Illyés Gyula és József Attila a harmincas évek közepén

Kelen Károly: A per, ami híressé tette József Attilát

A bezárt Népszabadság szerkesztője szerint az emberi szellem – de legalább az irodalom – történetét érdemes volna a kiátkozások, betiltások, börtönbe zárások történeteként tanítani. Hátha az ifjúság megértené, mekkora gyalázat a szólásszabadság korlátozása, ami azzal jár, hogy például Táncsicsot, Jókait, Kossuthot, Czuczor Gergelyt bíróság ítélte el. A Legkiválóbb rémhírterjesztőink című sorozatban róluk esett szó eddig. Most következik József Attila először.
Share on facebook
Share on twitter
Share on tumblr
Share on linkedin
Share on whatsapp
Share on skype
Share on email

„S munkámban, Uram, érek annyit, mit te
nagy passziódban és a lelkem is
részed lesz nemsokára s a legszebb fényt
hintve,
a szemed lesz, hogy mindent láss meg itten.
Bizony mondom, még nincsen is szemed,
most nem látsz. Lennél immár igazságos,
Isten!”
(József Attila: Lázadó Krisztus, 1923)

Ó, áldottak azok az emberek, akik a lábjegyzeteket írják! Irodalomtörténészek, filológusok, kutatók, szerkesztők, bogarászó amatőrök, akik segítetek megérteni a művet, akik feltárjátok, mi hogyan történt, bevezetitek az érdeklődő olvasót, nézőt, múzeumlátogatót a teremtés és befogadás titkaiba.

Voltaképpen lábjegyzetgyűjtemény-kedvenc, háromkötetes könyvem, amelyben a lábjegyzetek is lábjegyzetelve vannak! Kortársak József Attiláról, ez a címe. Szorgos kezek összegyűjtötték benne a költőt említő összes újságcikket, ami csak megjelent a II. világháború végéig. Óriási élmény megfigyelni, hogy életében és a halálát követő évtizedben hogyan alakult a róla alkotott kép, hogyan vált a magyar irodalom korszakos alakjává. Kik mit láttak benne, észrevették-e, felfedezték-e, tudták-e, amit ma a tanárok magától értetődőként magyaráznak? Mikor ki ismerte föl, hogy ki ez az ember valójában? Fölismerhette-e benne barátja, szerkesztőtársa, újságíró, író-, költőkollégája, elvtársa, irodalmi és politikai ellenfele, nője-szerelme a zsenialitást? Hihette-e, állíthatta-e bárki találkozván vele, hogy Petőfihez, Adyhoz, sőt Villonhoz, Burnshöz, Byronhoz, Puskinhoz, Rimbaud-hoz hasonlítható nagyság ő?

Három kötetes dokumentumgyűjtemény a költőrőlgyűjtemény

A cenzúrának, a tiltásnak, az értetlen üldözésnek megvan a maga haszna is. A reklámértéke. József Attila ismertté válásához különösen nagy segítséget nyújtott a cenzurális gondolkodás. A sablonos felháborodás.

Tudjuk, hogy már gimnazista korában megjelentek versei, még csak 17 éves volt, amikor 1922 decemberében kijött a szegedi nyomdából első verseskönyve, A szépség koldusa. Az akkor már neves költő, Juhász Gyula írt hozzá előszót. Irodalmi körökben tudtak róla, de nem keltett nagy feltűnést, leginkább csak a makói – ide járt gimnáziumba – és szegedi újságok adtak hírt a kötetről. Néhány sor erejéig megemlítette a pesti Népszava, és a szintén a fővárosban szerkesztett, Kékmadár című folyóirat bírálatot közölt róla.

A Kortársak József Attiláról gondos kutatói 1922-ben és 23-ban összesen 15 megjelent írást kapartak elő, amelyik említi a költőt. A következő év első felében nem írták le a nevét, aztán 1924. július 11-én egyszerre 11 cikk jelent meg róla, a következő három napon pedig még kilenc!

Nocsak, mi történhetett? A legegyszerűbb, ha ideírjuk a 8 órai Újság című bulvárlap címét: „Az istengyalázó költő”. A cikk szerint a mottóban idézett

„és hasonló részletek miatt a királyi ügyészség sajtó útján elkövetett istengyalázás vétsége címén emelt vádat József Attila ellen”.

A tárgyalást 1924. július 10-én tartotta a budapesti büntető törvényszék Schadl-tanácsa az előző év októberében a Kékmadár hasábjain megjelent A lázadó Krisztus című vers miatt.

Még mielőtt a József Attilát hirtelen széles körben ismertté tevő per kimeneteléről szót ejtenénk, érdemes megemlíteni egy 1923-as cikket. Nem hiszem ugyanis, hogy a királyi ügyész érdeklődését fölkeltette volna az összesen 11 számot megért, legföljebb, ha háromszáz-négyszáz példányban kinyomtatott – különben nagyon is minőségi! – lapban egy 18 éves költőtől megjelenő vers, ha nem sokkal megjelenése után az akkor a kormány félhivatalos lapjaként számon tartott Kelet Népe nem írta volna azt, hogy a

„destrukció újra burjánzik. (…) Egy ifjú tintakuli a Kékmadár című folyóirat hasábjain éles támadást intéz Krisztus ellen… Az a hang, amin ír, felkavarja az ember gyomrát. (…) Az ilyen írókat, de főleg lapkiadókat el kellene tiltani a lapkiadástól – mert csak társadalmi bacilusokat terjesztenek az amúgy is fertőzött légkörben.”

Ne higgyük azt, hogy manapság nem jelenik meg ilyesmi, mindig vannak, akik azt hiszik, ők tudják, mi az abszolút igazság, akik kiszűrik azt, ami csak árt az emberiségnek, és sietnek följelenteni, amitől felkavarodik a gyomruk. S csak remélni lehet, hogy vannak olyan bátrak is, mint akkor a Népszava, amelyik ezen a július 11-én a rendőrségi rovatában tudósított a perről, és mint „tárgyi bizonyítékot” (!) leközölte a teljes verset.

Így érte el a kollegiális felbujtás nyomán buzgólkodó ügyészség, hogy az addig egy kevéssé ismert helyen háromszáz példányban kinyomtatott vers egy harmincezres lap legolvasottabb rovatában kerüljön az olvasók elé. Ők meg nyilván izgatottan elolvasták, hogy miért ítélhetnek valakit nyolc hónapnyi fogságra meg 200 ezer koronás bírság megfizetésére. Lehet, hogy a Kelet Népe Moszkitó aláírás mögé bújt szerzője igazából híressé akarta tenni a felismert tehetséget?!

Vámbéry Rusztem, József Attila védője fellebbezett, és előbb a tábla, majd a Kúria is megtárgyalta az ügyet. 1925-ben a Népszava így tudósított a végső döntésről:

FÖLMENTÉS ISTENGYALÁZÁS VÁDJA ALÓL. Egyik szépirodalmi folyóiratban József Attila, a fiatal költőnemzedék egyik ismert, tehetséges tagja, »A lázadó Krisztus» címen verset írt. A verset a budapesti ügyészség inkriminálta, és istengyalázás címen emelt vádat a költő ellen. A Schadl-tanács tárgyalta annak idején az ügyet, ahol Vámbéry Rusztem védő rámutatott arra, hogy a költeményben szó sincsen istengyalázásról, és hivatkozott a világirodalom jeleseinek verseire, amelyekben több helyen sokkal súlyosabb kifejezések vannak az istenség fogalmával kapcsolatban, és még se jutott senkinek sem eszébe, hogy vádat emeljen ellenük. A Schadl-tanács ezt a védekezést azonban nem fogadta el, és József Attilát 8 hónapi fogházra és 200.000 korona pénzbüntetésre ítélte. A tábla azután ezt a büntetést 1 hónapi fogházra szállította le. Most tárgyalta az ügyet a Kúria, amely helyt adott Vámbéry védő semmisségi panaszának, az alsó fokú bíróságok ítéletét megsemmisítette, és József Attilát fölmentette az istengyalázás vádja alól. A kúriai ítélet indokolása kimondja, hogy az istengyalázáshoz olyan cselekmény szükséges, ami közbotránkozást okoz, ez a szépirodalmi folyóiratban megjelent vers azonban nem okozott közbotrányt, és a vers címe sem istengyalázó, mert »a lázadó Krisztus« kifejezést, amely a földi igazságtalanságokat szimbolizálja, már nagyon sokan használták az irodalomban. A fölmentő ítélet természetesen jogerős.”

József Attila tehát nem került börtönbe sem ekkor, sem az összes többi ügyében, amelyről a Fővárosi Levéltár A vádlott József Attila – A költő perei című, a költő századik születésnapjára – 2005. április 11. – készült kiállítása ad alapos tájékoztatást.

Tudták például, hogy Sallai Imre és Fürst Sándor kivégzése előtt a halálbüntetés eltörléséért köröztetett röpiratot József Attila fogalmazta, és Illyés Gyula javításaival nyomtatták ki? Vagy azt, hogy a Lebukott című költemény miatt is perbe fogták, de azt állította, hogy ő csak szavalta más versét a strandon?

Tessék csak körülnézni azon az oldalon, mi pedig a sorozat egy későbbi részében egy kicsit utánanézünk a Tiszta szívvel esetének.  „Nincsen apám”-vers történetéről mindenki hallott, mégis érdemes lehet összefoglalni máig ható tanulságait. Előbb azonban még visszakanyarodunk a nagy elődhöz, Ady Endréhez. 

Kelen Károly, a bezárt Népszabadság volt szerkesztője Ki a sötétségből című sorozatának korábbi részei a Media1-en érhetők el.

Borító: Illyés Gyula és József Attila a harmincas évek közepén. Fotó: Petőfi Irodalmi Múzeum
Szóljon hozzá!

A Media1 legfrissebb hírei

Kövessen minket!

Iratkozzon fel a Media1 napi hírlevelére!