újságos, újságok, magazinok

Sajtókamara – akkor gromek?

Miurnusz arról, hogy minden gromek, mert a sajtókamarával kész lehet a „mű”... avagy Gromek csak a KGB egyik olyan virtuális ügynöke, mint a nem létező Guszev őrnagy, aki mindent elintéz, de jobb ha nem tudjuk, hogyan...
Share on facebook
Share on twitter
Share on tumblr
Share on linkedin
Share on whatsapp
Share on skype
Share on email

Név- és szófejtéssel mélyebben ne foglalkozzunk, hiszen állítólag csupán a régebbi korosztályok filmélménye volt egy mese, amiben, ha volt egy „gebasz”, csak azt mondák be halkan, valami végzetesen erős és biztos megoldásra utalva; majd a Gromek!

Gromek olyan volt, mint Isten; senki nem látta! De aztán mégis általános név lett a nép ajkán, s annyit beszéltek róla, hogy már a véglegesen jó megoldás neve lett, amikor is már minden „fasza”. Ezt jelentette a gromek.

Mostanában, mint a sorozatgyilkosoknál a két ölés közötti idő, úgy feleződnek, rövidülnek a kormányzat társadalmat sújtó csapásai között a hetek és a napok. Még senki nem tudja, azért-e, mert már dől a fa, vagy éppen azért, mert végképp megtört a lakossági ellenállás, még magasabbra emelkednek, 2030 fölé érnek az orbáni falak.

A sajtókamara olyasmi lenne, mint amikor a kocsmai verekedés elején először a lámpát ütik le. Nem elég, hogy a hírmédiumok árbevételeinek közel 78 százaléka a kormánypárthoz köthető a Mérték Médiaelemző Műhely szerint, vagy hogy a magyarországi sajtótermékek 85 százalékát Liszkay Gáborék birtokolják egy amerikai jelentés szerint, és az, hogy a Riporterek Határok Nélkül (RSF) nemzetközi adatsorában Magyarország a 2010-es 23. helyről mostanra a 87. helyre zuhant a sajtószabadság indexben, most már az oktrojált tartalom skriblereinek hajtási engedélyét is a hatalmi központ adja és veszi majd el.

A Sajtókamara előző alakjában sem volt éppen két csokor ibolya, noha az ilyesmiből egy is sok, de amit Szőllősi György most tervez, az tisztán a demokrácia, a jogállam és a konzervatív liberális piacgazdaság, Európa és az emberiségnyi szolidaritás ellen hat. Mert az ezeket védő és fenntartó demokratikus nyilvánosság felszámolási eszköze lesz.

Ma Magyarországon a hivatalos nyilvánosságban csak az történik meg, amiről az MTI tudósít. Aztán van az az eset, amikor valahová nem lehet akkreditálni, mert kevés a hely, vagy alkalmatlan igazolvánnyal már a helyszínt sem lehet megközelíteni. De sajnos van szinte fordítva is, amikor az igazolt sajtómunkás, aki a helyszínen a munkáját végzi, simán ellenszegülő, büntetendő polgárrá válik az erőszak monopóliumát birtoklók kezében.

Jelenleg a kormánypropaganda kitölti a magyar nyilvánosság ma már túlnyomó részét. Itt meghatározó pozíciókban olyanok dolgoznak, akik nem tagjai a meglévő újságírószakmai szervezeteknek. Talán azért, mert nem férnének bele az etikai rendjükbe, talán azért, mert az érintettek sem okvetlenül erőltetik azt. Erre azoknak az elnököknek a szavaiból következtethetünk, akik az újságíró- vagy sajtóigazolványokat aláírják.

A Magyar Sportújságírók Országos Szövetsége viszont nem képviseltette magát a találkozón.

A Magyar Sportújságírók Országos Szövetsége azóta újabb négy évre megválasztott elnöke épp az a Szöllősi György, aki a tervezett Sajtókamara elnöki posztjának is várományosa egyben. A Pancho Aréna után most a Sajtókamarát bízta rá a Gazda. És ezt is megcsinálja, mert az OBT és az MTA után az újságíró társadalom nem tud elég erőt felmutatni?

Akkor tényleg gromek?

Miurnusz sorozatának korábbi cikkei itt érhetők el.

Fotó: Ladányi András / Media1

Szóljon hozzá!