Épp ma írtuk meg, hogy a Magyar Távirati Iroda illetékes Aczél-elvtársa a 3 T betűből (tilt, tűr, támogat) álló billentyűzetén, megszokott gyakorlatát követve ismét a TILT! gombot nyomta be, így a Március 15. a magyar sajtószabadság napja című, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) által kiadott közleményt nem volt hajlandó közzétenni. Még magunkhoz sem tértünk a döbbenetből, máris újabb hasonló esetről érkezett hír, de ezúttal nem is a média világából.
Tulajdonképpen egy néhány nappal ezelőtti cikkünk illusztrációját is idetehetnénk, mely Petőfi Sándort kokárdával a szájában, elnémítva ábrázolta.
Ugyanis hiába tanultatták meg Petőfi Sándor Magyar vagyok című versének öt versszakát egy nyolcadikos fiúval, akit a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kara arra kért fel, hogy szavaljon a március 14-i rendezvényen. A vers végül azért nem hangzott el tőle, mert a felkérés után, utólag arra kérték őt, illetve szüleit, hogy az egyik versszakot hagyja el. Az erről elsőként író Index szerint a hazaszeretetről szóló vers utolsó szakaszával állítólag az volt a gond, hogy a vége felé némiképp borúsabb hangot üt meg a költő a többi részhez képest, bár az nem világos, hogy mielőtt felkérték volna a srácot a szavalatra, ez akkor miért nem tűnt fel a közszolgaképző egyetemnek.
A diák anyukájának egy ezredes telefonált, hogy ne mondja el a fia az adott részt. Arra hivatkozott, hogy egy tábornok kérését tolmácsolja, hogy hagyja el az adott szakaszt, amiben egyébként ez állt:
„Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,
Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!
Itt minálunk nem is hajnallik még,
Holott máshol már a nap úgy ragyog.
De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szűlőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!”
Állítólag egyébként ezek után az ezredes egy másik verset ajánlott a fiatalnak, de ő ezen kiakadt, sírni kezdett, hogy hiába tanulta meg az eredeti, cenzúrázni kívánt verset. Végül a gyerek, illetve szülei lemondták a szereplést, még úgyis, hogy az egyetem még akár abba is belement volna, ha nem memorizálja az új vers szövegét, csak felolvassa.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyébként az ügy kapcsán azt közölte az Index újságírójának, hogy a honvédtisztképzés hagyományait népszerűsítették volna, „ezért döntöttek úgy, hogy Petőfi Sándortól olyan verset mondjon el a diák, amely sokkal inkább illeszkedik a tiszti tradíciókhoz. A választás A honvéd című versre esett, aminek felolvasását azonban a diák nem vállalta”.
Ha a fiataltól nem is hallhatjuk egyelőre a verset, Latinovits Zoltántól a YouTube-on nem volt nehéz fellelni, az érintett versszakasszal együtt persze.
