Puskin

Kelen Károly: Egyedül az egész világ ellen

Puskin és Babits jutott eszébe a bezárt Népszabadság szerkesztőjének a Népszava eladásáról.
Share on facebook
Share on twitter
Share on tumblr
Share on linkedin

„Nem eladó ugyan az ihlet,
De a kézirat eladó.”
(A. Sz. Puskin: A könyvárus beszélgetése a költővel,
Eörsi István fordítása)

 

Ha vannak olyanok, akik két vagy három írásomat is elolvasták a Ki a sötétségből! sorozatban, tudják, hogy mindig idézettel kezdem. Gondolhatják, hogy egy-egy híres szerző tekintélyével akarok hitelességet szerezni, pedig még azt sem szeretem, ha örök igazságként kezeljük akár a legnagyobbak állításait is.

Most azonban szeretném, ha az olvasó tudná, újságírói működésem vezérelve, amit Puskintól idéztem. Nagyon megragadott, amikor először találkoztam vele: „Nem eladó ugyan az ihlet, / De a kézirat eladó.”

A profi nem tehet másként, állást-pénzt kér-fogad el a művéért. Pénzbeli ellenszolgáltatásért feladatot teljesít, megrendelésnek tesz eleget, meghatározott témának néz utána. Elégedett, ha oldalát fizetett reklám megjelentetésére méltónak találják.

Tudom, nehéz elképzelni, elhinni, elfogadni, de mindebből egyáltalán nem következik, hogy kiszolgálja azt, akitől a pénz származik. Még az sem, hogy figyelembe veszi az „érdekeit”. Úgy tekinti, hogy nem lehet más a laptulajdonos érdeke, mint az igazság feltárása és megjelentetése.

Az alku világos: a szerző legjobb tudása, lelkiismerete, tisztessége szerint létrehozza a művet, amiért a nyilvánosságra hozó kifizeti a megállapodás szerinti árat.

Érdemes a XIX. század első felében született Puskin-verset gondosan végigolvasni. Idegépelem azt a részt, amelyik értelmezi a mottómat:

„A könyvárus:
Tehát szerelemtől gyötörve, / Unva fecsegéseket, / Inkább lemondott ihletett / Költészetéről jó előre. / Elhagyva a múzsákat, e / Világ zaját, csélcsap divatját, / Mi kell hát érte?

A költő:
A szabadság.

A könyvárus:
Pompás. De hallgasson ide: / Ez a szatócskor, ez a vaskor / Olyan, ha nincs pénze, akkor / Nincs benne szabadsága se. / A dicsőség annyit se számít, / Mint dalnok rongyán cifra folt. / Aranyat gyűjtsön mindhalálig. / Az arany minden szomjat olt. / Tudom, hogy mi a kifogása. / Ismerem önöket, urak: / A mű szívüknek addig drága, / Míg képzeletük nem lohad, / Míg forralja a munka lángja; / De ha kihűl, egy perc alatt / Befagy a mű is, nem hevíthet. / Egyszerűre fordul a szó: / Nem eladó ugyan az ihlet, / De a kézirat eladó.”

Amiről meg eszembe jutott: a 142 éve alapított Népszava új tulajdonoshoz került. Senki sem tudja igazán, mit akar vele kezdeni, aki pénzt adott érte. Talán Leisztinger Tamás maga sem. Legalábbis általánosságokon kívül nem nyilatkozott róla.

Márpedig nincs más nyomtatott napilap ma Magyarországon, amelynek újságíróitól tárgyilagos tudósítás, szuverén elemzés és szakmai hozzáállás volna várható. Ha ennek feltételei meglesznek, mindegy, hogy hívják a tulajdonost.

Amikor engem is érintett – tehát a Népszabadság tulajdonosváltásai során –, akkor sem érdekelt, hogy ki a tulajdonos. Puskin két sorával tartottam magamban és másokban a lelket. Most is csak azt mondhatom: amíg az újságíró azzal foglalkozhat, amit szakmai tudása kijelöl számára, amíg azt írhatja, amit gondol, kötelessége megtenni, amit tisztessége enged a lapért, amelynél alkalmazásban áll.

És nem kell rögtön az orosz költőhöz fordulnia. Babits Mihály 1930-ban írta a Nyugatban azt, amiből meg a címet vettem:

„Az irodalmi baloldal, az igazi, azokból rekrutálódik, akik nem engedelmes girouette-jei a szeleknek, hanem

szabad madarak ellenséges viharok közt; pártjuk az igazság, osztályuk a nép;
s ezenkívül egyedül vannak, egyedül az egész világ ellen.”

(Girouett: francia kifejezés, magyarul: köpönyegforgató, szélkakas.)

Kelen Károly, a bezárt Népszabadság újságírójának a Media1-en közölt, Ki a sötétségből című cikksorozatának további részeit ide kattintva olvashatják.

Szóljon hozzá!

Ez is érdekelheti

Gárdony, Velencei-tó

Ezért hal le a Velencei-tónál és sokszor a Balatonnál a mobilinternet hétvégente

A most még a T-csoporthoz tartozó, vállalati ügyfeleket kiszolgáló leányvállalata, a T-Systems írásba adta, hogy nem tud mit kezdeni vele, hogy hétvégente sokszor 0 közelébe zuhan a mobilinternet sebessége a turisztikailag kiemelten fontos Velencei-tó egyes területein. A cégnél időnként a főnökséget okolják, és azzal próbálják vigasztalni az érintetteket, hogy a Balatonnál is gondok vannak a hálózat alultervezettsége miatt.