag, vagyis hogy Vajna korábbi párja és jelenlegi felesége is szerepet kapott benne, másrészt Vajna különböző cégeinek neve is feltűnt a stáblistán. Ha Vajna odafigyelt volna rá, hogy ne váljon támadhatóvá, ezeket az összeférhetetlenségeket is kiküszöbölhette volna. Azt nehéz elképzelni, hogy ne talált volna egy másik színészt, akinek legalább akkora színészi kvalitásai vannak, mint a filmben feltűnő Vajna Tímea.
Volt SZDSZ-es miniszter sajtósa védte a kérdésektől
Tavaly novemberben Budapesten, a Bálnában rendezték a Fiatal Vállalkozók Hetét. Ennek egyik kiemelt vendége volt Andy Vajna. A kormánybiztos itt egy zsúfolásig megtelt teremben beszélt üzleti és egyéb sikereiről, életéről. Ennek egyik pontján megemlítette, hogy a megelőző 9 hónapot betegen töltötte, az ágyat nyomta, majd arról kezdett beszélni, hogy ő most elkezd valamit visszaadni. Már ekkor sejteni lehetett, hogy valami nagy baj lehet.
A teremben ülő fiatal vállalkozójelöltek és vállalkozók Vajnát az előadás végén nagy tapssal búcsúztatták, nem sokkal később pedig az akkoriban már nehezen mozgó kormánybiztos-üzletember elindult kifelé a teremből. Itt azonban folyamatosan fiatalok állták útját, akik szelfizni akartak a sikeres filmügyi pápával és médiaoligarchával. Vajna körükben olyan példakép volt, akire felnéztek, Vajna pedig élvezte a dicsfényt. Magam is megpróbáltam odalépni hozzá egy egy-két napra rá, az Indexen megjelent cikkem miatt, hátha megkérdezhetem tőle a véleményét, és az ő reakciójával jelenhet meg az írás. Az addig szabadon szelfizgető Vajna körül azonban miután én léptem oda, azonnal megjelentek a testőrök, valamint Ábrahám Gergely, Andy Vajna sajtósa, aki a NER előtt még Kóka Jánost, az MSZP-SZDSZ kormány gazdasági miniszterét szolgálta. Ábrahám, miután régről vagy éppen a Vajnáról írt cikkeim miatt megismert, közölte, ne is próbáljak odalépni Vajnához, mert nem fog válaszolni úgysem, majd testével is Vajnához állva gondoskodott róla, hogy ez így is legyen. Az SZDSZ-minisztertől a NER-hez átigazoló sajtós arcán személyem észlelésekor azonnal kiült rémületben minden ott volt, ami Vajna elmúlt pár évének teljes ellentmondásosságát igazolta. Vajnának ekkor is újra megadatott, hogy tisztázza saját szerepét bizonyos ügyekben,.
Nem élt a lehetőséggel.
Most pedig már nem is tud vele élni.
Sajnálom, mert tényleg érdekelt volna, mit mond ezekre az aggályos ügyekre. Így most olyan ellentmondásokkal és megválaszolatlan kérdésekkel kellett távoznia az élők sorából, amelyeket az egyébként szintén jogos méltatások mellett nem szabad elfelejteni. Vajna egyébként a vitatható ügyeiről szóló írásaim után egyetlen egyszer sem perelt be, pedig a TV2 egyszer sajtóközleményben ígérte meg, hogy megteszi. Vajna azonban láthatóan nem csak a filmgyártáshoz értett, de a blöffhöz is. Nem hiába mozgott a szerencsejáték-iparban is.
