pszichiátriai kezelés egy trolimegállóban

Sükösd Miklós Pető Péter trolimegállós megtámadása után: ön- és közveszélyes emberek maradnak ellátatlanul Magyarországon

Sükösd Miklós szociológus, médiakutató, a Koppenhágai Egyetem docense a Media1 számára még a napokban készült cikkében azt járja körül, hogyan mutat túl a Pető Pétert, a 24.hu főszerkesztőjét ért budapesti trolimegállós fizikai támadás egy személyes drámán, és miként irányítja rá a figyelmet a magyar pszichiátriai ellátás válságára. Az írásban szó esik az ellátatlan mentális betegek, a közösségi pszichiátria és az intézményes segítség nélkül maradó gyerekek helyzetéről is.

Szerkesztőségi megjegyzés: Sükösd Miklós írása még azt megelőzően készült el a Media1 számára, hogy a 24.hu-t is kiadó Central Médiacsoport péntek délután váratlanul, más témában, a médiacégnél történt elbocsátásokról készített cikkünk ügyében nyilvános állásfoglalásban támadta lapunkat, amelynek tartalmát válaszában a Media1 visszautasította.

A félreértések elkerülése érdekében jelezzük: a most közölt cikk nem ezzel a vitával, hanem a Pető Pétert ért budapesti trolimegállós fizikai támadás társadalmi vonatkozásaival és a pszichiátriai ellátás válságával foglalkozik.

Kedves Péter, először is szívből teljes gyógyulást, maradéktalan felépülést és jó egészséget kívánok! Szépet és felelőset írtál a téged ért véletlenszerű, brutális támadásról, az ismert emberek felelősségéről – arról, hogy ne keltsenek hisztériát az elkövetőkkel szemben –, valamint a Honvéd Kórházban pokoli körülmények között ellátást nyújtó egészségügyi dolgozókról.

 

A részletes leírásod alapján a támadás minden előzmény és külső kiváltó ok nélkül történt.

„A várakozás nyugalmát kiáltozás szakította meg, felnéztem, és noha az emlékeim innen már kopottasak, ám az élesen villan most is: egy ököl tart felém, s elgondolhatatlan indulatot látok egy szemben. Ez az első és egyetlen ütés tört több csontot az arcomban. Magatehetetlenül vágódtam el. A földre kerültem, ott tiszta erővel rúgott tán hasba, tán hátba. (…) A férfi egyszer csak – éppen úgy előzmény nélkül, ahogyan kezdte – abbahagyta a bántalmazásom, és visszatért a helyére. (…) Egy kis füves részen volt a holmija, bőröndje. (…) Közben üvöltött, hogy lehet hívni a rendőröket, továbbá arról érdeklődött önkívületben sokadszorra, hogy hány éves.”

Még csak szemkontaktusod sem volt az elkövetővel előtte. Mindezek alapján felvethető, hogy a támadó pszichés krízisben lévő ember lehetett; ezt azonban természetesen csak szakértői vizsgálat állapíthatja meg. (Mint megírtuk, a támadót letartóztatásakor a bíróság elmegyógyintézetbe szállíttatta – megj. a szerk.) Az eset társadalmi vonatkozásokat is felvet.

Sokan láthattak vagy átélhettek már hasonló jeleneteket – ha szerencsére nem is ilyen véreset és brutálisat. A téged ért támadás helyétől kis sétatávolságra lakom. Az ablakom alatt hetente többször vonulnak el magukból kikelt, nehéz sorsú, magányos emberek, akik kontrollálatlanul, agresszíven ordítva káromolják a világot. És párok, akik szintén magukon kívül, torkuk szakadtából gyalázzák egymást hosszan, litániaszerűen, el-eltávolodva egymástól, aztán újra összecsapódva. A Lehel téren tengődő, beteg, hajléktalan, alkoholbeteg emberekről nem is beszélve.

A társadalmi lecsúszás, a hajléktalanság vagy annak közeli veszélye, a lelki és testi betegségek, az alkohol és a drog egymást erősítik. Ördögi kör, amelyből állami, közösségi segítség nélkül nincs kiút.

Egy ismerősöm meséli, amikor meghallja, hogy ezen a cikken dolgozom: „fényes nappal, késsel támadtak meg Budapest belvárosában, nem is rablási szándékkal, csak egyszerűen agresszív akcióként”. Egy másik ismerősöm hozzáteszi: „engem is megtámadtak kétszer a Király utca–Wesselényi közötti negyedben. Egyszer menekülnöm kellett egy beszámíthatatlan nő elől, egyszer pedig félre kellett ugranom egy férfi teljesen váratlan ütése elől. És épp most láttam, a Zeneakadémia előtt négy rendőr próbál elkapni egy magánkívül lévő, pucér felsőtestű nőt”.

Hogyan kerülhetnek emberek ön- és közveszélyes állapotban az utcára?

Az okok többek között a magyar pszichiátriai ellátás elképesztő hiányosságaihoz vezetnek. Egy normálisan működő európai országban nem maradhatnának ön- vagy közveszélyes állapotban lévő emberek ellátatlanul – sem az utcán, sem másutt.

„A pszichiátriai ellátás rendszere rottyon van”

Budapesten, a Hűvösvölgyben a hatalmas lipótmezői elmegyógyintézet 2007 óta áll üresen. A Lipót bezárását a Gyurcsány Ferenc vezette kormány idején indították el, a folyamatot Molnár Lajos minisztersége alatt kezdték, majd Horváth Ágnes SZDSZ-es egészségügyi miniszter idején vitték végig. Az épület már közel húsz éve bezárva romlik.

Az épületben működő kórház, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet, az OPNI – korábban Lipótmezei Elme- és Ideggyógyintézet – bezárása előtt nemzedékeken át a pszichiátriai kezelések és kutatások központjaként működött Magyarországon. Ráadásul az intézetet eredetileg is pontosan erre hozták létre 1868-ban: közfeladat ellátására, közegészségügyi célból, a mentális betegek gyógyítására.

A 2007-ben bezárt OPNI feladatait nem váltották ki megfelelően más intézmények. Hosszú évek óta minden kórházi pszichiátriai osztály súlyosan túlterhelt. A mentális betegek jelentős része semmilyen érdemi ellátást nem kap Magyarországon. Csakúgy, ahogyan a depressziósok, az öngyilkosság határán billegő emberek – köztük folyamatosan gyerekek százai –, valamint a lelki bajaikat függőséggel kompenzálni próbáló alkoholbetegek és droghasználók nagy része sem kap megfelelő állami segítséget. Ha valaki megteheti, a borsos árú magánellátást választhatja. De a pszichiáterek magánrendelései is túlterheltek, sokan már nem tudnak új pácienseket, klienseket vállalni.

„Egyrészt tudjuk, hogy a pszichiátriai ellátás rendszere rottyon van”– mondja kérdésemre egy gyakorló pszichiáter. „Ez legalább azóta folyamatosan téma, hogy annak idején mindenféle átmenet nélkül bezárták a Lipótot. Másrészt random erőszakos támadás előfordulhat a támadó kibomló pszichózisában, betegségtudat nélküli szkizofréniában, drog hatása alatt, satöbbi. A megtámadott áldozat szempontjából ez pech, a rendszer szintjén statisztikai esély, rendszerhiba.”

A társadalmi agresszió szintjének növekedése érzékelhető trend – ad hátteret Németh László művészetterapeuta, a Magyar Művészet- és Szocioterápiás Közösségépítő Egyesület elnöke.

„A Lipót bezárása óta folyamatosan csúsznak át a pszichiátriai betegek a szociális ellátórendszerbe. Ez persze nem tudja biztosítani a pszichiátriai ellátást. Egy évtizedek óta folyamatosan működő, nyitott irodalomterápiás csoportom, a Hamvas-kör tapasztalata, hogy az utóbbi években megjelentek a nagy kórképű pszichiátriai betegek, többek között skizofrének. A pszichiátriai betegek különösen vevők voltak az orbáni gyűlöletpolitikára, amely az óriásplakátokról, a médiából ömlött sok éven át. A bizonytalan, frusztrált emberek érzelmileg rezonáltak az orbáni propaganda jelzéseivel, és felhatalmazva érezték magukat az agresszióra. Jogos gyűlölni, rombolni, pofán verni – ezt a hangulatot vették le. Még akkor is, ha a politikai nézeteik határozatlanok voltak, nem voltak fideszesek.”

Magyarországnak jelenleg nincs hatályos, önálló országos pszichiátriai vagy lelki egészségügyi stratégiája. Nincs nemzeti alkoholstratégiája és nincs drogstratégiája sem. Hacsak azt nem tekintjük annak, hogy Orbán Viktor kormányzása idején legálissá tették és propagálták az otthoni pálinkafőzést – testi-lelki jóllétünk és a kormányzati egészségpolitika nagyobb dicsőségére.

Kertész Nóra terapeuta szerint is „nagyon súlyos mentális állapotban van az ország – ezt rengeteg pszichoterapeuta, pszichiáter mondja. A kóbor pszichés betegek ellátása és a prevenció lenne a legfontosabb most. Sajnos nagyon gyakran lehet nem beszámítható embereket látni az utcán, nem emberhez méltó állapotban. A teljes pszichiátriai hálózat újraszervezésére van szükség. A gyerekek ellátásának is prioritássá kell válnia. Magyarországon minden ötödik gyerek szorong vagy depressziós, az öngyilkosság a gyerekek és tinédzserek egyik vezető haláloka. Ez iszonyú. Vannak gyerekek, akik mentális állapotuk miatt hetekig, hónapokig vagy akár évekig nem járnak iskolába.”

Gyerekek öngyilkossági szándékkal, pszichiátriai ellátás nélkül

A mentális zavarokkal küzdő, ellátatlanul maradt gyerekek tömegének érdekében született az iskolapszichológusok drámai kiáltványa idén márciusban:

„Azért szólalunk fel ismét, mert az elmúlt évek segélykiáltásai ellenére olyan jelenséggel szembesülünk nap mint nap az iskolákban és kollégiumokban, amely mellett nem lehet tovább csendben elmenni.

Szerte az országban szuicid, azaz öngyilkossági szándékú gyermekek, fiatalok maradnak ellátás nélkül.

Ezek a gyerekek sok esetben nem jutnak el gyermekpszichiáterhez vagy klinikai szakpszichológushoz. A legjobb esetben is az történik, hogy néhány napos kórházi tartózkodás után visszakerülnek az iskolába, gyakran változatlanul súlyos állapotban – ám sokszor még ennyi segítséget sem kapnak.

Így kerülnek hozzánk, az iskolákban, kollégiumokban dolgozó pszichológusokhoz. Olyan szakemberekhez, akiknek nincs kompetenciája ilyen súlyú állapotok kezelésére. (…) Gyermekek százai küzdenek élet és halál határán most is. (…) A probléma ugyanis rendszerszintű.

Jelenleg az történik, hogy a súlyos állapotú gyermekek megtartásának terhe átkerül az oktatási intézményekbe, amelyek erre nincsenek felkészítve. (…) Ma Magyarországon gyerekek vetnek véget az életüknek, mert az állam nem látja el a feladatát!”

Az iskolapszichológusok rendszerszintű változtatásokat javasolnak: az egészségügyben a gyermekpszichiátriai ellátás kapacitásának bővítését, az oktatásban az intézménypszichológusok szerepének erősítését, a gyermekvédelemben pedig hatékony együttműködési rendszerek kialakítását.

Közösségi pszichiátria: Ébredések

A pszichiátriai ellátás ma már persze nem elsősorban a bezárásról és az elszigetelésről szól – ahogyan százötven évvel ezelőtt, a lipótmezői elmegyógyintézet, eredeti nevén a Budai Magyar Királyi Országos Tébolyda megnyitásakor. Nem elzárt monstrumokban zajlik, hanem a társadalmi kapcsolódásokat erősítve.

Az egyik korszerű válasz a közösségi pszichiátria szemlélete, amelynek magyarországi mintaintézménye az Ébredések Alapítvány, már több mint harminc éve. A módszerük lényege: nem a tüneteket kezelik elsőként, hanem az életcélt segítik megkeresni a kezelés mellett. A páciens személyes vágyaiból és szükségleteiből kiindulva, holisztikus szemlélettel dolgozik együtt pszichiáter, pszichológus, szociális munkás és sorstárs segítő. A cél a zuhanás megállítása, majd a lassú építkezés – visszaadni az embernek az irányítást a saját élete felett. Jelenleg több mint kétszáz beteget látnak el közösségi gondozásban, és súlyos diagnózisokból – köztük skizofréniából – is dokumentáltak felépüléseket.

Kedves Péter, nagyon pontosan általánosítasz az eset leírásában:

„bármelyikőnk állhatott volna ott. Ami azt jelenti, mindannyiunk biztonsága, azaz szabadsága oda lehet. Hiszen ha azt gondolod, nem vagy biztonságban, akkor nem azt teszed, amit szeretnél, inkább elmész onnan, oda se mész, korlátozod magad, menekülsz. Ha azonban ezt teszed, nem vagy szabad.”

A hazai pszichiátriai ellátórendszer mély válsága hozzájárulhat ahhoz, hogy súlyos pszichés krízisben lévő, akár ön- vagy közveszélyes emberek is ellátatlanul maradjanak. Ez pedig a közbiztonságot, mindannyiunk biztonságát – és ezért szabadságát, ahogy írod – is fenyegetheti.

Tűzoltás és rendszerváltás: javaslatok a fővárosi pszichiátriai ellátás stabilizálására

Jó hír: már az új kormány formális megalakulása előtt ígéretes kezdeményezés indult a válság kezelésére. Hegedűs Zsolt leendő egészségügyi miniszter felkérte a Magyar Pszichiátriai Társaságot, hogy dolgozzon ki javaslatokat a fővárosi pszichiátriai ellátórendszer stabilizálására. Dr. Wernigg Róbert, az MPT elnöke elmondta: a társaság valamennyi budapesti és Pest megyei pszichiáter főorvost megkereste adatokért, hogy hiteles problématérképet lehessen összeállítani.

Ezzel párhuzamosan rendkívüli, hivatalos megbeszélésre hívták össze a fővárosi és Pest megyei pszichiátriai osztályok kórházi vezetőit. A sietség indokolt: most még nem hosszú távú reformokról van szó, hanem a működés fenntartásához szükséges azonnali lépések meghatározásáról.

A budapesti tűzoltás után az új egészségügyi kormányzatnak újra kell építenie a mély válságban lévő magyar pszichiátriai ellátórendszer egészét. Az eseted – a személyes dráma és a súlyos sérülések mellett – erre emlékeztet.

A szerző szociológus, médiakutató.

Sükösd Miklós médiakutató
Sükösd Miklós médiakutató

Sükösd Miklós korábbi anyagai a Media1-en

 

Kapcsolódó korábbi anyagok a Pető Pétert ért megállós támadás ügyében:

Brutálisan összeverték egy megállóban Pető Pétert, a 24.hu főszerkesztőjét

Elmegyógyintézetbe kerül a 24.hu főszerkesztőjét brutálisan bántalmazó férfi

Még több hír érhető el a Media1-en. Megtalálhat minket Facebookon is. Feliratkozhat napi hírlevelünkre is.
Borító: A kép illusztráció

Ne maradjon le a híreinkről, iratkozzon fel a Media1 napi hírlevelére!

Mielőtt távozna...

Kérje ingyenesen napi hírlevelünket és naponta elküldjük e-mail fiókjába a legfrissebb híreinket!

Sütibeállítások