újságok

Van-e megoldás a helyi újságírás válságára?

Pénztelenséggel, politikai befolyással és cenzúrával kell megküzdeniük a közélettel foglalkozó helyi újságoknak ma Magyarországon. Egy nemrégiben megrendezett konferencián próbálkoztak kiutat keresni a válságból, ennek érdekében Németországból is érkeztek előadók Budapestre.
Share on facebook
Share on twitter
Share on tumblr
Share on linkedin
Share on whatsapp
Share on skype
Share on email

Fenntartható helyi hírek címmel rendezett konferenciát nemrégiben a Goethe Institute és az ELTE Média és Kommunikációs Tanszéke. A program keretében magyar szakértők a helyi, főleg vidéki sajtó támogatásának fontosságáról és aktuális helyzetéről beszéltek, németországi vendégelőadók pedig önfenntartó újságok működéséről tartottak előadást. Az előadás-sorozat workshoppal zárult, ahol a résztvevők közösen próbálkoztak kidolgozni egy kitalált helyi médium számára finanszírozási modellt.

A helyi lapoknál dolgozók kétharmada érzékelt problémát

Az első eladó, Hargitai Miklós, a Népszava egyik szerkesztője, egyben a legnagyobb taglétszámú újságíró-szövetség, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) elnöke előadásában arról beszélt, hogy Magyarországon nagyon nehéz talpon maradnia helyi szinten a sajtónak, ha független szeretne lenni. A MÚOSZ-elnök szerint a fideszes polgármesterek által vezetett önkormányzatok ellehetetlenítik a szerkesztőségek működését, ha azok nem egy véleményen vannak velük. Hargitai Miklós korábban dolgozott egy kisváros helyi médiumánál és a bezárt Népszabadságnál is, így volt lehetősége megtapasztalni milyen az, ha a politikai okok miatt megszüntetnek egy lapot és számos újságíró az utcára kerül.

Hargitai megemlítette a MÚOSZ anonim kérdőíves kutatását, amely arról kérdezte az aktív újságírókat, hogy munkájuk során milyen mértékben tapasztalják a cenzúra jelenlétét.

A kutatás eredményei közül Hargitai kiemelte, hogy a helyi lapok esetén az újságírók kétharmada számolt be arról, hogy tapasztal cenzúrát munkája során, amely főleg kívülről érkező, politikai hatásként jelenik meg.

Hargitai hozzátette, az októberi választások alkalmával is bebizonyosodott, milyen fontos a független helyi sajtó helyzete.

Azon települések esetében, ahol még van miből válogatni a médiapiacon, ott az önkormányzati választásokon máshogy alakultak az eredmények. Ilyen város például Szombathely és Pécs, ahol az ellenzék győzedelmeskedett.

A legfőbb gond a finanszírozás

Hargitai Miklós szerint az egyik legnagyobb problémát a helyi sajtó számára a finanszírozás jelenti. A MÚOSZ elnöke szerint ma Magyarországon a médiában egyetlen működőképes üzleti modell van, mégpedig az, hogy „legyél lojális a kormányhoz és tartsd a markodat.”

Hargitai szerint szinte minden más halálra van ítélve, ha közéleti sajtóról beszélünk. A közéleti orgánumok alternatív finanszírozásra szorulnak, amely általában közösségi jellegű finanszírozást jelent. Erről a későbbiekben Polyák Gábor, a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársa is beszélt. Polyák szerint a közösségi finanszírozás terén itthon az Átlátszó.hu és a Direkt36 profi.

Polyák szólt arról is, hogy globális probléma lett, hogy az online portálok sokszor bizonytalan lábakon állnak, még nem alakult ki egy biztos üzleti modell, mint a nyomtatott sajtónál az előfizetés, vagy a tévénél a reklám.

Mi lehet a megoldás?

Hargitai Miklós beszélt többek között azokról a törekvésekről is, amelyek a független helyi sajtó financiális problémáit hivatottak megoldani. A Media1 is beszámolt már arról, hogy a MÚOSZ a Nyomtass Te is! mozgalommal közösen egy olyan kísérletre vonatkozó felhívást tett közzé, melynek lényege, hogy a nem kormánypárti önkormányzatok a kommunikációra szánt költségeik egy kicsi, néhány százalékos részét beadhatnák egy közös alapba, amelyből azután normatív alapon lehetne támogatni helyi, független médiát.

Ezenkívül szorgalmazzák, hogy az Európai Unió változtasson az általa finanszírozott projektek esetében a kommunikációs büdzsé elköltésén, hogy az igazságosabb legyen. A beérkező európai uniós támogatásokhoz mindig tartozik kommunikációs kötelezettség, amelyet a gyakorlatban úgy szoktak végrehajtani, hogy egy kormánypárti újságban megjelentetnek egy egy oldalas hirdetést, amelyben hírül adják, hogy az EU finanszírozott egy projektet. Hargitai Miklós szerint azonban azokat az összegekből, amelyeket a kommunikációs kötelezettségekre szánnak, egy közös alapot kéne létrehozni országos szinten és azt kellene visszaosztani a közéleti sajtónak ideológiától függetlenül, azon belül is főleg szegényebb orgánumoknak. Ezt a koncepciót több európai parlamenti képviselő és bizottsági tag ismeri már, mert nem csak a MÚOSZ, hanem már a lengyelek is előhozakodtak ezzel.

A MÚOSZ elnöke beszámolt arról is, hogy nemrég részt vett egy eseményen, amelyet több nagykövet tartott és helyi újságok munkatársait látták vendégül. Az itt megjelenő újságírók is főleg a financiális problémákról panaszkodtak, amire azt reagálta több nagykövet,

hogy hiába szeretnék, nem tudják az országaik támogatni a helyi sajtót, mert azt a kormány a belügyekbe való beavatkozásnak tekinti és szankcionálni fogja.

A németek is csak úgy tekintettek a magyar médiarendszerre, amiből ki lehet vinni a tőkét

Polyák Gábor előadásában visszatekintett a múltba, mert szerinte a probléma gyökere 1989-ben keresendő, amikor is német média nagyvállalatok a rendszerváltás után megjelentek Magyarországon és lényegében kialakították a médiarendszerünket. A mai Magyarországon jelenlévő jelentős médiumokat egykoron szinte mind német vállalatok alapították. Polyák szerint viszont sajnos mára világossá vált, hogy azok a befektetők, amelyek a saját országukban magas etikai és szakmai színvonalat tartottak,

Magyarországra csak úgy tekintettek, mint egy olyan országra, ahonnan ki lehet vinni az osztalékot; szakmai befektetőkből pénzügyi befektetőkké avanzsáltak.

Így amikor Magyarországon megbicsaklott a gazdaság a 2008-as válság során , azt követően elkezdték eladni érdekeltségeiket annak, aki többet kínál érte, figyelmen kívül hagyva azt, hogy ki is a vásárló. Így került több egykoron nívós médium (például az Origo) a Nemzeti Együttműködési Rendszeréhez.

Polyák Gábor a német és a magyar médiarendszer összehasonlításáról azt mondta, „univerzumok választják el” a két országot. De az összehasonlítás azért is nagyon nehéz, hiszen Németország lakossága több mint 80 millió és csak a Spiegelből eladnak havonta legalább 800 ezret, ami több mint amennyi HVG összesen elfogy év alatt.

Létezhetnek rentábilis újságok állami pénzek és reklámok nélkül?

A meghívott előadók közül ketten Németországból érkeztek és olyan újságoknál dolgoznak, amelyek jó példaként tekinthetők, hogy hogyan is lehet teljesen függetlenül, akár reklámok nélkül üzemelni.

Először Rebecca Finke, a taz munkatársa mutatta be  a lapját, mely olyan,1978 óta létező közéleti napilap, mely nyomtatásban és online is elérhető, és közösségi finanszírozásból tartják fenn. A ’78-ban alapított lap baloldali és radikális volt a kezdetekben, de ma már mérsékeltebb hangot üt meg és inkább liberális baloldaliként definiálják magukat. Már a kezdőtőkéjét is civilek tették össze az induláshoz. Egy csapat fiatal Berlinben a lapalapítás ötlete után összeállított egy brosúrát az elképzeléseikről, majd találtak 7 ezer olyan embert, aki az ötletek láttán előfizetett az újságra egy évre előre.

Újságok a taz szerkesztőségében
Újságok a taz berlini szerkesztőségében Fotó: Szalay Dániel, Media1

1992-ben szövetkezetté alakultak át, mert nem érezték anyagilag biztonságban magukat. Szövetkezeti tagok az újságnál automatikusan az összes munkatárs, ezenfelül bárki vásárolhat részjegyet 500 euróért. Ma már 270-en dolgoznak az újságnál, 19.300 szövetkezeti tagja, több mint 60 ezer előfizetője és 18.100 önkéntes támogatója van a lapnak. Így havonta 100 ezer eurót tudnak gyűjteni, éves költségvetésük ma már 26 millió euró.

A taz szerkesztőségében a támogatók akár lekvárt és mosódiót is vásárolhatnak
A taz szerkesztőségében a támogatók akár lekvárt és mosódiót is vásárolhatnak.
Fotó: Szalay Dániel, Media1

A második bemutatkozó német orgánum egy online közéleti portál, a Krautreporter.de volt, mely abban különleges, hogy nem híreket közöl, hanem nagyobb volumenű, jelenségeket összefüggésében bemutató cikkeket. Naponta mindössze egyetlen írást közölnek.

A Krautreporter alapítása és pénzügyi szerkezete hasonló a taz-éhoz: 5 évvel ezelőtt 1,2 millió euró gyűlt össze számukra közösségi gyűjtés során, mely rekordnak számított akkoriban Németországban. Ők is szövetkezeti alapon működnek, 444 tagjuk van, viszont amiben a taz modelljével ellentétben ők egyáltalán nem tesznek elérhetővé ingyenesen tartalmakat, csak az olvashatja őket, aki a havi 5 eurós tagi előfizetést befizeti, cserébe viszont nem jelennek meg reklámok az oldalon. 10 újságíró dolgozik náluk és már 12 ezer tag előfizetésük van.

Azt fontos kiemelni, hogy az iménti újságok nem feltétlenül átlagosak, hanem valamivel kitűnnek a médiapiacon, mivel képviselni akarnak valamit. Mindkét szerkesztőségnek olyan missziójukat van, amihez már a kezdetektől fogva találtak támogatókat.

Támogatóik és olvasóik nagyon fontosak a számukra: a Krautreporter meg szokta kérdezni a tagjait, hogy miről írjanak, míg a taz alapítványa segítségével számos programot szervez jelenlegi és jövőbeli olvasóinak.

Bent Freiwald, a Krautreporter munkatársa az előadása végén megosztott 6 tippet azoknak a médiumoknak, akik hasonlóan függetlenül szeretnének működni, és ami a német :

  1. Legyen küldetés!
  2. Írásaik során fontos legyen az olvasóik perspektívája!
  3. Bizalom
  4. A pénz a harmadik fontossági helyen legyen!
  5. Legyen folyamatos a kommunikáció az olvasókkal!
  6. Használják ki az olvasóik szakértelmét írásik során!

További sajtópiaci hírek, cikkek olvashatók a Media1 Sajtó rovatában.

Borító: Unsplash

Szóljon hozzá!

Köves Slomó rabbi

Köves Slomóék is érdeklődtek a Hatoscsatorna megvásárlása iránt, de az eddigi tulajdonos az ATV-vel és több más szereplővel is tárgyalt

Paor Lilla, a Hatoscsatorna tulajdonosa és főszerkesztője a Media1-nek azt mondta, balról, jobbról és középről is vannak érdeklődőik, és ezek száma az elmúlt napokban tovább nőtt. Szavai szerint a leendő tulajdonos kilétéről egy hónapon belül döntenek, de más forrásból úgy hallottuk, hogy a kormánnyal jó kapcsolatokat ápoló Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség rabbijának környezetében úgy gondolják, övék lesz a csatorna.