A 86 éves korában elhunyt Silvio Berlusconi még egészen fiatalon, 1973-ban lépett be először a média világába egy kis kábeltelevíziós társaság, a TeleMilano létrehozásával, amely a Milánó melletti Segrate lakóparkjait szolgálta ki.
Két további kábelcsatorna megvásárlása után Berlusconi 1977-ben áthelyezte az állomást Milánó központjába, és megkezdte a sugárzást az éterben is. Lényegében ez volt az első olasz magántelevíziós csatorna, amely később Canale 5 néven az első nemzeti magántévévé fejlődött. Médiacégeinek pénzügyi hátterét már ekkor is ingatlanvállalkozásai fedezték.
Kábeltévéből országos csatorna
1978-ban megalapította első médiacsoportját, a híres Fininvestet, amely hamarosan a helyi tévéállomások országos hálózatává bővült. Mindenhol hasonló műsorokkal rendelkeztek, és gyakorlatilag egy országos tévéadást sugároztak. Ezt azonban meg kellett szüntetniük, mivel a hatóságok szerint megsértették az olasz közszolgálati műsorszolgáltató, a RAI törvényi monopóliumát. Néhány évig Berlusconi csatornái ezért még korlátozásokkal működtek, például nem adhattak hír- és politikai műsorokat.
1980-ban Berlusconi ezért megalapította Olaszország első privát nemzeti hálózatát, amihez 1982-ben megvásárolta az Italia 1 nevű társaságot a Rusconi családtól, majd a Rete 4-et is. A három csatornát üzemeltető vállalat neve RTI lett. (I-vel a végén, tehát nem keverendő össze az RTL-lel!)
Berlusconi ekkor már kilépett a külföldi médiapiacra is, 1989-től nemzetközi testvérhálózatban működtek a spanyol Telecinco, a francia La Cinq és a német Tele 5 tévékkel. Utóbbiakat 1992-től már a La Cinquième és a DSF váltotta fel.
Belépő a politikai arénába
Berlusconi a tévébirodalmával ekkor már jelentősen befolyásolta az olasz politikát is. 1990-ben ugyanis az akkori távközlési miniszterről, Oscar Mammiról elnevezett Mammì-törvény a teljes jogú nemzeti tévécsatornák státuszába emelte őket, a hírműsorokban pedig nem is titkoltan támogatták Bettino Craxi miniszterelnököt.
1995-ben Berlusconi részvényeinek egy részét eladta ugyan a német Kisrch Group médiacsoportnak, de érdeklődése nem lankadt a média iránt. Ekkor már saját filmforgalmazója, lapkiadója és reklámcége is volt (Videotime, Publitalia, Elettronica Industriale), és a Fininvest utódjával, a Mediaset holdinggal a milánói értéktőzsdére is bekerült, vagyona alapján pedig már az egész kontinens leggazdagabb 50 embere között tartották számon.
A kétezres évek elején a Mediasettel Olaszországban elsőként beindították a digitális sugárzást, a társaság elindította saját tv-shop csatornáját (Mediashopping) és kábelcsatornájuk Mediaset Premium néven feltöltő kártyás fizetéssel kínált olyan prémium tartalmakat mint például az olasz futballbajnokság, a Serie A közvetítése.
Gladiátorként az újságírókkal szemben
Miután 1994-től megkezdte politikai karrierjét is, Berlusconi folyamatosan az újságírók céltáblájába került. Képviselőként még aránylag jól viselte a sajtó kérdéseit, és előszeretettel ült be a tévéstúdiókba is. 2003-ban viszont már szinte a teljes olasz sajtó fellázadt ellene. Az egyre nagyobb kormányzati nyomás miatt június 11-én sztrájkba lépett az írott média döntő része, így például a Corriere della Sera, a La Stampa, az Il Messaggero, vagy a La Repubblica is hiányzott aznap az újságárusok standjairól.
Szintén emlékezetes akció volt, amikor 2009 szeptemberében az Olasz Újságíró Szövetség szervezett több százezres tüntetést Rómában a sajtószabadság védelmében, miután Berlusconi több olyan lapot és újságírót is beperelt, akik nyilvánosságra hozták magánéleti botrányait. De komoly tiltakozáshullámot indított később az is, amikor a Berlusconi-kormány kiterjesztette az olasz lehallgatási törvényt az újságírókra is.
Berlusconit azzal is vádolták, hogy olykor személyesen járt közbe azért, hogy a neki nem tetsző főszerkesztőket elmozdítsák kisebb és nagyobb lapok éléről. 2011-ben a római ügyészség vizsgálatot is indított, mert állítólag hivatali hatalmával visszaélve megpróbált nyomást gyakorolni a RAI állami televízióra annak érdekében, hogy az hallgattassa el egyik, a kormánnyal szemben kritikus műsorát.
Silvio Berlusconi volt olasz miniszterelnök ma, hétfőn reggel 9:30-kor, 86 éves korában, a milánói San Raffaele kórházban halt meg. Silvio Berlusconi volt a második világháború utáni Olaszország leghosszabb ideig hivatalban lévő miniszterelnöke, összesen három alkalommal, négy cikluson át volt kormányfő.
További hírek érhetők el a Media1-en.