Egy szerda délután érkezett szomorú hírből értesült a Magyar Szó arról, hogy elhunyt munkatársuk, Bálint István.
„Lapunk megbecsült munkatársa a legtapasztaltabb és leghosszabb pályafutású kollégánk volt, hisz nyugállományba vonulása után is lankadatlan lendülettel dolgozott, heti rendszerességgel elemezte a világpolitikai eseményeket. Életének utolsó perceit is írással töltötte”
– búcsúztak Bálint Istvántól a lapnál. Egyúttal felidézték egy korábbi írásukat is, melyben megszólaltatták az újságírót:
„Nyugalmazott munkatársunk, Bálint István a Magyar Szó történelmében egyedülálló teljesítménnyel dicsekedhet, több mint 70 éve a lap munkatársa. 1950 július elején került a Magyar Szóhoz fordítóként, majd újságíróként, a külpolitikai rovat munkatársaként dolgozott, nyugdíjba vonulása után is rendületlenül. 89 évesen megírta életének történetét (…). Arra a kérdésre, mi kell ahhoz, hogy itt, Vajdaságban egy újságíró hetven éven át megmaradhasson újságírónak, a következőket válaszolta: »Sok szerencse. Mert kell hozzá egy olyan lap, amely megmarad és közli is írásaimat 70 éven át, de ez nem elég, ha az ember nem kezdi el idejében a munkát. 19 évesen kezdtem. De meg kell élni a 89-et is!«”.
