írógép

Médiumokról

„Az utóbbi húsz évben a világ (a történelem) nem csak hogy visszafordult, de belső működési zavarokat produkált. A zavarok okai, vagy a zavarok létrehozási eszközei között kiemelkedő szerepe van a médiumoknak”. Miurnusz sorozatának első, bevezető része.
Share on facebook
Share on twitter
Share on tumblr
Share on linkedin
Share on whatsapp
Share on skype
Share on email

Nyelvészkedni, arabusul beszélni nem szeretnék; – nem tudok arabusul.

Hanem, hogy mi a média, mit és hogyan tesznek azzá, vagy miképp rabolják el a lényegét, azt nemzeti sorskérdésnek, pontosabban az emberiség alapgondjának gondolom. A média, pontosabban a médiumok nyilvánvalóan közvetítenek valamit, s amiért, és ahogy ezt megteszik az emberek között, azzal társadalmi viszonyokat, hatalmat, alávetést, irányítást, informálást, akaratképzést, oktatást, új ismereteket, ellenőrzést, avagy éppenséggel az igazságtól való elzárást valósíthatják meg.

Amikor az ember a porított vízzel kevert cinóbert szájából kifújva a barlang falán körberajzolta szétterpesztett ujjú kézfejét, már akkor üzenetet készített. Nem volt nála fegyver. És új állomás volt a hieroglifa, a betűírás, a fotó, a nyomtatás, a fonográf a rádió, a tv, az internet és az lesz az 5G, amiben mindez már együtt van. S benne lesz a festészet, a szobrászat, a film és a zene is. Meg a táj- és épület építészet, a gátak, hidak, gépek és autók, meg a diafilm – de ezekről később. Sajnos a fegyverek sem fognak kiesni a képből.

Ha csak az alkotások szellemi jogi szabályozására (védelmére) tekintünk, akkor is nyilvánvaló, hogy mindig az erősek uralták a vonatkozó médiaszabályozásokat. A valamikori védelmi időszak az alkotó halálától számított 30 évről kúszott fel 70 fölé, s a legnagyobb gyártó nemzetek belső jogát rendre magáévá tette, lekövette, alkalmazta végül a világ. A rádió és a tv állami monopóliumként terjedt el szinte az egész világon. Az internet tényleges urai először az önszabályozást preferálták, de a bitek forgalmának ellenőrzése szükségképp gyorsan a állam(ok) titkos eszköze lett, majd ezekből a titokvilágból kitörve a nagy hálózatok a kezükbe került információs meta-hatalommal bírva manapság erősen diktálnak a kormányzatoknak.

Az internet szabályozásában már nem a nemzetállamok, vagy szövetségeik a meghatározók, ma azt látjuk, hogy a technológia fejlesztésében és alkalmazásában az államok és nemzeti kultúrák felett és helyett is kicsi és ellenőrizetlen tulajdonosi csoportok kezében van a döntés.

Amikor átmenetileg úgy tűnt, hogy a demokratikus jogállam, a szociális piacgazdaság és a környezeti állapotok megvédése összeállt valamiféle modellé, Francis Fukuyama már a történelem végéről beszélt, hiszen az emberiség megtalálta és többségivé tette a túlélését jelentő társadalmi formát, amelyet már csak általánosabbá és hatékonyabbá kell tenni.

Persze már ebben a modellben sem beszélhettünk az egyes ember információs egyenlőségéről, szabadságáról. Ráadásul az utóbbi húsz évben a világ (a történelem) nem csak hogy visszafordult, de e modell legnagyobb egységeiben (USA, EU) is megrendült, belső működési zavarokat produkált. A zavarok okai, vagy a zavarok létrehozási eszközei között kiemelkedő szerepe van a médiumoknak.

Mindennek okait keresve ebben a most kezdődő cikksorozatban vizsgálódásunkat a nyilvánosságra, a tájékozódás és a tájékoztatás szabadságára, a társadalmi csoportok és a társadalmak közötti párbeszéd lehetőségére, mai gyakorlatára, a tudásátadásra, és a demokratikus hozzáférésre szeretnénk irányítani. Egyszerű tiszta paraszti ésszel. Lassan, lépésenként, nyugodtan.

Ugyanis az, amit a magyar nyelv tiszta paraszti észnek nevez, talán mindent tud a médiumokról. Talán mindent, mert a lényeget biztosan; minden médium ember és ember viszonyáról szól, a történtek és a folyamatok mögött mindig emberi akarat áll, persze mindig az első kérdés; ez az akarat mennyiben esik egybe a többség érdekeivel? /Miurnusz sorozatát hamarosan folytatjuk. /

Borítókép: J. Henning Buchholz, freeimages

Szóljon hozzá!