„Engem nem szippantott be igazán a klasszikus zene, de egy időben ráálltam arra, hogy Bartók Rádiót hallgassak. Ott legalább nem beszéltek hülyeségeket. Annál borzasztóbb dolog nincs, amikor hülyeségeket beszélnek és hülyeségen vihognak, mondjuk egy kereskedelmi rádióban. Vagy bárhol. Kezdünk rájönni, hogy a zene egy jó téma, amit meg lehet beszélni. Fel kell dolgoznunk a saját kultúránkat!”
– mondta Uj Péter már a beszélgetés közepén.
Uj Péter szerint a Beatrice a magyar könnyűzene legfontosabb zenekara. Annak a magyar könnyűzenének, amely a főszerkesztő szerint mindig is hordozott magában valami mulatós jelleget: a magyarok inkább voltak szórakoztatózenészek, mint igazi rock and roll arcok. Ezért sikeres nálunk annyira a zenei paródiák, mint a Belga.
„Most gondolj bele, mondott volna valaha Axl Rose olyat, hogy én mint a szakma képviselője? Nem. És itthon ma már olyan, korábban hitelesnek gondolt előadók is, mint például Lovasi, elkezdett így beszélni, ami aggasztó” – mondta a 444 főszerkesztője.
A Szatmári Róberttel való beszélgetésben még vitatkoztak arról, hogy vajon színház-e a rock and roll, szóba kerül az, hogy mennyben képviseli a K-pop az „antiszabadságot”, és az is, vannak- e ma hiteles, tökös és önazonos zenészek.
Uj szerint a Lukács György fémjelezte kultúrfilozófiai irányzatnak köszönhető az, hogy még mindig nincs átjárás a klasszikus zene és a könnyűzene között, miszerint az előbbi képviselheti csak az értékes magaskultúrát, míg a többi a tömegek ízlését szolgálhatja csak ki. A Zeneakadémián tanítók közül a legtöbben még mindig nem tartják igazi zenének a popot és a rock zenét. „Pedig sok más nyugat-európai országban vagy Amerikában már más a helyzet, ott nyíltan beemelik ezeket a zenei irányzatokat is a felsőoktatásba” – tette hozzá a műsorvezető.
Íme a teljes, vágatlan podcast.
Enyhe katarzis, a kulturális sokszínűség fóruma
Az Enyhe katarzis a radiocafé beszélgetős műsora és videós podcast, amely eléggé formabontóan, új szempontokat is behozva, értékek mentén, néha tabut döntögetve beszél a klasszikus zenéről, kulturális-társadalmi jelenségekről, a legfontosabb kérdésekről. A kulturális sokszínűséget a meghívott vendégek is tükrözik, hiszen nem kizárólag zenészek, hanem más művészeti ágban alkotók, médiaszereplők, véleményvezérek is vallanak a a zenéhez fűződő személyes viszonyukról, néha pedig a műsorvezetővel együtt erednek egy-egy szokatlan, megbotránkoztató vagy fura jelenség nyomába. Az első vendég Puzsér Róbert volt, de megfordult a stúdióban Réz András, Batta András, Spengler Katalin, Ókovács Szilveszter is.
„Engem nem a hangnemek, a zenei frázisok és az alkotóelemek érdekelnek, hanem az a gondolat, érzés, vagy egyszerűen csak vibe, ami a zene mögött meghúzódik. Csak az lehet klasszikus, ami évszázadokkal ezelőtt született? Kötve hiszem. Egy műfajokon, művészeti ágakon átívelő zenei kalandozásra invitálok mindenkit, aki nyitott az új megközelítésekre és a váratlan asszociációkra – határok nélkül”
– mondja Szatmári Róbert, a műsor házigazdája.
„Mi a baj a klasszikus zenével? Miért idegenkednek tőle még ma is sokan? Tényleg muszáj a szopránnak hosszú percekig énekelnie, mielőtt meghal az operaszínpadon? Elitizmus csupán és nem műélvezet hangversenyekre járni? Csak pár kérdés, ami sokunknak eszébe jut, amikor komolyzenével találkozunk” – tette hozzá Szatmári, aki műfaji határok nélkül tekint a zenére.
Az Enyhe katarzis hétfő esténként 21 és 22 óra között jelentkezik a radiocafén, az adást követően pedig megjelenik a vágatlan videós podcast is a műsor Youtube csatornáján.
A műsor elérhető Spotify-on is.