Amennyire érzékelni tudom, nem volt nagy siker a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) az állami propagandamédia ellen indított, Szabad január című kampánya.
Pedig olyan szépen fogalmazták meg:
„Egy hónapos kampányunk jelmondata Deák Ferenc híres mondása: »Ha tőlem függene, a sajtótörvénynek csak egy paragrafusa volna: hazudni nem szabad.« Kampányunkban arra buzdítunk, hogy a polgárok védjék meg magukat és szeretteiket azoktól az álhíreket terjesztő propaganda médiatermékektől, amelyek ezt az alapvető elvet nem tartják be.”
Minden szó nagyon igaz, csak a Deák-idézet körül van egy kis baj.
A rendszerváltás után kapták föl a haza bölcsének ezt a szép kijelentését jobboldali körökben. Olyan jól használhatónak tűnt a liberális sajtófölény elleni harcban. „Kevesen vagyunk, de legalább betartjuk a sajtó legfontosabb törvényét!”
Én viszont kezdettől gyanúsnak találtam, mert Deák nagyon is tudta, mi a jog, és a sajtó és törvény viszonyát ennyire nem értő mondatot nem vehetett a szájára.
Ráadásul Deák igazságügy-miniszter volt a Batthyány-kormányban, szerepet játszott az áprilisi törvények – köztük a március 15-i követelésekre reflektáló – sajtószabályozás megalkotásában. Később a felülvizsgálatot irányította, és még az 1867-es változatot is az ő elvei szerint alakították ki.
Kíváncsi voltam tehát, mi a forrása az idézetnek, és nem csodálkoztam, hogy sehol sincs semmi nyoma a műveiben, senki sem tudja megnevezni, honnan is vette, hogy ilyet mondott. Egy neves filológus annyival hagyott faképnél, hogy „biztosan a parlamenti folyosón mondhatta valakinek, aki aztán lejegyezte”
Szerencsére régi mániám, hogy újságírótanoncokkal olyan szépirodalmi műveket olvastassak, amelyeknek hőse a mi szakmánk gyakorlói közül kerül ki. Így futottam át vagy huszadszor Mikszáth Kálmán Gavallérok című mulatságos kisregényét, amelyben a Csapiczky nevű dzsentri gúnyolódik az újságírókon, többek között azt adja elő, ha lettek volna már, hogyan tudósítottak volna a korabeli lapok a mohácsi vészről:
„Milyen érdekes volna, ha már akkor is jár vala a Pesti Hírlap és beszéli a dolgokat napról napra, ahogy a riporterek kiszagolták, meghallották. Egy nap ezt, más nap azt, Tomory vállalja a vezérséget, Tomory nem vállalja a vezérséget. A király haragszik. Tomory duzzog. Az Egyetértés ma meginterjúvolta Tomoryt. Az egész interjú, mint a Bud. Corr. jelenti, légből kapott koholmány. Az Egyetértés, úgy látszik, csak a Tomory egyik apródjával beszélt és a többi meg a többi.”
És most világosság gyúlt benne, mert ez istentelen dzsentri nem átallotta szájára venni a nagy Deák nevét is!
„Én minden lapból kiveszem az igazat, mert le tudom számítani, amit az újságíró hozzátett a pártállása kedvéért. Az öreg Deák azt mondta, hogy csak egy paragrafusból álljon a sajtótörvény: »hazudni nem szabad.« No iszen, megadta neki. Hát van valami a természetben, ami nem hazugság? Csal minden és mindenki. Csalnak a férfiak, csalnak az asszonyok…”
Úgy látszik, egy fiktív karakter fiktív – ráadásul Deákon ironizáló – állítását vették készpénznek a dicsőséges rendszerváltás idején az igazságért tiszta szívükből lelkesedő honfiaink!
De nincs mit szégyellenünk. Eléggé friss hír, hogy maga az Egyesült Államok elnöke kezelte tényként egy film a mexikói határon játszódó jelenetét. Donald Trump azzal próbálta indokolni a határvédő kerítés felállításának szükségességét, hogy összekötözött nőket és imaszőnyegeket találtak a két ország közötti területen. Pedig nem a CNN vagy a Fox csatorna híradásában, hanem a Sicario című filmben láthatta az ezt bizonyító felvételeket.
Kelen Károly Ki a sötétségből c. sorozatának ez már a negyedik része. A korábbi részeket ITT olvashatják.
