Hankiss Elemér nyilatkozik egy tévéstábnak. Fotó: a 2015-ban elhunyt Széchenyi-díjas magyar szociológus, filozófus, értékkutató, irodalomtörténész Facebook oldala

Hankiss álma végleg oda?

Miurnusz arról, miképp lehetséges, hogy a digitálissá tett emberi tudás még nehezebben hozzáférhető, míg a hatalomnak nagyon is kézre áll...
Share on facebook
Share on twitter
Share on tumblr
Share on linkedin

„Bízunk abban, hogy senki az emberi tudás e gyönyörű eredményét nem kívánja nemzete lelkének megrontására felhasználni.”
/ Vass József /

Aktuális kérdés, hogy a médiumok segítségével – amelyek végrehajtják az ember és ember közötti közvetítést – hol tarthatna ma az emberiség? Mert a már húsz éve is ismert technológiák segítségével a világ minden embere dolgozhatna, és lakhatna valahol, és ehetne eleget, anélkül, hogy a bolygónkat végleg tönkretennénk.

Z. Karvalics László egy korai, most negyedszázados tanulmányában mutatott rá, hogyan vált az információs társadalom felépítésére irányuló terv minden modern nemzetállam kormányának divatos kellékévé. Ezek a programok és projektek arról szóltak, miként lehet minden emberi (nemzeti) tudást digitalizálni, bárki számára hozzáférhetővé tenni, mondhatni; demokratizálni. A legfejlettebb nemzetek tervezgették, miképp lesz a döntéshozatal gyors és méltányos (e-demokrácia) és a kormányzás a polgárok által ellenőrzött, hatékony és olcsó (e-government).

Aztán ezek a tervek átalakultak, és az eladás segítése, a vevő elérése, a piac pörgetése került előtérbe. Példa erre a Digital Britain 2009-ből, amely azt is szabályozza, hogy a 2020-ban eladandó személyautóknak baleset esetén hogyan és kit kell riasztaniuk, természetesen maguktól. De az Egyesült Királyság választási rendszere változatlan! Változatlan!

Voltak saját, magyar nemzeti álmok is. Emlékeim szerint vagy háromszázan voltunk a Club Tihany légkondicionált teniszpályáján az Internet Hungary konferencián és még a múlt században, amikor Hankiss Elemér egy honlap-térkép zegzugainak részletességeire is kitérve hosszú előadásában felvázolta, miképp kellene kinézzen egy demokratikus magyar nemzeti tudásbázis, amit adott esetben bárki önépítő tanulással, akár egyedül is bejárhat, s megtanulhat használni, kreatívan termőre fordítani.

E célra hivatkozva azóta sok száz milliárdot költött a magyar állam. Gondoljunk csak arra a diósgyőri csarnokra, ahol a Nagy Nemzeti Digitális Archívum helyén hosszú időn át csupán egy motor nélküli tank ácsorgott.

Mindebből végül az lett, hogy amennyiben nem zárom ki a különböző tolakodó alkalmazásokat az okostelefonomból, és gyanútlanul végigsétálok a Váci utcán, akkor kapok egy sms-t, miszerint az általam oly kedvelt 501-es, de fekete és ezüstgombos farmerből akciós ajánlat van abban a az üzletben, amerre tartok, a 32-36-osból is, mert persze azt is tudják, hogy ez a méretem… És akkor ez csak a bársonyos változat, mert ma nem azért, és nem úgy ellenőrzik a mozgásomat, mint a Kínai Nagy Testvér az ujgúrokat, ahol minden késnek külön kódja van. Ezt még nem az én magyar államom csinálja! De már megengedi!

Közben – és erről már számtalan híradás született – a belügyminiszter éppen építi a térfigyelő kamerák és az okos traffipaxok képraktározó, arcfelismerő, rendszámkövető országos rendszerét – mindannyiunk boldogulására, meg hogy elbirtokolja a teljes emberi tudás helyett a konkrét emberekről – az életünkről szóló – tudást. Kinek is?

Közben a „közszolgálati média”- valójában az újra államivá tett főadók kimenő teljesítménye és üzenete egy évtized alatt a közjó szempontjából már értelmezhetetlenné vált. Pedig a kezdet még normálisnak tűnt. Idézzük fel Vass József helyettes miniszterelnök szavait 1925. december 1-ről, mikor is útjára bocsátotta az első magyar rádióadás üzenetvivő hullámait:

„Nem ijedezünk, és nem félünk. Nem állítunk légi rendőrt a gondolatok messzi vándorai elé, mert bízunk abban, hogy senki az emberi tudás e gyönyörű eredményét nem kívánja nemzete lelkének megrontására felhasználni.”

Ó, dicső idők!

Miurnusz sorozatát hamarosan folytatjuk.

Kiemelt kép: Hankiss Elemér nyilatkozik egy tévéstábnak. Fotó: a 2015-ban elhunyt Széchenyi-díjas magyar szociológus, filozófus, értékkutató, irodalomtörténész, Hankiss Elemér Facebook oldala

Szóljon hozzá!

Ez is érdekelheti

Kiemelt kép: Ján Kuciak szlovák oknyomozó újságíró és menyasszonya, Martina Kušnírona meggyilkolása után még hónapokkal is gyertyákkal emlékeznek Pozsonyban. Fotó: Szalay Dániel, Media1 (a mobiltelefonos felvétel 2018.12.30-án készült)

Kuciak-gyilkosság: Tovább duzzad a botrány

A szlovák hatóságok nagy erőkkel nyomoznak azon rendőrségi és igazságügyi alkalmazottak ellen, akik információkkal segítették Marián Kočner nagyvállalkozót, akit azzal vádolnak, ő adott megbízást Ján Kuciak oknyomozó újságíró megölésére. Ám a besúgók segítségével eddig rendre kisiklott a nyomozók keze közül.

A Media1 legfrissebb hírei

Kövessen minket!

Iratkozzon fel a Media1 napi hírlevelére!