Némi magasztossággal visszatekintve a sorsom alakulására azt bizton állíthatom, hogy a benzingőz lappangó módon mindig megjelent vagy ott volt az életemben. Az eredendő rajongás okán az autószerelő pálya tehát alapvetésként határozhatta volna meg a jövőmet, azonban a sors fintora, hogy ugyanaz a benzingőz iránti szeretet, ami villáskulcsot a kezembe adta, nem sokkal később ki is veszi, hogy aztán sok évvel utána tollat adjon helyette.
Ha jól emlékszem minden a nappali szőnyegén kezdődött. Az minták közötti autótologatás egészen az autószerelő szakma megszerzéséig vezetett, de mire kinőhettem volna az inaskorból az olajallergia miatt újra kellett gombolnom a kabátot, amit a gondoskodó szocialista éra tulajdonképpen megtett helyettem azzal, hogy más munkakörbe helyezett. Néhány autóalkatrész-beszerzői év után átkerültem a pult túl oldalára és egészen addig, amíg a rendszerváltás fel nem őrölte az Óbuda TSZ kereskedelemmel foglalkozó melléküzemágát, egy gumiabroncs-szaküzletet vezettem.
Ezután olyan hat év alatt leírt vargabetű következett, amikor a benzingőz látótávolságon kívül került. A mai eszemmel erre a jónéhány évre némileg elfecsérelt, de ugyanakkor tanulságos időszakként emlékszem vissza. Némi képzavarral élve egy irányított véletlennek köszönhetően ismét beszippanthattam a benzingőzt, de ez már egészen más halmazállapot volt – az Autó-Motorhoz kerültem hirdetésszervezőnek. Feküdt a feladat és gyorsan meg is találtam benne a számításomat. Bár még nem tudtam, de ma már mondhatom, én akkor az Autó-Motornál valahova megérkeztem.
Az értékesítői munka mellett PR szakon diplomát szereztem és esetenként, majd később rendszeresen tematikus anyagok megírására is lehetőséget kaptam. A médiapiaci változások folytonosan átrendezték az elszámolási és kiadói viszonyokat, ennek okán közel tíz év után úgy döntöttem elhagyom az autós szaklapok legnagyobb klasszikusát. Az F1 Racing Magazinnál kezdtem el dolgozni, ahol az adoptált lap piaci bevezetésében, ügyvitelében, ügyfélkezelésében, vállaltam részt. Forma-1-ben eltöltött néhány év után terepen is kipróbáltam magam, a 4×4 Magazinhoz igazoltam, ahol pestiesen szólva az „illetékes elvtárs” státuszával bírtam, mert szinte minden hozzám tartozott, majd a lappal együtt eladtak engem is. Ekkor 2014-et írunk, amikor nemcsak az autós lappiac, hanem a print kiadványok fölött is már ott voltak a csúnya fekete felhők.
Új kabát, új gombok
Noha a nyomtatott média csak egy bizonyos szegmensében voltam otthon, de ott is érzékelni lehetett, hogy a hirdetési szokások szépen lassan megváltoznak. Az autóscégek korábbi cipőt a cipőboltból elve egyre kevésbé számított evidens csatornának, a szürkezónák elérésére más lapokat és utakat is kerestek. Szóval nagyon agilisnak, jó kapcsolati hálóval és nem utolsó sorban szerencsésnek is kellett lenni ahhoz, hogy abból a bizonyos tortából leszelhessen egy szeletet az ember.
És persze azt sem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy emellett nagyon komolyan megjelent az online és a televízió is, a közösségi média egyre nagyobb térnyeréséről nem is beszélve. Itt most következhetne egy nagyon tételes analitika a médiamixekről, no meg az is, hogy mi a személyes véleményem ezekről. Mindenesetre attól még ma is kiver a víz, ha valaki, egy döntéshozó teljes eufóriába kerül a közösségi média jegyzett like-jaitól és ez alapján ítél meg bármilyen orgánumot vagy projektet.
„Step by step”
A terepjáró magazintól főszerkesztőként köszöntem el és ott eltöltött közel tíz év után újabb útkeresés következett. A pályán akartam maradni, de a korábbi évek tapasztalatiból tanulva abban biztos voltam, hogy sokkal nagyobb merítés szeretnék, ami nemcsak az autós szegmensre épít. Ennek fényében jelent meg a férfivonal a látóteremben, ami egyébként nem teljesen spontán ötlet volt, mert már korábban is foglalkoztatott egy ilyen médium létrehozásának gondolata.
Elég volt egy hevenyészett piaci vizsgálat ahhoz, hogy igazolást nyerjen az, a női magazinok mennyiségéhez képest a férfiak sehol sincsenek. Engedve az idők szavának, haladva a korral másodmagammal átléptünk az online világba és megszületett a MiFérfiak.hu. A terület és a téma iránya tehát kifejezetten jó gondolatnak ígérkezett a felületválasztás viszont egyáltalán nem.
Három év után egy hirtelen jött ötlettől vezérelve és a szállodákban történő terjesztési lehetőség gondolkoztatott el minket azon, hogy visszatérünk a kaptafához és nyomtatott világban keressük tovább a MiFérfiak kiteljesülését. 2017-ben félév agyalás után megszületett az első lapszám Nagy Ervinnel a címlapon. Ez olyan pozitív visszhangot kapott, hogy nem volt kétséges a folytatás. A hotelszobákban történő megjelenés kisebb példányszám mellett hosszú jelenlétet és nagy olvasottságot hozott, hiszen a szobák kihasználtsága okán az egyes számoknak nagy volt a forgási sebességük, így rengeteg emberhez jutottunk el.
i.e.
Anélkül, hogy egyszer is kimondtuk volna, a magazin alapfilozófiája az lett, hogy: „másként, mint mások”. Nem akartuk feltalálni kanálban a mélyedést, egyszerűen csak jó tartalmakat akartunk készíteni és olyanokat, amik valamilyen okból kikoptak a hasonló lapokból, mindezt a saját magunk stílusával fűszerezve, amit egy extravagáns megjelenésbe csomagoltunk.
A MiFérfiak Magazin nem a megszokott méretű ezért kifejezetten figyelemfelkeltő. A direkt terjesztése és a „business life” stílusa egy alternatív irányt képvisel, ami megkülönböztet minket a versenytársaktól. Ez is közrejátszhatott abban, hogy egy olyan piaci helyzetben szereztünk támogatókat, amikor a printkiadványok iránti hirdetői érdeklődés még inkább beszűkült, nyomtatott sajtó piaca jelentősen sorvad, amit alátámaszt az is, hogy legelismertebb férfimagazinok is kiléptek a piacról – legalábbis a magyarról.
Az első megjelenésünk mérföldkő volt, mert ekkor rajzolódott ki az az irány, aminek a mentén ma is haladunk.
2018-ban három 2019-től pedig már négy lapszámunk jelent meg és ez utóbbival be is álltunk a negyedéves terminusra. A terjesztési pontjaink is bővültek az 1100 szállodai szoba mellé becsatlakoztak más hotelek és a korábbi Costa Coffee hálózatban is ott voltunk kávéházi példányként, ahogy az OMV kutakon is, amik mellé további alternatív pontok is társultak. Az ingyenesen terjesztett példányaink 21. századi palackpostaként működtek, néha olyan elképesztő utakat jártak be és olyan helyekről vagy személyektől kaptunk visszajelzéseket, amire vagy akikre álmunkban sem gondoltunk volna.
Értelem és érzelem
A nyomtatott magazinok piacának mára külön lélektana lett, ami nem más, mint valahol az értelem és az érzelem harca. Alig tudnék olyan embert említeni, aki ne úgy venné kezébe a magazinunkat, hogy ne simogatná meg a címlapot vagy ne szippantson bele a nyomda illatába. Kétségtelenül belénk vannak kódolva ezek a mozdulatok. Minden érzékszervre hatni kell, ezért fontos az optikai varázs, mert így mindig lesz egyfajta jóértelemben vett kényszer, hogy valaki fölvegye vagy utánanyúljon és belelapozzon. Tehát a külső megfog, a belső megtart, ahogy állítja a mondás. Ha ez a kettő megvan, akkor pedig kiteljesedhet a kikapcsolódás, amihez le kell ülni, mert egy programmá válik, ugyanúgy, mint a könyvolvasás.
A papírminőség kiválasztása és a legmagasabb szintű dombornyomásos nyomdatechnológia alkalmazásának köszönhetően már a kézhezvétel első pillanatában mindenki pontosan érezheti, hogy minőséget tart a kezében. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a minőségi magazinok előállítása drága, és egyre drágább lesz, ami egészen biztosan tovább szelektálja majd a piacot. A talpon maradás zálogát és a jövőt nemcsak a költségek korrekciója fogja megoldani, hanem az a plusz, amit tartalmi oldalról értékel az olvasó és kap a hirdetői oldal. A mi filozófiánk a hirdetésekhez társított hozzáadott érték jelenti, cikk vagy egyéb tartalom formájában, ami viszont sohasem válik és válhat reklámcikké. Egy igényes, elegáns és tartalmas kiadvány sokáig tovább élhet kommunikációs felületként, amit az ügyfél használhat, kihasználhat. A MiFérfiak Magazin már csak a negyedéves megjelenése okán is egy kortalan lap, ennek köszönhetően – kis túlzással – bármikor aktuális, bármelyik száma.
Noha évek óta kongatják a vészharangot abban egészen biztos vagyok, hogy még nagyon sokáig itt lesz velünk nyomtatott sajtó, és benne a magazinok, mert minden híresztelés ellenére sokan vannak olyanok, akik még olvasnak újságokat. Jó hír, hogy a print újkori reneszánszát éli. Persze statisztikai alapon lehet arról beszélni, hogy a világ merre halad, de azt gondolom, hogy minden platformnak – legyen az rádió, televízió vagy online – megvan a fogyasztási kultúrája és annak módja. Egy magazint sosem fognak „csak úgy” sebtében elolvasni, hanem annak mindig lesz valamilyen „szeánsza” – ha lehet így mondani. Ráadásul a mi magazinunk terjedelménél fogva is átmenet az újság és a könyv között, szóval ehhez mindenképpen neki kell ülni.
Természetesen vannak jövőt latolgató gondolataink, amiben nem kétséges a print iránti elkötelezettségünk. Ennek gyümölcse lett a ma már a MiFérfiakkal együtt megjelenő MiNők Magazin is, ami a „Mi brandunk” alapjául szolgál. Ez utóbbi a fejlődésünk egy következő lépcsőfoka. Fiatal magazinként jó az ismertségünk és elismertségünk. Többek között ennek is köszönhető, hogy 2020-ban úgy döntöttünk kilépünk a nagy lappiacra is és értékesítésben is elérhetővé válunk. Ma már szinte az összes kiemelt benzinkúton és Inmedio, Relay üzletben megvásárolhatók vagyunk, de a második vonal sem sorvadt el ott a remittenda kezd új életet.
Two in One
A covid helyzet ugyan lazult, azonban az őt leváltó háborús krízis miatt fellépő gazdasági hatásokra, nekünk is reflektálnunk kellett. Ezért került sor a két lap összeolvadására, amire csak átmeneti lépésként tekintünk. Éppen ezért a fúzió nem befolyásolja a két lap identitását, a címlap emancipált lesz, de apró optikai gegek megjelennek majd, amiből az olvasó érzékeli fogja, hogy éppen melyik „szobában is van”. A „business life” stílus, ami a tartalom gerincét adja továbbá a magazinunk cikkeire jellemző személyes hangvétel olyan átjárhatóságot tesz lehetővé, a két magazin között, ami úgy teszi láthatatlanná ezt az összeolvadást, hogy eközben egymás erősítő hatása lesz, mindehhez természetesen kibővült terjedelem is párosul, változatlan eladási ár mellett.
Az idei első lapszámunk is már ennek szellemében készült, íródott, ami szerintem – bár mindig ezt mondom – az egyik legjobb számunk lett. Balogh Levente került a címlapra, akin mostanság igencsak nagy a fókusz. Számtalan beszélgetés készült vele az elmúlt időszakban, nekünk sem ez lesz az első találkozásunk.
Az ember azt gondolná, hogy annyi helyen kérdezik, hogy már nincsen új a nap alatt vele kapcsolatban, de mindenkit megnyugtatok van – főleg, hogyha a terveiről beszél. Egy másik interjút is kiemelnék, Zakariás Fruzsina a női vonal nagy beszélgetése, aki az Audi nemrégen kinevezett márkaigazgatója és eszméletlen színes egyéniség. Persze ez csak két kedvcsináló, de ezek mellett még számos elképesztő életutat is megismerhet bárki, aki kézbeveszi és elolvassa a lapunkat.
Barna András, a MiFérfiak Magazin társalapító-főszerkesztője
(x)
