Kiss Dénes a Facebook-oldalán tette közzé szombaton, hogy a tanúmeghallgatások és a fellebbezés elmaradása után a marosvásárhelyi nyomozóhatóság jogerősen ejtette Parászka Boróka vádját és november 10-én megszüntette a büntetőeljárást Kiss ellen.
Az ügy előzménye, hogy Parászka Boróka fizikai agresszióval vádolta meg rádiós kollégáját egy nyilvános Facebook-bejegyzésben 2020. április 18-án.
Kiss Dénes állítása szerint a rendőrségi feljelentésben a magát áldozatként bemutató Parászka Boróka által megnevezett, mindkét beidézett tanú a nyomozó hatóságnak azt nyilatkozta: ,,nem tartózkodtak az épületben a feltételezett cselekmény idején.’’
A meggyanúsított Kiss Dénes által megnevezett, beidézett szemtanú a nyomozóhatóságnak azt nyilatkozta: ,,hallotta Parászkát visítani, káromolni a gyanúsítottat, sőt látta, hogy Parászka megragadja Kiss ruháját, rángatja, később pedig azt, hogy Kiss térdel a földön és szedi össze a papírjait.’’
A nyomozati anyagból Kiss állítása szerint az is kiderül, hogy ,,az épp élő adásban levő hírolvasó nő is hallotta a hírolvasó kabinból Parászka kiabálásait, a látómezejében volt Kiss (az üvegajtón át), kilépett a hírolvasó kabinból, látta Kisst a földön térdelni a szétszóródott papírokkal, de Parászkát nem látta a helyszínen.’’
Parászka egyik tanúja, Szász Attila szerkesztőségi vezető, aki akkor nem tartózkodott az épületben, a nyomozati anyagban kifejti, hogy az incidens után, aznap beszélt telefonon Parászkával, aki elmondta, hogy volt egy elég csúnya vitája Kissel, de semmilyen fizikai agressziót nem említett Parászka Kissel kapcsolatban. Parászka este küldött egy fotót Szásznak, amelyen az látszik, hogy az egyik felkarján egy kék folt van. Ezt másnap orvosi látlelettel támasztotta alá.
Kiss Facebook-bejegyzése szerint rögtön az incidens után Parászka találkozott két kolléganővel, és egyiknek sem említette, hogy valamiféle bántalmazás áldozata lett volna. Sőt, a belső levelezőcsoportban úgy fogalmazott, hogy csak ,,vitatkozott’’ Kissel a kabinbeosztásról.
Az ügyészségi végzés megállapítja, hogy ,,az orvosi látlelet csak azt bizonyítja, hogy a sérült személynek minimális sérülései voltak, és a kihallgatott tanúk vallomásai nem támasztják alá, hogy ezt a gyanúsított követte volna el.’’
Miután ejtették az ütés vagy más fizikai agresszió bűncselekményének a vádját, és megszüntették a büntetőeljárást Kiss Dénes gyanúsított ellen, 20 napon belül lehetett volna fellebbezéssel élni. Mivel Parászka Boróka nem fellebbezte meg az ügyészség ítéletét 20 napon belül, a főügyész elrendelte a korábbi ítélet jogerőre emelését, azaz a vád jogerős ejtését és a büntetőeljárás jogerős megszüntetését.
Kiss Dénes a Media1 által megtalált közösségi médiás bejegyzésében közölte: lejáratásért és hitelrontásért rágalmazási pert indít Parászka Boróka ellen. Szerinte ő egy nyilvános lejáratás áldozatává vált, és bár a lejáratásához vezető nyilvános Facebook-posztjában 11 nappal az incidens után, 2020. április 18-án Parászka Boróka nem írta ki a nevét, „de pontos, kommentekbeli körülírással, utalással, a baráti sajtónak privátban megnevezett személyem ellen sajtóhadjáratot indított.”
Lapunk jelenleg keresi az ügyben Parászka Borókát is, hogy kíván-e valamit hozzátenni Kiss Dénes állításaihoz.
Frissítés
Parászka Boróka a Facebook-oldalán egy bejegyzéssel reagált: közölte, hogy tartja az állításait. Így fogalmazott:
„Három évvel ezelőtt ezen az oldalon tettem közzé, hogy fizikailag bántalmazás áldozatává váltam. A bántalmazás után orvosi látleletet kértem, és feljelentést tettem.
Az ügyészség néhány hete bizonyítékok hiányában arról értesített, hogy lezárja az ügyet anélkül, hogy bírósági eljárás indult volna. (Előzőleg felhívtak, hogy vonjam vissza a panaszomat, nem tettem). Fellebezésemnek helye volt, de nem éltem vele. Elmondom, hogy miért:
1. Az elmúlt három év alatt további fenyegetések, bántalmazások értek. Volt amelyikben polgári peres eljárást indítottam – és megnyertem. Volt amelyikben hivatalból indított eljárást az ügyészség, ez jelenleg is tart. Hosszú napokat töltöttem kihallgatói szobákban, kilométeres vallomásokat tettem, tárgyalótermekben ültem. És mindez idő alatt: nem éltem, nem voltam a családommal, nem dolgoztam, nem pihentem. Elég volt.
2. Körülöttem sok más hasonló ügyet néztem végig: az ügyészség a lehető legritkább esetben jár el. Olyanokban sem, amelyek nagy médiavisszhang és figyelem mellett zajlanak. Ebben a fent nevezett ügyben kötelesek lettek volna például a helyszínen, a jelenlétemben terepszemlét tartani. Ha ez megtörténik, akkor kiderült volna, miért a balkezem sérült meg: balkezes vagyok, balkézzel próbáltam kinyitni az ajtót hogy a bántalmazóm elől menedéket találjak. Ezt, az ajtót nyitó kezemet fogta le a bántalmazóm, hogy ne tudjak ajtót nyitni, elmenekülni, ettől a balkezemtől fogva szorított a falnak. És ezért kékült be a felkarom. Én menekültem előre, és ő jött utánam, a helyszíni szemlén ez is kiderülhetett volna, csak oda kellett volna jönni, és az érvényes jogszabályok szerint modellezni a bántalmazás körülményeit. Erre az egy tényre: a sérüléseim jellegére nem kérdezett rá az ügyészség, nem vizsgálták a helyszínen, hol, milyen körülmények, tárgyi környezet között sérültem meg. A látleletet készítő első orvoson kívül soha senki nem volt kiváncsi, hol és hogy sérültem meg Ha erre nem figyelnek fel, vajon milyen alaposságot várhatok el? Semmilyent.
3. Végezetül: újságírók százait verik halálra, gyilkolják meg nem évente, hanem hónapról hónapra. Ma, most is, amíg ezt írom, újságírók fognak meghalni. Ilyen körülmények között az, hogy falhoz szorítanak, a kezemet roncsolják – az nem számít jelentős dolognak. Része a mindennapjainknak. Nem jó, nem elfogadható, de nem abban a korban élünk, amikor ezen meg kellene lepődni. Együtt kell élni ezzel az élménnyel, és azzal is, hogy tényleges segítség nincs, vagy nagyon ritkán van.
Támadómat az illetékes fórumokon jelentettem, állításaimat továbbra is tartom. Ő tudja, hogy bántalmazott – bármit is állít. Én is tudom, hogy kicsoda és mit tett. Ez nekem elég. Örömmel nyugtáztam, hogy mióta nyilvánosságra hoztam ezt az esetet, támadóm kerül, óvatos, s bár hosszú éveken át zaklatott, az ügy kirobbanása után visszavonult. Remélem, hogy ez így is marad.”
Frissítés 2.
Parászka Boróka a fentiekhez hasonló választ küldte lapunknak:
„Nem kívánok Facebook posztokra reagálni, különösen nem kollégáim Facebook posztjaira. 2020-ban bántalmazás áldozatává váltam. A bántalmazási ügyemre jogi úton kerestem és vártam orvoslatot. Ezért az elszenvedett sérüléseimről látleletet kértem, a látlelettel ügyészségi panaszt tettem. Az ügyészség nem indítványozott vádemelést, mert nem találta bizonyíthatónak a meglévő bizonyítékok alapján hogy ki az elkövető. Én ezt a döntést elfogadtam, nem éltem fellebbezési jogommal. Több okból: azóta több eljárás és polgári per is indult különböző bántalmazási ügyeim miatt. Egy polgári pert megnyertem, egy még folyamatban van. Ezek a perek lelkileg is, fizikailag is megterhelőek. Nagycsaládos nő vagyok. Nem engedhetem meg magamnak ezt a túlterheltséget. Úgy döntöttem: együtt élek ennek a bántalmazási ügynek az emlékével, anélkül, hogy további jogsegélyt kérnék. Sem személyes vitákban, sem lejáratási kampányokban nem vettem részt eddig sem, és ezután sem fogok. Hasonló esetekben vagy a jogállam, a joghatóságok segítenek, vagy senki.”
Frissítés 3.
Később még Kiss Dénes ezt közölte:
„Tisztelt kételkedők, dühös ikonosok. Értem és elfogadom érzéseteket. Csak annyit szeretnék láttatni veletek, hogy ha Parászka megfellebbezte volna az ügyészségi végzést 20 napon belül, akkor a bíróságra kerülhetett volna az ügy, ahol ki lehetett volna eszközölni az utólagos rekonstrukciót, helyszínelést neki is, de nekem is. Mivel szándékosan nem fellebbezett, ez az ügy jogerősen le lett zárva, és az igazság eme kapuja bebetonozva. Ő tett azért, hogy ne lehessen helyszínelés, reprodukció. Erről tudjatok…”
További hírek érhetők el a Media1.hu oldalon. Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy semmiképp se maradjon le a legújabb tartalmainkról! Megtalálhat minket és követhet minket Facebookon is.
