Táncsics kiszabadítása

Kelen Károly: Legkiválóbb rémhírterjesztőink (1. rész)

A bezárt Népszabadság szerkesztője sorozatot készít a szavaikért elítélt alkotókról. Ez az első darab.
Share on facebook
Share on twitter
Share on tumblr
Share on linkedin
Share on whatsapp
Share on skype
Share on email

„A cenzúra a legnagyobb bűn.”
(Táncsics Mihály)

Most, hogy a veszélyhelyzet állítólag megköveteli a szólásszabadságot fenyegető bekezdés elhelyezését az új törvényben, érdemes felidézni néhány olyan esetet, amikor máig tisztelt alkotó látta belülről a börtönt, mert a kor azóta elfeledett hatalmasai szerint nem megfelelő nézeteket terjesztett.

A március 15-i, Mit kíván a magyar nemzet? kezdetű röplapon a nevezetes tizenkét pont közül az első: „Kívánjuk a’ sajtó szabadságát, a censura eltörlését”. Legnagyobb idoljaink, 1848 forradalmárai azt gondolták, hogy a polgári társadalom alapja a szabad szólás. Ha nincs akadálya, hogy megvitassuk az ügyeinket, akkor nem lehet semmi baj a független Magyarországgal. A többi ebből következik majd. Így hát délután a hajóhídon felmentek Budára, és kihozták börtönéből Táncsics Mihályt. Az eddigieket mindenki tudja, azt már talán kevesebben, hogy miért is ítélték el az írót.

Táncsics Mihály - Barabás Miklós litográfiája
Táncsics Mihály – Barabás Miklós litográfiája / Wikipedia

A cenzúrának már II. József kora óta megvolt a hármas szabálya. Az idősebb olvasók még emlékeznek Aczél György „három T”-jére: „Támogatott”, „Tűrt”, „Tiltott”. Nem sokban különbözött az osztrák változat: Admittitur, Toleratur, Permittitur”.

  • Admittitur: a mű kifogástalan, kinyomtatható
  • Toleratur: kiadható, de az utánnyomás tilos
  • Permittitur: belföldi nyomdában a kézirat ki nem adható

Más rendszer szerint osztályozták a külföldről behozott kiadványokat. (Ne feledjük, Pesten és Budán a XIX. század nagyobb részében többen olvastak németül vagy franciául, mint magyarul.)

  • Transeat: szabadon árusítható, de hirdetni és kirakatba tenni tilos
  • Erga schedam: csak megbízható személyek kezébe adható
  • Damnatur: csak a rendőrség adhatja megbízható személyek kezébe
  • Nec erga schedam: szigorúan tilos kiadni

Táncsics 1844-ben Lipcsében nyomatta ki magyarul a „Sajtószabadságról nézetei egy Rabnak” című könyvét. A szerző neve nem szerepelt rajta, és a még nagyobb biztonság kedvéért azt írták rá, hogy Párizsban jelent meg. Az 1846-os második kiadást Hamburgban nyomatták, ezen meg Londont jelölték meg a kiadás helyéül.

Sajtószabadságról nézetei egy Rabnak
Sajtószabadságról nézetei egy Rabnak

Ilyesmivel azonban az osztrák és magyar hatóságokat nem lehetett megtéveszteni. Azt meg nem engedhették meg, hogy ezek a mondatok magyar olvasó szeme elé kerüljenek:

„Beszédet az Isten csak embernek adott, s nem azért, hogy némák maradjunk, vagy csak azt beszéljük, amit a kormány jónak tart? (…) A cenzúra a legnagyobb bűn. Nincs tett, amely mind a természettel, mind a keresztény vallással oly homlokegyenest ellenkeznék, mint a cenzúra, nincs bűn, mely vele nagyságra mérkőzhetnék.”

Ha meg mégis megtörtént, hogy a könyv magyar földön is olvasható lett, büntetlen nem maradhatott a szerző.

Most képzeljék el, ha a felhatalmazási törvény megszavazása után, majd Táncsics ezen szavait olvassa valaki:

„Felségedről egész tisztelettel fog a szabad sajtó szólani, de fejet hajtani sohasem fog, mert ő még a törvényeken is felül áll, holott Felséged a törvényeknek alája van vetve. Hogy Felségednek több joga volna a természettől, mint a polgártársaság akármelyik tagjának, ezt a szabad sajtó halálig tagadja.”

Gyorsan becsukni a könyvet, nemhogy közre adni! Hát nem akadályozza ez a védekezést, amit a háború megkövetel?! Mert, ahogy hallottuk, Magyarország háborúban áll. Az, hogy háborút csak emberek ellen lehet folytatni, nem szokta zavarni a katonai terminológiát szentként tisztelő embert. Másrészt pontosan tudja ő, hogy azt a háborút nem a vírus ellen folytatja. A szabad sajtó például nagyon is elsöprendő ellenség.

Amint Táncsics Mihály hazatért, hiába próbált elrejtőzni, lefogták, és 1847-ben sajtóvétség címén elítélték. Hát ezért kellett őt azon az esős napon kiszabadítani, és ezért érdemelte meg, hogy  este a Nemzeti Színházban tombolva üdvözöljék.

Holnap majd arról lesz szó, milyen naiv is volt Jókai, aki azt hitte, hogy ékesszólásával meghatja majd a bírót, és megússza a börtönt. Pedig csak azt érte el, hogy a büntetését felemelték.

Kelen Károly, a bezárt Népszabadság volt szerkesztője Ki a sötétségből című sorozatának eddigi részei a Media1-en érhetők el.

Borító: Táncsics kiszabadítása március 15-én, Szemlér József rajza 1868-ból

NKM Energia, vállalkozása energiája

Az energia a vállalkozások és vállalatok fejlődéséhez és mindennapi működéséhez elengedhetetlen, legyen szó áramról vagy gázról. Az NKM Energia Zrt. Magyarország legnagyobb, végfelhasználókat ellátó energetikai társasága, amely éves szinten mintegy 62 TWh földgázt és villamos energiát értékesít ügyfelei részére. Ezzel a Társaság a teljes hazai energiafelhasználás 45%-át is meghaladó mértékben látja el partnereit mind az üzleti ügyfelek, mind a lakosság körében, Magyarország teljes területén. (x)

Tovább a részletekért »

Szóljon hozzá!

Ez is érdekelheti