írógép

Médiumokról

„Az utóbbi húsz évben a világ (a történelem) nem csak hogy visszafordult, de belső működési zavarokat produkált. A zavarok okai, vagy a zavarok létrehozási eszközei között kiemelkedő szerepe van a médiumoknak”. Miurnusz sorozatának első, bevezető része.
Share on facebook
Share on twitter
Share on tumblr
Share on linkedin

Nyelvészkedni, arabusul beszélni nem szeretnék; – nem tudok arabusul.

Hanem, hogy mi a média, mit és hogyan tesznek azzá, vagy miképp rabolják el a lényegét, azt nemzeti sorskérdésnek, pontosabban az emberiség alapgondjának gondolom. A média, pontosabban a médiumok nyilvánvalóan közvetítenek valamit, s amiért, és ahogy ezt megteszik az emberek között, azzal társadalmi viszonyokat, hatalmat, alávetést, irányítást, informálást, akaratképzést, oktatást, új ismereteket, ellenőrzést, avagy éppenséggel az igazságtól való elzárást valósíthatják meg.

Amikor az ember a porított vízzel kevert cinóbert szájából kifújva a barlang falán körberajzolta szétterpesztett ujjú kézfejét, már akkor üzenetet készített. Nem volt nála fegyver. És új állomás volt a hieroglifa, a betűírás, a fotó, a nyomtatás, a fonográf a rádió, a tv, az internet és az lesz az 5G, amiben mindez már együtt van. S benne lesz a festészet, a szobrászat, a film és a zene is. Meg a táj- és épület építészet, a gátak, hidak, gépek és autók, meg a diafilm – de ezekről később. Sajnos a fegyverek sem fognak kiesni a képből.

Ha csak az alkotások szellemi jogi szabályozására (védelmére) tekintünk, akkor is nyilvánvaló, hogy mindig az erősek uralták a vonatkozó médiaszabályozásokat. A valamikori védelmi időszak az alkotó halálától számított 30 évről kúszott fel 70 fölé, s a legnagyobb gyártó nemzetek belső jogát rendre magáévá tette, lekövette, alkalmazta végül a világ. A rádió és a tv állami monopóliumként terjedt el szinte az egész világon. Az internet tényleges urai először az önszabályozást preferálták, de a bitek forgalmának ellenőrzése szükségképp gyorsan a állam(ok) titkos eszköze lett, majd ezekből a titokvilágból kitörve a nagy hálózatok a kezükbe került információs meta-hatalommal bírva manapság erősen diktálnak a kormányzatoknak.

Az internet szabályozásában már nem a nemzetállamok, vagy szövetségeik a meghatározók, ma azt látjuk, hogy a technológia fejlesztésében és alkalmazásában az államok és nemzeti kultúrák felett és helyett is kicsi és ellenőrizetlen tulajdonosi csoportok kezében van a döntés.

Amikor átmenetileg úgy tűnt, hogy a demokratikus jogállam, a szociális piacgazdaság és a környezeti állapotok megvédése összeállt valamiféle modellé, Francis Fukuyama már a történelem végéről beszélt, hiszen az emberiség megtalálta és többségivé tette a túlélését jelentő társadalmi formát, amelyet már csak általánosabbá és hatékonyabbá kell tenni.

Persze már ebben a modellben sem beszélhettünk az egyes ember információs egyenlőségéről, szabadságáról. Ráadásul az utóbbi húsz évben a világ (a történelem) nem csak hogy visszafordult, de e modell legnagyobb egységeiben (USA, EU) is megrendült, belső működési zavarokat produkált. A zavarok okai, vagy a zavarok létrehozási eszközei között kiemelkedő szerepe van a médiumoknak.

Mindennek okait keresve ebben a most kezdődő cikksorozatban vizsgálódásunkat a nyilvánosságra, a tájékozódás és a tájékoztatás szabadságára, a társadalmi csoportok és a társadalmak közötti párbeszéd lehetőségére, mai gyakorlatára, a tudásátadásra, és a demokratikus hozzáférésre szeretnénk irányítani. Egyszerű tiszta paraszti ésszel. Lassan, lépésenként, nyugodtan.

Ugyanis az, amit a magyar nyelv tiszta paraszti észnek nevez, talán mindent tud a médiumokról. Talán mindent, mert a lényeget biztosan; minden médium ember és ember viszonyáról szól, a történtek és a folyamatok mögött mindig emberi akarat áll, persze mindig az első kérdés; ez az akarat mennyiben esik egybe a többség érdekeivel? /Miurnusz sorozatát hamarosan folytatjuk. /

Borítókép: J. Henning Buchholz, freeimages

Szóljon hozzá!

Ez is érdekelheti