„Azt már minden ember tudja, hogy a sajtó
a hatodik nagyhatalom Európában.
És ennek a hatodik nagyhatalomnak
igen jó volna a dolga, ha még egy hetedik európai
nagyhatalom is nem volna: a cenzúra.
Az összes európai Pentarchia* valamennyi
háborújában nem pusztított el annyi halandó
embert ágyú, kard és gyútűs puska,
mint amennyi halandó elmeszülöttét
leölte a hatodik nagyhatalomnak
a hetedik nagyhatalom veres plajbásza:
ő lévén természetesen az erősebb.”
(Jókai Mór: A sajtó és a cenzúra Magyarországon)
*Pentarchia: az öt európai nagyhatalom, Anglia, Ausztria, Franciaország, Oroszország és Poroszország.
A forradalom hiába törölte el a cenzúrát 1848-ban, még erősebben tért vissza utána, és nem lehetett menekülni előle. Történt például, hogy 1863-ban Zichy Nándor gróf még idő előtt és radikálisabban állt elő a későbbi, deáki követelésekkel. A Pesti Naplóhoz vitte a cikket, de a szerkesztő Kemény Zsigmond óvatos volt, azt ajánlotta, vigye a konkurenciához, Jókai Mór nemrég indult A Hon című lapjához.
„Az én kezembe tehát úgy került Zichy Nándornak a nagy nevezetességű politikai értekezése, hogy Kemény Zsigó megérezte rajta a börtönszagot” – írja visszaemlékezésében Jókai. Meg ezt is: „ No, ha egy gróf Zichy Nándornak volt bátorsága ezeket megírni, hát nekem lesz bátorságom ezeket kinyomatni.”
Azért arra gondja volt, hogy a végkövetkeztetéseket tartalmazó utolsó két oldalt törölte a kéziratból. Az „Alapkérdéseink” című vitairat még így is ekképpen fejeződött be: „Látunk hatalmas államokat, viruló polgárosodást, alkotmányosan biztosított joggyakorlat nélkül; de alkotmányt nemzet és haza nélkül nem képzelhetünk. A leigázott nemzetek isteneit Rómába vitték, azok polgárait a római polgárok jogaival megadományozták; de azért még sem lettek azok rómaiakká. Gróf Zichy Nándor.”
Na, ez a gróf utoljára jelent meg a neve előtt. Már másnap megjelent a porkoláb A Hon szerkesztőségében, aztán a grófi háznál. Jókait három, Zichyt hat hónapra ítélték, és megfosztották őket nemességüktől. Egyikük sem törődött ez utóbbival. Jókai már 1848. március 16-án i-re cserélte az y-t a nevében, Zichy pedig vagyonát nem vesztette el, és még tetszett is neki, hogy Deák Ferenc ezt a nevet illesztette rá: „a leggazdagabb magyar paraszt”.
A négy évvel későbbi kiegyezés fényében nem is nagyon érthető, miért csípte a szemét a hatalomnak például ez: „Minden állam, úgy a mienk is egység és függetlenség nélkül fenn nem állhat. Ezeket a pragmatica sanctióból eredő tettleges kapcsolat mellett csak a personális unió és törvényeink által biztosított alkotmányos önkormányzat tarthatja fenn részünkre (…) Minket az örökös tartományok törvényhozása és kormánya soha ki nem elégíthet.”
Talán azt utálták, hogy a III. Károly által a Habsburg-ház női trónöröklése céljából meghozott Pragmatica Sanctióra hivatkozott. Ennek manapság szinte elfeledett, a magyar alkotmányosság fennmaradását szavatoló III. törvénycikkére nagyon is emlékeztek még akkor:
„Ő legszentségesebb császári és királyi felsége az ország s az ahhoz kapcsolt részek összes hű karainak s rendjeinek minden, úgy hitlevélbe foglalt, mint bármely más jogait, szabadságait, kiváltságait s mentességeit, és előjogait, az alkotott törvényeket s helybenhagyott szokásokat (a jelen országgyűlés 1. és 2. törvénycikkelyének megfelelően, melyek az 1715-ik évi 1., 2. és 3. törvénycikkelyek s az ott foglalt esküforma értelmében veendők) kegyelmesen megerősíti s meg fogja tartani.
1. § Hasonlóképen utódai is, Magyarország s az ahhoz kapcsolt részek törvényesen megkoronázandó királyai, az ország s ahhoz kapcsolt részek karait és rendjeit ugyanazon kiváltságokban s az említett mentességekben és törvényekben sértetlenül megtartandják.
2. § Melyeket ezenkívül Ő legszentségesebb felsége az övéi részéről, bármely rendűek, rangúak s állapotúak legyenek is, meg fog tartatni.”
Azt ígértem, hogy a jeles bebörtönzötteket fogom csak emlegetni, mert a cenzorok-végrehajtók személye úgysem mond semmit. Most mégis ideírom, hogy gróf Pálffy Móricnak hívták azt, aki a büntetést kérte a szerzőre és a szerkesztőre. Ki hallotta már a nevét?
Zichy elfogadta az ítéletet, és végül csak három hónapot ült le a hatból, Jókai azonban fellebbezett. Ő maga nem írja le, mi történt, annál inkább Mikszáth Kálmán a „Jókai Mór élete és kora” című fergeteges remekműben:
„Jókai megjelent a katonai törvényszék előtt, mely egy ezredesből, egy őrnagyból, egy századosból, egy főhadnagyból, alhadnagyból, őrmesterből, káplárból, egy frajterből és közbakákból állott s egy szép német beszéddel védelmezte magát és a Zichy-cikket. Ekkor tartott életében először német beszédet.
Nagy volt a meglepetése, mikor az auditor kihirdette az egyhangúlag hozott ítéletet: »Ezer forint bírság, egy évi tömlöc nehéz vasban.«
– De hisz a helytartó csak három hónapi fogságot kért reánk kiméretni? – méltatlankodott Jókai.
– Das Übrige ist für die schöne Verteidigung (A többi a szép védbeszédért van) – felelte az auditor-major nevetve.
Mondhatjuk, nem szép Mikszáthtól, hogy tréfálkozik az eseten, de ő már ismerte Jókai leírását a börtönnapjairól: a vasaktól eltekintettek, írni is tudott a börtönben, a kaszárnyaparancsnok maga hozott szerszámokat, hogy kifaraghassa felesége, Laborfalvy Róza mellképét. Sőt kijárhatott vacsorázni a Svábhegyre, ahol a Jókai-villában a szépséges színésznő búslakodott (volna) utána, és együtt költhették el vacsorájukat. Egy hónap múlva már el is engedték a további büntetést. Más kérdés, hogy A Hon ettől kezdve már sosem nyerte vissza a Jókai hiánya miatt elvesztett előfizetőit, és csak Zichy Nándor nagylelkű támogatása miatt tudott fennmaradni egy ideig.
Ha újra bírják indítani a koronavírus elleni védekezés miatt jelenleg szünetelő bírósági tárgyalásokat, a manapság rémhírterjesztésért elítélendők nem számíthatnak majd ilyen kedvezményekre. De addig is haladjunk tovább. Holnap vezessen bennünket maga Jókai, aki ha már áldozata lett a cenzúrának, meg is írta honi történetét.
Kelen Károly, a bezárt Népszabadság volt szerkesztője Ki a sötétségből című sorozatának további részei a Media1-en érhetők el.
