Czuczor Gergely

Kelen Károly: Pap, tudós, forradalmár, halálraítélt

A bezárt Népszabadság szerkesztője a szavaiért elítélt Táncsics Mihály, Jókai Mór és Kossuth Lajos után most a szabadságharctól fellelkesedett pap és nagy nyelvész, Czuczor Gergely esetét meséli el.
Share on facebook
Share on twitter
Share on tumblr
Share on linkedin
Share on whatsapp
Share on skype
Share on email

„Ne fogjon senki könnyelműen
A húrok pengetésihez!”
(Petőfi Sándor: A XIX. század költői)

Mondhatnánk, hogy Petőfi intését nem fogadta meg mai történetünk főszereplője. Tudós egyházi személy létére könnyelműen beleártotta magát a politikába, és forradalmi versének kiadása hajszál híján az életébe került. De aki kötelezőként megtanulta az iskolában a teljes verset, tudja jól, hogy fordítva áll a dolog. Petőfi éppenséggel az igazság kimondására buzdítja pályatársait, mert

„Ujabb időkben isten ilyen / Lángoszlopoknak rendelé / A költőket”.

Ha már Petőfi. Nem tudhatjuk, hogyan alakul a sorsa, ha túléli a segesvári csatát, de sok jóra nem számíthatott volna. Jókaitól úgy tudjuk, a világosi fegyverletétel után a sajátján kívül 31 író neve került föl a halálra ítélendők listájára. Végül nem végeztek ki senkit, de rövidebb-hosszabb ideig börtönben volt Czuczor Gergely, Degré Alajos, Dobsa Lajos, Madách Imre, Nádaskay Lajos, Pálffy Albert, Török János, Vahot Imre. A bujkálók, köztük Bajza József, Bulyovszky Gyula, Jókai Mór, Kemény Zsigmond, Sükei Károly és Vörösmarty Mihály egy ideig nem jelentethettek meg semmit, legalábbis a saját nevük alatt nem.

Fura, de Petőfi kiadója, Emich Gusztáv megpróbálkozott a hátrahagyott Petőfi-költemények megjelentetésével. Eleinte úgy látszott, hogy ha elég engedményt tesz, legalább részben kiadhatja a szabadságharc költőjének verseit. A cenzor munkájáról Lévay József költőnek Arany Jánoshoz írott 1850. augusztus végi leveléből tudhatunk:

„Petőfi verseit lassan nyomják. Nem lesz az készen még ez évben sem. Szörnyen megherélve látand világot. Némely dalból több strófa, némelyből több sor hagyatott ki. A forradalmiak pedig mind. (…) Tudsz-e már Petőfiről valamit?”

Hoppá, kedves olvasó, figyeli az utolsó mondatot? A költő már egy éve halott, de barátai még remélik, hogy hátha mégsem.

A nyomda becsülettel elkészítette a könyvet. Az Országos Széchényi Könyvtár őriz egyet a kinyomtatott körülbelül kétezerből – Petőfi ujabb költeményei. 1847–1849. Pest, 1851. –, amelybe Szász Károly neves matematikus, költő, Shakespeare-fordító akadémikus és püspök ezt írta bele:

„a rendőri megsemmisítésből megmentett (talán egyetlen) példány.” Vagyis a cenzúra előbb megcsonkíttatta, majd végül elkobozta a kinyomtatott könyveket.

Petőfi sosem került elő, sokaknak sikerült külföldre menekülniük, mások búvóhelyen várták ki, amíg az osztrákok bosszúvágya valamennyire lecsillapodik. Czuczor Gergely viszont nem szökött el a felelősségre vonás elől.

Mint tudjuk, a Magyar Tudós Társaság elsősorban a magyar nyelv istápolása céljából jött létre, az Akadémia tehát mindig is fontos feladatának tartotta a nyelvtudósok munkájának segítését. A tagok 1844. decemberi ülésükön határozták el a magyar nagyszótár létrehozását. Ezután Széchenyi István személyesen kereste föl a pannonhalmi főapátot, engedje meg a bencés pap Czuczor Gergelynek, hogy Pestre költözzék, és Fogarasi Jánossal nekiláthasson a hatalmas munka elvégzésének. Ott érte, ott lelkesítette föl a forradalom.

A tudós pap verseket is írt, a Kossuth Hírlapja című újságban jelent meg tőle 1848. december 21-én a Riadó:

„Sikolt a harczi síp: riadj magyar, riadj!
Csatára hí hazád, kifent aczélt ragadj.
Villáma fesse a szabadság hajnalát,
S füröszsze vérbe a zsarnokfaj bíborát.
Él még a magyarok nagy istene,
Jaj annak, ki feltámad ellene. (…)

Vitézek, örhadak, fogjunk bucsúkezet,
Iszonytató legyen s döntő ez ütközet,
Hös áldomás gyanánt ereszszünk drága vért,
Végső piros cseppig hadd folyjon a honért.
Él még a magyarok nagy istene,
Jaj annak, ki feltámad ellene,
Az isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valónk, s azok legyünk.”

Néhány nappal később a forradalmi kormány Debrecenbe menekült, Czuczor azonban Pesten maradt. Már januárban elfogták az osztrákok, és Windischgrätz elé vezették, aki halálra akarta ítélni a vers miatt. Végül hat évet szabtak ki rá, mégpedig úgy, hogy a szótárkészítést a börtönben is folytathassa.

A Budai Várat felszabadító honvédsereg kiszabadította, ám a szabadságharc bukása után Czuczor önként jelentkezett a büntetés folytatására. Haynau kezébe került, aki megint a halálos ítéletet fontolgatta. Végül az Újépületből – amelynek udvarán Batthyány Lajost kivégezték – Bécsbe, majd Kufsteinbe vitték. Amikor enyhültek az idők, az Akadémia kegyelmet eszközölt ki neki, 1851 második felében Pestre mehetett, a Magyar Nemzeti Múzeum közelében lévő lakásában szabadon dolgozhatott A magyar nyelv szótárán, amely mára elavult, de hozzá hasonlatos nagy, tudományos mű azóta sem készült idehaza.

Czuczor nem élte meg a teljes könyv kiadását, 1866-ban halt meg, a hatodik, utolsó kötet pedig 1874-ben jelent meg. Jegyezzük meg, az angol nyelv a Czuczorékéhez mérhető egynyelvű szótárának, az Oxford English Dictionary-nek az első kiadása 1884-ben hagyta el a nyomdát!

A nagy mű: Czuczor Gergely és Fogarasi János hatkötetes értelmező szótára

Az, hogy a forradalmi költészet nem nyerte el az egyeduralkodó buzgó kiszolgálóinak tetszését, nem meglepő. De Jókai szerint

„üsse fel az olvasó bármely lapját az újtestamentomi Szentírásnak, s én találok paragrafust az osztrák sajtótörvényben, melynek alapján azért a lapért az illető evangélistát perbe lehet idézni. Nem is volt ritkaság a sajtóper. A Pesti Napló maga 18 vagy 28 ily pert kapott. Miért nem tudni biztosan, hogy hányat? Mert az ismét a kellemetes eljárások közé tartozott: a megkezdett sajtópereket soha be nem végezni, hogy a beperelt szerkesztő szüntelen a félelem tüskéin aludja álmait.”

Ismerős? A szerkesztőt és szerzőt félelemben kell tartani. Legjobb az olyan törvény, amit veszélyhelyzet tesz indokolttá, és annyira homályos, amennyire csak lehet, hogy bármire rá lehessen húzni. Nem?

Legközelebb már a XX. századba lépünk. Meglátjuk, mivel jár, ha egy ifjú újságíró egy kis sétát tesz Nagyváradon.

Kelen Károly, a bezárt Népszabadság volt szerkesztője Ki a sötétségből című sorozatának korábbi részei a Media1-en érhetők el.

Borító: Czuczor Gergely portréja (1878). Fotó: Wikipedia

Szóljon hozzá!