Íme a letiltott Petőfi-vers Latinovits Zoltántól, ha már egyszer a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen nem mondhatták el

Elővettük Latinovits Zoltán előadásában azt a Petőfi-verset, amit a Közszolgálati Egyetem tábornoka nem engedett elszavalni egy fiatalnak, csak ha elhagy belőle egy részt.
Share on facebook
Share on twitter
Share on tumblr
Share on linkedin

Épp ma írtuk meg, hogy a Magyar Távirati Iroda illetékes Aczél-elvtársa a 3 T betűből (tilt, tűr, támogat) álló billentyűzetén, megszokott gyakorlatát követve ismét a TILT! gombot nyomta be, így a Március 15. a magyar sajtószabadság napja című, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) által kiadott közleményt nem volt hajlandó közzétenni. Még magunkhoz sem tértünk a döbbenetből, máris újabb hasonló esetről érkezett hír, de ezúttal nem is a média világából.

Tulajdonképpen egy néhány nappal ezelőtti cikkünk illusztrációját is idetehetnénk, mely Petőfi Sándort kokárdával a szájában, elnémítva ábrázolta.

Ugyanis hiába tanultatták meg Petőfi Sándor Magyar vagyok című versének öt versszakát egy nyolcadikos fiúval, akit a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kara arra kért fel, hogy szavaljon a március 14-i rendezvényen. A vers végül azért nem hangzott el tőle, mert a felkérés után, utólag arra kérték őt, illetve szüleit, hogy az egyik versszakot hagyja el. Az erről elsőként író Index szerint a hazaszeretetről szóló vers utolsó szakaszával állítólag az volt a gond, hogy a vége felé némiképp borúsabb hangot üt meg a költő a többi részhez képest, bár az nem világos, hogy mielőtt felkérték volna a srácot a szavalatra, ez akkor miért nem tűnt fel a közszolgaképző egyetemnek.

A diák anyukájának egy ezredes telefonált, hogy ne mondja el a fia az adott részt. Arra hivatkozott, hogy egy tábornok kérését tolmácsolja, hogy hagyja el az adott szakaszt, amiben egyébként ez állt:

„Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,
Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!
Itt minálunk nem is hajnallik még,
Holott máshol már a nap úgy ragyog.
De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szűlőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!”

Állítólag egyébként ezek után az ezredes egy másik verset ajánlott a fiatalnak, de ő ezen kiakadt, sírni kezdett, hogy hiába tanulta meg az eredeti, cenzúrázni kívánt verset. Végül a gyerek, illetve szülei lemondták a szereplést, még úgyis, hogy az egyetem még akár abba is belement volna, ha nem memorizálja az új vers szövegét, csak felolvassa.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyébként az ügy kapcsán azt közölte az Index újságírójának, hogy a honvédtisztképzés hagyományait népszerűsítették volna, „ezért döntöttek úgy, hogy Petőfi Sándortól olyan verset mondjon el a diák, amely sokkal inkább illeszkedik a tiszti tradíciókhoz. A választás A honvéd című versre esett, aminek felolvasását azonban a diák nem vállalta”.

Ha a fiataltól nem is hallhatjuk egyelőre a verset, Latinovits Zoltántól a YouTube-on nem volt nehéz fellelni, az érintett versszakasszal együtt persze.

Kiemelt kép: Petőfi Sándor. Montázs: Ladányi András, Media1

Szóljon hozzá!

Ez is érdekelheti