A fizetéstechnológiai cég szerdai közleménye szerint világszerte 2,2 milliárd látássérült ember él, akiknek mostanáig nem volt eszközük arra, hogy megállapítsák, milyen kártyát tartanak a kezükben – ráadásul egyre több kártyát bocsátanak ki dombornyomott adatok nélkül. Így értékes és „tapintható” információtól esnek el azok a fogyasztók, akik egyébként ez alapján különböztetik meg a fizetési kártyáikat a többitől.
Az új Touch Card oldalán bevágások segítik a fogyasztókat a tájékozódásban. Eszerint a hitelkártyák kerek bevágással, a betéti kártyák széles, négyzet alakú bevágással, az előre fizetett kártyák pedig háromszög alakú bevágással rendelkeznek. A szabványt úgy tervezték, hogy az a POS-terminálokon és ATM-ekben is működjön.
A bevágások abban segítik a fogyasztókat, hogy azonosítsák a kártyákat és elősegítsék a tájolást, amikor lehúzzák, hozzáérintik vagy beteszik a terminálba.
A koncepciót az Egyesült Királyságban a Királyi Nemzeti Vakok Intézete (RNIB) és az Egyesült Államokban a VISIONS/Services for the Blind and Visually Impaired (Vakok és Gyengénlátók Szervezete) ellenőrizte és hagyta jóvá. A kártyát a mobil jogosítványokat és biometrikus fizetési kártyákat fejlesztő IDEMIA közreműködésével tervezték.
„A Touch Card nagyobb biztonságérzetet, inkluzivitást és függetlenséget nyújt a világ 2,2 milliárd látássérült emberének. A látássérülteknek nehézséget jelent a kártyák beazonosítása. Ez a tapintható megoldás viszont lehetővé teszi, hogy a fogyasztók könnyen felismerjék és jól használják őket”
– mondta Raja Rajamannar, a MasterCard marketing- és kommunikációs igazgatója.
Ez azért is hasznos lehet, mert a látássérültek kevesebb, mint 10 százaléka ismeri a Braille-írást. Sokan ugyanis már felnőttként, egészségügyi komplikációk, például cukorbetegség következtében veszítik el látásukat, a Braille-írást pedig többnyire azok tanulják meg könnyebben, akik látássérüléssel születtek. A Touch Card bármelyik fizetési kártya esetében alkalmazható, ha a kártyagyártó beszerzi a bevágási formákhoz szükséges szerszámokat.
